Külpol

Románia az új kormányfő, Radu Vasile megválasztásával visszatért az abnormális kerékvágásba. Nem mintha a Victor Ciorbea által meghatározott, röpke tizenöt hónapos kormányzás minden tekintetben új korszakot jelentett volna az ország történetében. Az adminisztráció menete, a bürokratizmus ekkor sem tért el lényegesen a szokásostól.

Oroszországban egyre inkább úgy alakulnak a dolgok, mintha a Kreml mindenféle rendű és rangú hatalmasságai a nyugati üzleti tankönyvekből tanulnának politizálni. A költséghatékonyság eléréséig még minden bizonnyal lesz néhány kormány- és egyéb válság, mondjuk olyan, mint ez a mostani.

Clinton tizenkét napos Szahara alatti, vagyis fekete-afrikai körútja csak felületes ránézésre népszerűségnövelő szafári, amit jól előkészített a rabszolgás Spielberg-film, az Amistad bemutatása. Ilyen hosszú időt amerikai elnök még nem töltött a kontinensen, és a felhajtás is látványos: majdnem nyolcszáz kísérő, miniszterek, képviselők, üzletemberek és természetesen újságírók, számolatlanul.

Mindenki tudta, hogy Csu Zsungcsi lesz Kína új miniszterelnöke, és azon sem lepődött meg senki, hogy első nyilvános kormányfői megjelenésekor 1989 és Tienanmen megítélésében az eddigi hivatalos álláspontot képviselte.

Amikor az észak-koreai hírügynökség március első napjaiban minden eddiginél drámaibb jelentést közölt az ország fogyó gabonatartalékairól és arról, hogy a napi rizsfejadagot már tíz dekára csökkentették, azt lehetett hinni, hogy Kim Dzsong Il a genfi Korea-közi tárgyalások új fordulójának akar napirendötletet adni. A tárgyalás azonban időközben már véget is ért, a résztvevők pedig - éppen az észak-koreai küldöttség makacssága miatt - még abban sem tudtak megállapodni, mikor találkozzanak újra.

Meglepő, ám nem véletlen, hogy Andrei Plesu román külügyminiszter a legújabb kosovói válság hallatán azonnal Szófiába utazott, és aggodalmának hangot adva sürgette az érintett régió országainak mielőbbi egyeztetését az ügyben. Bukarest eleddig, mint a szeme fényére, úgy vigyázott a Belgráddal fenntartott kapcsolataira, s igyekezett "jószolgálati" segítséget nyújtani minden esetben, valahányszor a világ szorított egyet Slobodan Milosevic mogyoróin (vagy úgy tett, mintha szorítana, pedig csak bögyörőzte).

A londoni értekezlet idejére Kosovóban elült a csatazaj - lapzártakor nem tudni, hogy tartós lesz-e a tűzszünet a minden eddiginél véresebbnek tűnő albán-szerb összecsapás után. A nyugati nagyhatalmak büntetőintézkedéseket vezettek be Jugoszlávia ellen. A kosovói albánok is megosztottak: egy részük a háború folytatására készül.

Kevés olyan esetet ismer a történelem, amikor egy irredenta állam nem valamely vesztes háború vagy más megrázkódtatás után mond le a szomszédjával szemben támasztott területi követelésről. Hanem csak úgy, békében, mintegy magától tér jobb belátásra. A múlt héten kiszivárgott hírek szerint Írország, a Smaragd Sziget most valami ilyesmire készül. Óvatosan, tapogatózva, de mégis.

Indonéziát a tavalyi tüzek után most aszály gyötri, hetedszer elnök Szuharto, a világ Castro után második legrégebbi diktátora, néhány hónap alatt csak a negyedét éri a nemzeti valuta, zárnak be az exportdömping-nagyüzemek, a Valutaalap kíméletlen szigorításokat ír elő, ébredezik az etnikai gyűlölet. Ha volna élő ellenzék, ha volnának tömegmozgalmak, ez az ország volna a világ legnagyobb baja azóta, hogy nincs hidegháború.

Az alsószászországi tartományi választásokat, amelyeket az ember a tartomány neve alapján hajlamos valami roppant jelentéktelen ügyként elkönyvelni, az SDP nyerte, 48,1 százalékkal, második a CDU, a bronzot a Zöldek igyekeznek majd megtisztítani a konzerváló- és színezőanyagoktól. Az FDP, a liberális párt mindössze hatezer szavazat híján ugyan, de megint nem került be a tartományi parlamentbe, de mit is keresnének a liberálisok egy alsószász parlamentben? Még akkor is, ha - legalábbis az érintettek szerint - az ottani választás egyfajta előjátéka az idén esedékes kancellárválasztásnak.

Nem egészen két év után újra választásokat tartanak Indiában, szokás szerint több menetben. A nacionalista Indiai Néppárt két, zavargásokkal, merényletekkel súlyosbított választási nap után még reménykedik az abszolút többségben és a stabil kormányzás lehetőségében, de az első felmérések ezt nem támasztják alá. Valószínűbbnek látszik, hogy ha más felállásban is, de marad, ami volt, a hosszadalmas koalíciós egyezkedések és a bennük részt vevők kölcsönös zsarolásainak kiszolgáltatott, ingatag kormányok.

Szlovákia a korlátlan képtelenségek országa, s a mostani állapotok minden bizonnyal nem fognak követendő példaként szolgálni az elkövetkező nemzedékek számára. Március másodikán lejár Michal Kovác köztársasági elnök mandátuma, a jelenlegi kormánykoalíció esküdt ellenfele politikai nyugdíjba vonul, ám egyelőre semmi jele annak, hogy helyét törvényesen megválasztott utód foglalja el.

Olaszországban áll a bál. Egy párizsi könyvújdonság, A kommunizmus fekete könyve, lázba hozta az értelmiséget és a vezető újságokat. A 850 oldalas könyv tanulmányai a kommunizmus gyászos fejezetei, a gyilkosságok, népirtások nagyon alapos és tragikus krónikái.

Ha lesz új Öböl-háború, ez valamikor február 22., a naganói téli olimpia befejezése és március vége, a mekkai zarándoklat kezdete közötti hetekre várható, de lapzártáig legalábbis nem tört ki. A hét évvel ezelőttihez képest némileg megfogyatkozott létszámú szövetségesek katonailag viszont már ezen a héten készen állnak a támadásra, és ha minden igaz, a csehek, lengyelek, románok társaságában így vagy úgy mi is ott leszünk.