Putyin a lovak közé dobja a gyeplőt

Nem jó lenni katonának

Külpol

Az orosz elnök többször is ígéretet tett arra, hogy nem lesz sorozás, szeptember 21-én mégis részleges mozgósítást rendelt el. Az orosz hadsereg az eredetileg erre szánt létszámmal nem lesz képes megadásra kényszeríteni Ukrajnát.

Szeptember elejére egyértelművé vált, hogy Moszkva még azokat a területeket sem tudja megtartani, amelyeket február vége óta megszerzett. A sikeres augusztusi ukrán ellentámadás újfent azt bizonyította, hogy az ukrán erők motiváltak, jól képzettek, és az egyre nagyobb számban érkező modern nyugati fegyverekkel képesek jelentős, a különböző fegyvernemeket összehangoló hadműveleteket végrehajtani.

Az oroszországi mozgósítás elrendelése azonban aligha csupán az ukrán előrenyomulás következménye. Közrejátszhatott ebben a szeptember 15-én tartott szamarkandi csúcstalálkozó is. A Sanghaji Együttműködési Szervezet soros megbeszélésén Putyin a háború elindítása óta először találkozott a kínai elnökkel, akitől sokkal több segítséget remélt, mint amit eddig kapott. Most abban bízott, hogy személyes találkozójuk nyomán Kína tettekben is határozottan Oroszország mellé áll. Ám a fordulat minden jel szerint elmaradt. Ha lett volna ilyen, Putyin nyilván eldicsekszik vele; ám a sajtótájékoztatón csak annyit tudott mondani, hogy „Oroszország nagyra értékeli Kína ukrajnai krízissel kapcsolatos ki­egyensúlyozott álláspontját” és „megérti Kína aggodalmát”. Azt, hogy Peking nincs elragadtatva Moszkva Ukrajna elleni háborújától és az újjáéledő orosz imperializmustól, Hszi Csin-ping már útban Szamarkandba, a kazah fővárosban is jelezte. A kínai elnök ugyanis azt nyilatkozta Asztanában, hogy Peking támogatja Kazahsztánt területi épségének védelmében. Ezt pedig nehéz nem Moszkvához intézett üzenetként érteni: eszetekbe ne jusson Kazahsztánnal azt tenni, amit Ukrajnával. De nem csak a kínai elnök, az indiai miniszterelnök is csalódást okozhatott Putyinnak. Narendra Modi ugyanis nyilvánosan figyelmeztette orosz partnerét: „nem a háborúk idejét” éljük; s ezt aligha lehetett biztatásnak venni. A Kreml ura hiába bízott a két nagy barát támogatásában.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.