Olasz parlamenti választás

A legszélről legeltek

  • Vásárhelyi Júlia
  • 2022. szeptember 28.

Külpol

Olaszországban és Európában is történelmi fordulatot hozott a múlt vasárnapi választás: a II. világháború óta első alkalommal egy posztfasiszta párt, az Olaszország Fivérei veszi a kezébe a kormányrudat szélsőjobboldali-jobboldali koalíciós partnereivel. Nagy valószínűséggel a párt vezetője, Giorgia Meloni lesz az ország első női miniszterelnöke.

Hiába figyelmeztették, riogatták otthon és külföldön az olasz választókat, hogy a posztfasiszta Fratelli d’Italia (FdI) vezette koalíció hatalomra kerülésével veszélybe kerülnek az emberi jogok és a demokrácia, az ország rossz társaságba keveredik a nemzetközi porondon (a leggyakrabban Orbán Viktor nevét emlegették elrettentő példaként), a választásokat toronymagasan ez a párt nyerte 26 százalékos támogatottsággal, az általa vezetett hárompárti koalíció pedig összesen 44 százalékot kapott. Az 1946-ban Mussolini hívei és újfasiszta csoportok által alapított Olasz Szociális Mozgalom egyik utódpártjaként 2012-ben Giorgia Meloni vezetésével létrejött FdI sikere annál is látványosabb, mivel a négy évvel ezelőtti választáson törpepártként alig haladták meg a 4 százalékot. A gyors felívelésben sok körülmény játszott közre, de vitathatatlan, hogy elsősorban a pártalapító és -elnök, a 45 éves Giorgia Meloni szívós, következetes, a saját elveit – legyenek azok sokak számára félelmetesek, visszataszítók – megalkuvás nélkül képviselő munkájának köszönhető (lásd: Római variációk, Magyar Narancs, 2021. március 10.). Meloni pártját idővel az is rokonszenvessé tette sokak szemében, hogy eddig soha nem szálltak be egyetlen kormányba sem, s mivel mindig ellenzékben voltak, nem is lehetett hibáztatni őket semmiért.

Persze ahhoz, hogy ez a siker egy szélsőjobboldali politikust Európában a kormányfőségig röpítsen, más is kellett: az olasz politikai „elit” végtelen felelőtlensége, önzése. Bármilyen hihetetlenül hangzik ugyanis, az évtizedek óta legnépszerűbb olasz miniszterelnök, Mario Draghi, akit a Gallup közvélemény-kutató egy nyár eleji felmérése szerint az olaszok kétharmada kifejezetten jó kormányfőnek tartott, egy Róma mellett építendő szemétégető körüli huzavona miatt dobta be a törülközőt július végén.

Túl könnyed lemondás

A legkorszerűbb technológiával tervezett égetőmű megépítése az energiaválság miatt a családoknak és vállalkozásoknak összeállított több tízmilliárdos segélycsomag része lett volna, s a létesítmény, miközben Róma évtizedek óta súlyos szeméthelyzetét oldaná meg, energiát is termelne. E csomag elfogadását – bár az Öt Csillag Mozgalom (M5S) több pontját kifogásolta, a szemétégető megépítésébe pedig semmiképp nem volt hajlandó belemenni, állítólagos környezetvédelmi aggályok miatt – a parlamentben bizalmi szavazáson kérte Draghi. Ezt megnyerte, majd kétszer a szenátusban is szavazásra bocsátotta a csomagtervet; ezeken az M5S egyszerűen nem vett részt, a Lega és a Forza Italia szenátorai pedig különféle magyarázatok mellett nem adták le a voksukat. Draghi látva, hogy nemzeti egységkormányának nincs többsége, másodszor is benyújtotta az államfőnek lemondását, közölve, hogy döntése megváltoztathatatlan.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.