Olasz parlamenti választás

A legszélről legeltek

  • Vásárhelyi Júlia
  • 2022. szeptember 28.

Külpol

Olaszországban és Európában is történelmi fordulatot hozott a múlt vasárnapi választás: a II. világháború óta első alkalommal egy posztfasiszta párt, az Olaszország Fivérei veszi a kezébe a kormányrudat szélsőjobboldali-jobboldali koalíciós partnereivel. Nagy valószínűséggel a párt vezetője, Giorgia Meloni lesz az ország első női miniszterelnöke.

Hiába figyelmeztették, riogatták otthon és külföldön az olasz választókat, hogy a posztfasiszta Fratelli d’Italia (FdI) vezette koalíció hatalomra kerülésével veszélybe kerülnek az emberi jogok és a demokrácia, az ország rossz társaságba keveredik a nemzetközi porondon (a leggyakrabban Orbán Viktor nevét emlegették elrettentő példaként), a választásokat toronymagasan ez a párt nyerte 26 százalékos támogatottsággal, az általa vezetett hárompárti koalíció pedig összesen 44 százalékot kapott. Az 1946-ban Mussolini hívei és újfasiszta csoportok által alapított Olasz Szociális Mozgalom egyik utódpártjaként 2012-ben Giorgia Meloni vezetésével létrejött FdI sikere annál is látványosabb, mivel a négy évvel ezelőtti választáson törpepártként alig haladták meg a 4 százalékot. A gyors felívelésben sok körülmény játszott közre, de vitathatatlan, hogy elsősorban a pártalapító és -elnök, a 45 éves Giorgia Meloni szívós, következetes, a saját elveit – legyenek azok sokak számára félelmetesek, visszataszítók – megalkuvás nélkül képviselő munkájának köszönhető (lásd: Római variációk, Magyar Narancs, 2021. március 10.). Meloni pártját idővel az is rokonszenvessé tette sokak szemében, hogy eddig soha nem szálltak be egyetlen kormányba sem, s mivel mindig ellenzékben voltak, nem is lehetett hibáztatni őket semmiért.

Persze ahhoz, hogy ez a siker egy szélsőjobboldali politikust Európában a kormányfőségig röpítsen, más is kellett: az olasz politikai „elit” végtelen felelőtlensége, önzése. Bármilyen hihetetlenül hangzik ugyanis, az évtizedek óta legnépszerűbb olasz miniszterelnök, Mario Draghi, akit a Gallup közvélemény-kutató egy nyár eleji felmérése szerint az olaszok kétharmada kifejezetten jó kormányfőnek tartott, egy Róma mellett építendő szemétégető körüli huzavona miatt dobta be a törülközőt július végén.

Túl könnyed lemondás

A legkorszerűbb technológiával tervezett égetőmű megépítése az energiaválság miatt a családoknak és vállalkozásoknak összeállított több tízmilliárdos segélycsomag része lett volna, s a létesítmény, miközben Róma évtizedek óta súlyos szeméthelyzetét oldaná meg, energiát is termelne. E csomag elfogadását – bár az Öt Csillag Mozgalom (M5S) több pontját kifogásolta, a szemétégető megépítésébe pedig semmiképp nem volt hajlandó belemenni, állítólagos környezetvédelmi aggályok miatt – a parlamentben bizalmi szavazáson kérte Draghi. Ezt megnyerte, majd kétszer a szenátusban is szavazásra bocsátotta a csomagtervet; ezeken az M5S egyszerűen nem vett részt, a Lega és a Forza Italia szenátorai pedig különféle magyarázatok mellett nem adták le a voksukat. Draghi látva, hogy nemzeti egységkormányának nincs többsége, másodszor is benyújtotta az államfőnek lemondását, közölve, hogy döntése megváltoztathatatlan.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)