Hiába foglalták vissza az ukránok tavaly ősszel Herszont, a várost az oroszok azóta is folyamatosan lövik, és a Kahovka-gát felrobbantása után is sokan elmenekültek. Képriportunk a front közeléből.
Az ukrajnai Herszon lakosságának ötöde-hatoda maradt a városban. Az orosz hadsereg szinte azonnal, 2022 márciusában foglalta el a várost, majd nyolc hónap után szorította ki onnan a megszállókat a Dnyipro túlpartjára az ukrán haderő. A várost azóta is folyamatosan lövik, lényegében mindennel, amivel csak lehet. Az emberek jönnek-mennek, teszik a dolgukat, de nincsenek romantikus séták, ődöngések. Négy óra körül szinte kiürül a város. A kijárási tilalom este nyolckor kezdődik.
Óvóhelyek szerte a városban megtalálhatók, ide azok is lemehetnek, akik saját házukban nem találnának biztonságos helyet a légiriadók alatt. Az óvóhelyek mellett iskolák pincéjében is menedéket találhatnak a civilek, ezek mindig nyitva vannak. Sosem lehet tudni, hol csapódhat be rakéta, melyik házat találják el az ellenséges lövegek.
A Kahovka-gát Herszon folyómenti részén komoly pusztítást végzett, innen tömegével menekültek el a lakók. Nemcsak azért, mert elárasztotta a házakat a víz, hanem azért is, mert itt vészesen közel van az ellenség. Alig egy kilométerre. Jobb a fal mellett sétálni és elrejteni az autót.
Herszon, óvóhely a parkban. Ha a háznak nincs sajátja, ide is jöhetnek a lakók
Fotó: Sióréti Gábor
Több óvóhelyet is kifestettek, hogy ne legyen olyan csúnya
Fotó: Sióréti Gábor
Kirakati lány és némi védelem
Fotó: Sióréti Gábor
A rakétázás mellékhatása: a légnyomás ripityára töri a környező házak ablakait
Fotó: Sióréti Gábor
Postahivatal bevédve
Fotó: Sióréti Gábor
A szentek is segíthetnek, néha talán nem is segít más, mint az ima vagy az áldás
Fotó: Sióréti Gábor
Herszoni buszmegálló, háttérben a nemzeti színekre festett óvóhely
Fotó: Sióréti Gábor
Van, amikor csak a homlokzat marad meg, néha az sem
Fotó: Sióréti Gábor
Herszonban sok a hátrahagyott kutya. Falkába rendeződve járják a várost, de csak akkor lesznek nyugtalanok, ha a fotós botor módon kattintgatni kezd
Fotó: Sióréti Gábor
Bármi is van, az avart fel kell seperni, nem lehet rendetlen az iskolaudvar
Fotó: Sióréti Gábor
A 6. számú Gimnázium tetejét beszakította egy rakéta. Még tart a helyreállítás
Fotó: Sióréti Gábor
Teherautósofőr. A forgalom meglehetősen nagy Herszon és Mikolajiv között
Fotó: Sióréti Gábor
A Dnyipro közelében célszerű letakarni a hátrahagyott autókat, mert könnyedén célponttá válhatnak
Fotó: Sióréti Gábor
Rakétatámadás nyoma a járdán és a falakon
Fotó: Sióréti Gábor
Az utcák üresek, ott nem maradtak lakók, ahol folyamatos a támadás. Itt a folyó és az ellenség is túl közel van
Fotó: Sióréti Gábor
A kormányzati épületek ugyanúgy támadások célpontjai, mint a lakóházak, kórházak
Fotó: Sióréti Gábor
Repülhetne is
Fotó: Sióréti Gábor
A Kahovka-gát felrobbantása után egyes városrészeket több méteres víz áraszott el
Fotó: Sióréti Gábor
Olena a háza előtt. Mindent elveszített 2022. február 28. után
Fotó: Sióréti Gábor
Valaha nappali volt könyvespolccal, cserépkályhával, nyugalommal
Fotó: Sióréti Gábor
Olena férje nem sokkal azután halt meg, hogy az orosz hadsereg elfoglalta Herszont. Házukat a Kahovka-gát felrobbantása után elöntötte a víz. Olena a közeli templomban is dolgozik, és a miséken is énekel. Amikor megkérjük Olenát, énekelne-e nekünk valamit, bólint. Állunk a szétroncsolódott házban, talpunk alatt töredezett szalma, körben az elszürkült vakolatú falak.
Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.
Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!
Az Aspekt című feminista folyóirat társalapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.
A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.
Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.
Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.
Igazi szenzációnak ígérkezett ez a lágernapló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magánkiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.
Az utóbbi napok vadulása azzal is magyarázható, hogy a talajvesztést érzékelő miniszterelnök mindenre – de tényleg mindenre – elszánt az elkövetkező hónapokban.
Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.
A kisalföldi várost vezető politikussal készült interjúnkban szóba kerül, reális-e egy időközi választás a közgyűlési többség megszerzéséhez (ami most a Fideszé), de az is, milyen örökséget hagyott maga után az előző, kormánypárti polgármester.
Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.
