Nem gyógyul a megmérgezett orosz újságírónő

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 24.

Külpol

Jelena Kosztyucsenko biztonságban érezte magát Németországban, elaludt a vonaton.

A jelek szerint valaki megmérgezte Jelena Kosztyucsenko orosz újságírónőt, melegjogi aktivistát, aki most a Guardianben írta meg, mi történt vele.

A 24.hu által korábban is ismertetett eset főszereplője gyakran írt az orosz állam és a civilek konfliktusairól. Tárgyalta a Pussy Riot együttes ügyét, tudósított 2011-ben Kazahsztánból, az olajmunkások tüntetéséről, és hogy a rendőrök 14 demonstrálót lelőttek.

17 éven át dolgozott a Novaja Gazetának, ugyanannak a médiumnak, amely a 2006-ban megölt Anna Politkovszkaját is foglalkoztatta. Politkovszkajával együtt a lapnak már három újságírója halt meg tisztázatlan körülmények között.

Kosztyucsenko tavaly tavasszal Mariupolból szeretett volna riportot írni, de utazás közben egy kollégája azzal hívta, hogy kapott a szerkesztőség egy hangüzenetet, amely szerint az újságírónőt meg akarják ölni. Nem sokkal később ukrán forrása is azzal a hírrel hívta, úgy tudják, merényletet szerveznek ellene, és a személyleírását minden orosz ellenőrzőpontra elküldték. Kollégái győzködték, hagyjon fel az anyagfelvétellel. Ő nem akarta félbehagyni a munkát, de aztán kiderült, az orosz főügyészség és a médiaszabályozó hatóság követelte, szedjék le Kosztyucsenko ukrajnai cikkeit a lap oldaláról, különben blokkolni fogják a portált.

A lap eleget tett a hatóság követelésének.

Az újságírónőt igazán ez törte össze.

Ukrajnából Németországba ment nagyon rossz fizikai állapotban, a barátai ápolták. Szeretett volna hazatérni, de erről a kollégái is lebeszélték. Végül Berlinben lett lakása, és onnan kezdett dolgozni szeptembertől a Meduza portálnak, amely Lettországban működik, de Oroszországról ír.

Így többek között Ukrajnába is vissza kellett volna térnie, de nehézségei támadtak a vízum megszerzésével, ezért Münchenbe utazott.

Biztonságban érezte magát – elvégre nem Oroszországban volt –, ezért az éjszakai vonaton, amely Berlinből Münchenbe vitte, elaludt.

Azt írja, emberek mentek el mellette, a lábát is érintették, de aludt tovább. 

Münchenben sem járt sikerrel, ami a vízum intézését illeti – viszont egy helyi barátja, aki kikísérte a vasútállomásra, megjegyezte, hogy borzasztóan rossz a szaga, és adott neki egy dezodort. Kosztyucsenko megdöbbent, a vonaton nedves papírtörlővel megtörölte magát, de nagyon izzadt, és az izzadságának tényleg erős, rothadtgyümölcs-szaga volt. Hasogatott a feje, és továbbra is nagyon izzadt, de mindezt a három héttel korábban megszenvedett koronavírus utóhatásának is lehetett gondolni. Berlinbe érve már annyira rosszul volt, hogy hazafelé menet többször meg kellett állnia az utcán.

Csak tíz nappal a rosszulléte után ment orvoshoz, 2022. október 28-án. Először  a long Covidra gyanakodott az orvos is, de a laboreredményei alapján sokkal többről volt szó, és a tünetek is változtak: tovább gyöngült, arca, lába, ujjai megdagadtak, aludni viszont nem tudott. 

Egy orvos tette fel először a kérdést: lehetséges-e, hogy megmérgezték. Ő ezen először nevetett és ironizált, hát persze, orosz újságírónő, miért is ne mérgezték volna meg. 

Decemberben viszont még mindig rosszak voltak az értékei, ezért toxikológiai vizsgálatra küldték, aztán a rendőrségre. Ott minden részletre kíváncsiak voltak, és egy nyomozó le is teremtette amiatt, hogy nem fordult rögtön hozzájuk. A rendőr szerint Németországban aktívak az orosz különleges erők, több mérgezés is történhetett, de bizonyítani nagyon nehéz. A nyomozó azt mondta, Kosztyucsenko viselkedése a többi, hasonló helyzetben lévő orosz emberre is jellemző: azt hiszik, nyaralni jöttek, eszükbe sem jut, hogy Európában ugyanúgy vigyázniuk kell magukra, ahogy otthon.  

Most ott tart az ügyében zajló vizsgálat, hogy feltételezik, valamilyen klórtartalmú vegyülettel mérgezhették meg. Azóta sem gyógyult meg, annyira gyönge, hogy naponta legföljebb három órát tud dolgozni.

Beszámolójában arra is kitér, hogy bár tudta, újságírókat ölnek meg, és a Novaja Gazetánál egyik kollégájának a temetését is ő szervezte, nem akarta elhinni, hogy ez vele is megeshet. Undorodott attól a gondolattól, hogy vannak, akik a halálát akarják, szégyellt beszélni róla a szeretteivel is, nem csak a rendőrséggel. Most azért írta meg, mi történt vele, hogy figyelmeztesse a külföldön lévő orosz újságírókat, aktivistákat, politikai menekülteket: legyenek sokkal óvatosabbak, mint amilyen ő volt, mert mindaddig nem érezhetik magukat biztonságban, amíg Oroszországban nem lesz rendszerváltozás. 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.