Szabadíts meg a Putyintól – Mindent a Pussy Riotról

  • Iványi Zsófia
  • 2014. január 9.

Külpol

Putyin decemberben nagy kegyesen kiengedte a börtönből a csoport elítélt tagjait, de a lányok nem szelídülnek. Ennek örömére összeszedtünk mindent, amit a Pussy Riotról tudni kell – gruppenszextől a börtönig.

Vlagyimir Putyinra sok mindent lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy nincs fantáziája: ahhoz, hogy valaki színes símaszkokban ugrabugráló, kétes értékű gitárszólókkal tűzdelt zeneszámaikban a regnáló kormányt szapuló huszonéves lányokban az államra veszélyes elemeket lásson, komoly képzelőerő szükségeltetik.

Arról nem is beszélve, hogy az ellenzéki, pláne forradalmi erőként nehezen komolyan vehető punkbanda a kirakatperek legszebb hagyományait idéző tárgyalás, a döbbenetes büntetés, illetve a munkatáborban őket ért atrocitások eredményeképp olyan hírnévre és népszerűségre tett szert, hogy ha veszélyt nem is, komoly kellemetlenséget mindenképp jelentenek az orosz államfőnek. Azelőtt a kutyát sem érdekelte volna, mit gondol az orosz rezsimről néhány helyi fruska, míg most sorban állnak náluk interjúért a legnagyobb nemzetközi lapok, pólókra és táskákra nyomják a tőlük származó idézeteket, és világszerte protestálnak Putyin ellen neonszínű símaszkokban.

Poroltóval a rendszer ellen

false

A Pussy Riotot 2011 szeptemberében alapította Nagyezsda Tolokonnyikova, Marija Aljohina, Jekatyerina Szamucevics és további öt lány, akiknek a kilétéről semmit sem lehet tudni. Ez aznap este történt, amikor bejelentették, hogy Putyin újabb hat évre bebetonozta magát az elnöki székbe – a lányok úgy érezték, valamit tenniük kell az autokrata és férfisoviniszta rezsim ellen, és valamiért úgy gondolták, ennek a legjobb módja, ha színes öltözékben anyáznak és headbangelnek közterületen.

„Ráébredtünk, hogy Oroszországnak szüksége van egy harcos, punk-feminista bandára – mondták a Pussyk pár nappal a letartóztatásuk előtt a Vice magazinnak –, ami végigszántja Moszkva utcáit és tereit, ami felrázza és ráébreszti az embereket, hogy szembe kell szállniuk a putyinista juntával.”  A cél érdekében pár perces „koncerteket” tartottak a legkülönfélébb helyeken, például egy butikban, a Vörös téren, illetve – erre a legbüszkébbek – annak a moszkvai börtönnek a tetején, ahova a Putyin újraválasztása ellen tüntetők egy részét bezárták 2011 decemberében. Itt többek közt a beszédes című Halál a börtönökre – szabadságot a tüntetésnek nótájukat adták elő, fújkáltak kicsit poroltóval a levegőbe, aztán hazamentek.

Néhányuknak volt már tapasztalata a Pussy Riot koncertjeinél jóval akciódúsabb polgárpukkasztásban: Tolokonnyikova, Szamucevics és talán más lányok is tagjai voltak a Vonia nevű kvázi művészeti csoportosulásnak. A rendszerellenes fiatalokból álló csapat többek közt a homofóbia, a xenofóbia és a fogyasztói társadalom elbutulása ellen tiltakozott sajátos módszerekkel: tartottak gruppenszexet egy múzeumban (ebben az akkor nyolc hónapos terhes Tolokonnyikova és férje is részt vett), dugtak fel maguknak mirelit csirkét, csókoltak szájon rendőrt, és rendeztek akasztást. Háromévnyi gyümölcsöző együttműködés után, 2009-ben Tolokonnyikováék kiléptek a Voniából. Az ifjú anyuka ezután egy darabig önálló művészként tevékenykedett, miközben filozófiát hallgatott az egyetemen.

