Hiába foglalták vissza az ukránok tavaly ősszel Herszont, a várost az oroszok azóta is folyamatosan lövik, és a Kahovka-gát felrobbantása után is sokan elmenekültek. Képriportunk a front közeléből.
Az ukrajnai Herszon lakosságának ötöde-hatoda maradt a városban. Az orosz hadsereg szinte azonnal, 2022 márciusában foglalta el a várost, majd nyolc hónap után szorította ki onnan a megszállókat a Dnyipro túlpartjára az ukrán haderő. A várost azóta is folyamatosan lövik, lényegében mindennel, amivel csak lehet. Az emberek jönnek-mennek, teszik a dolgukat, de nincsenek romantikus séták, ődöngések. Négy óra körül szinte kiürül a város. A kijárási tilalom este nyolckor kezdődik.
Óvóhelyek szerte a városban megtalálhatók, ide azok is lemehetnek, akik saját házukban nem találnának biztonságos helyet a légiriadók alatt. Az óvóhelyek mellett iskolák pincéjében is menedéket találhatnak a civilek, ezek mindig nyitva vannak. Sosem lehet tudni, hol csapódhat be rakéta, melyik házat találják el az ellenséges lövegek.
A Kahovka-gát Herszon folyómenti részén komoly pusztítást végzett, innen tömegével menekültek el a lakók. Nemcsak azért, mert elárasztotta a házakat a víz, hanem azért is, mert itt vészesen közel van az ellenség. Alig egy kilométerre. Jobb a fal mellett sétálni és elrejteni az autót.
Herszon, óvóhely a parkban. Ha a háznak nincs sajátja, ide is jöhetnek a lakók
Fotó: Sióréti Gábor
Több óvóhelyet is kifestettek, hogy ne legyen olyan csúnya
Fotó: Sióréti Gábor
Kirakati lány és némi védelem
Fotó: Sióréti Gábor
A rakétázás mellékhatása: a légnyomás ripityára töri a környező házak ablakait
Fotó: Sióréti Gábor
Postahivatal bevédve
Fotó: Sióréti Gábor
A szentek is segíthetnek, néha talán nem is segít más, mint az ima vagy az áldás
Fotó: Sióréti Gábor
Herszoni buszmegálló, háttérben a nemzeti színekre festett óvóhely
Fotó: Sióréti Gábor
Van, amikor csak a homlokzat marad meg, néha az sem
Fotó: Sióréti Gábor
Herszonban sok a hátrahagyott kutya. Falkába rendeződve járják a várost, de csak akkor lesznek nyugtalanok, ha a fotós botor módon kattintgatni kezd
Fotó: Sióréti Gábor
Bármi is van, az avart fel kell seperni, nem lehet rendetlen az iskolaudvar
Fotó: Sióréti Gábor
A 6. számú Gimnázium tetejét beszakította egy rakéta. Még tart a helyreállítás
Fotó: Sióréti Gábor
Teherautósofőr. A forgalom meglehetősen nagy Herszon és Mikolajiv között
Fotó: Sióréti Gábor
A Dnyipro közelében célszerű letakarni a hátrahagyott autókat, mert könnyedén célponttá válhatnak
Fotó: Sióréti Gábor
Rakétatámadás nyoma a járdán és a falakon
Fotó: Sióréti Gábor
Az utcák üresek, ott nem maradtak lakók, ahol folyamatos a támadás. Itt a folyó és az ellenség is túl közel van
Fotó: Sióréti Gábor
A kormányzati épületek ugyanúgy támadások célpontjai, mint a lakóházak, kórházak
Fotó: Sióréti Gábor
Repülhetne is
Fotó: Sióréti Gábor
A Kahovka-gát felrobbantása után egyes városrészeket több méteres víz áraszott el
Fotó: Sióréti Gábor
Olena a háza előtt. Mindent elveszített 2022. február 28. után
Fotó: Sióréti Gábor
Valaha nappali volt könyvespolccal, cserépkályhával, nyugalommal
Fotó: Sióréti Gábor
Olena férje nem sokkal azután halt meg, hogy az orosz hadsereg elfoglalta Herszont. Házukat a Kahovka-gát felrobbantása után elöntötte a víz. Olena a közeli templomban is dolgozik, és a miséken is énekel. Amikor megkérjük Olenát, énekelne-e nekünk valamit, bólint. Állunk a szétroncsolódott házban, talpunk alatt töredezett szalma, körben az elszürkült vakolatú falak.
Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.
Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!
A Watermelon+-on Oscar-jelölt palesztin és nemzetközi filmek is nézhetőek – miközben a Netflix épp törölte a platformon elérhető palesztin alkotások nagy részét.
Meg tudja-e állítani Magyar Péter azt a folyamatot, hogy a romák a hatalom elnyomottjai, kizsákmányoltjai? Erről is szól az a Tisza párti fórumsorozat, amely a magyarországi cigányság becsatornázára irányul.
A Balaton partján nemcsak hekk és napernyő várta az endékásokat, hanem a Stasi megfigyelői is. Jobst Ágnes könyve feltárja, hogyan simult egymásba a német precizitás és a magyar barkácsállam a szocialista titkosszolgálatok világában. Bak Mihály írt a történeti kötetről az Olvasni muszáj sorozatban.
Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.
Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).
A négy évszak című sorozat egy 1981-es film adaptációja, de míg az eredeti inkább egy baráti társaság dinamikáinak változására koncentrált, a Netflix-show inkább az egyes kapcsolatok fénytörésében vizsgálja a csoportot.
A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).
Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban látható kiállításon most meggyőződhetünk arról, hogy a közvetlenség, a barátságos, megértő figyelem, az apró, de jelentős részletek beemelése rendkívüli és izgalmas a munkáiban.
Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.