Tolokonnikova, Samutsevich, Alyokhina

Tolokonnyikova, Szamucevics, Aljohina

 

A Tolokonnyikovához hasonlóan a nagyon fiatal és szintén kisgyermekes Marija Aljohináról még kevesebbet lehet tudni: a Pussy Riot: A punk prayer című dokumentumfilmből annyi derül ki róla, hogy újságírónak tanult, és a Pussy Riot előtt semmiféle érdeklődést nem mutatott a politika iránt – legalábbis a szülei szerint. Most, hogy kiengedték a börtönből, azt nyilatkozta, hogy az Oroszországban raboskodó, rabszolgasorba taszított nők jogaiért fog harcolni.

Jekatyerina Szamucevics, aki azért úszta meg a börtönt, mert nem volt aktív résztvevője a katedrálisban tartott performansznak, évekig a katonaságnak dolgozott szoftverfejlesztőként, majd miután besokallt a szervezetet átjáró korrupciótól, művészetet kezdett tanulni. „A Pussy Riottal az volt a célunk, hogy az egész világ nevessen Putyinon, hogy egyetlen magára valamit is adó vezető se üljön le vele egy asztalhoz” – nyilatkozta a The Daily Beastnek.

Férfiak nélkül

Akármi volt is a céljuk, a lányok a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban 2012. február 21-én előadott magánszámukig nem keltettek nagy feltűnést. A kizárólag a papoknak fenntartott pódiumon kivitelezett, egyperces performansz hatásaként – melynek lényege állam és egyház szoros barátságának sajátos kritikája volt a Shit God című szám formájában, valamint egy Szűz Máriához címzett ima, melyben arra kérték, hogy szabadítsa meg Oroszországot Putyintól – az ortodox hívők szemében modern kori boszorkányokká, míg a külvilág jó része számára igazi hősökké váltak.

Társaik letartóztatása után a szabadlábon lévő Pussyk számtalan interjút adtak külföldi lapoknak, nagyon ügyelve rá, hogy semmilyen konkrét információt ne áruljanak el magukról. Elővigyázatosságuk persze érthető, főleg a tavaly nyáron hozott törvénycsomag ismeretében, ami a melegek jogainak súlyos korlátozása mellett lényegében illegálissá tette a punkbandát, és mindent, ami velük kapcsolatos. A feminizmust, a politikai ellenállást és a színes harisnyákat egybegyúró lányok szerint azért tart tőlük annyira a hatalom, mert nincs sem vezetőjük, sem férfi tagjuk, márpedig az orosz néplélek számára mind a vezértelenség, mind az önálló nők fogalma felfoghatatlan, a kettő együtt meg kifejezetten démoni.

Egyetlen velük készült interjúból sem derült ki, hogy kaptak-e valahonnan anyagi támogatást, de felszerelésüket és akcióikat elnézve az a legvalószínűbb, hogy saját zsebből finanszírozták a punkoskodást. Persze, mióta az orosz ellenállás nemzetközi ikonjaivá váltak, könnyen lehet, hogy ez a helyzet megváltozott – mindenesetre nem beszélnek a piszkos anyagiakról.

Azt sem tudni, hogy jelenleg hány tagot számlálnak, mire készülnek és kikkel állnak kapcsolatban, az azonban biztos, hogy a Pussy Riot még nem fejezte be pályafutását. Erre utal az is, hogy Nagyezsda Tolokonnyikova épp csak kiszabadult a börtönből, máris kozmetikázásnak nevezte az elnöki kegyelmet (amivel így, két hónappal a Szocsiban rendezett téli olimpia kezdete előtt nehéz lenne vitatkozni), a játékok bojkottjára szólította fel a világot, az oroszokat meg arra, hogy szabaduljanak meg végre Putyintól.

Kicsi esélyt látunk rá, hogy céljaik megvalósulnak, de az biztos, hogy a dzsúdózó, vadászó, repülőgépet vezető, mellizmot villantva horgászó, pópákkal pacsizó orosz államfő emberére akadt a maroknyi huszonéves lányban.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.