Hiába foglalták vissza az ukránok tavaly ősszel Herszont, a várost az oroszok azóta is folyamatosan lövik, és a Kahovka-gát felrobbantása után is sokan elmenekültek. Képriportunk a front közeléből.
Az ukrajnai Herszon lakosságának ötöde-hatoda maradt a városban. Az orosz hadsereg szinte azonnal, 2022 márciusában foglalta el a várost, majd nyolc hónap után szorította ki onnan a megszállókat a Dnyipro túlpartjára az ukrán haderő. A várost azóta is folyamatosan lövik, lényegében mindennel, amivel csak lehet. Az emberek jönnek-mennek, teszik a dolgukat, de nincsenek romantikus séták, ődöngések. Négy óra körül szinte kiürül a város. A kijárási tilalom este nyolckor kezdődik.
Óvóhelyek szerte a városban megtalálhatók, ide azok is lemehetnek, akik saját házukban nem találnának biztonságos helyet a légiriadók alatt. Az óvóhelyek mellett iskolák pincéjében is menedéket találhatnak a civilek, ezek mindig nyitva vannak. Sosem lehet tudni, hol csapódhat be rakéta, melyik házat találják el az ellenséges lövegek.
A Kahovka-gát Herszon folyómenti részén komoly pusztítást végzett, innen tömegével menekültek el a lakók. Nemcsak azért, mert elárasztotta a házakat a víz, hanem azért is, mert itt vészesen közel van az ellenség. Alig egy kilométerre. Jobb a fal mellett sétálni és elrejteni az autót.
Herszon, óvóhely a parkban. Ha a háznak nincs sajátja, ide is jöhetnek a lakók
Fotó: Sióréti Gábor
Több óvóhelyet is kifestettek, hogy ne legyen olyan csúnya
Fotó: Sióréti Gábor
Kirakati lány és némi védelem
Fotó: Sióréti Gábor
A rakétázás mellékhatása: a légnyomás ripityára töri a környező házak ablakait
Fotó: Sióréti Gábor
Postahivatal bevédve
Fotó: Sióréti Gábor
A szentek is segíthetnek, néha talán nem is segít más, mint az ima vagy az áldás
Fotó: Sióréti Gábor
Herszoni buszmegálló, háttérben a nemzeti színekre festett óvóhely
Fotó: Sióréti Gábor
Van, amikor csak a homlokzat marad meg, néha az sem
Fotó: Sióréti Gábor
Herszonban sok a hátrahagyott kutya. Falkába rendeződve járják a várost, de csak akkor lesznek nyugtalanok, ha a fotós botor módon kattintgatni kezd
Fotó: Sióréti Gábor
Bármi is van, az avart fel kell seperni, nem lehet rendetlen az iskolaudvar
Fotó: Sióréti Gábor
A 6. számú Gimnázium tetejét beszakította egy rakéta. Még tart a helyreállítás
Fotó: Sióréti Gábor
Teherautósofőr. A forgalom meglehetősen nagy Herszon és Mikolajiv között
Fotó: Sióréti Gábor
A Dnyipro közelében célszerű letakarni a hátrahagyott autókat, mert könnyedén célponttá válhatnak
Fotó: Sióréti Gábor
Rakétatámadás nyoma a járdán és a falakon
Fotó: Sióréti Gábor
Az utcák üresek, ott nem maradtak lakók, ahol folyamatos a támadás. Itt a folyó és az ellenség is túl közel van
Fotó: Sióréti Gábor
A kormányzati épületek ugyanúgy támadások célpontjai, mint a lakóházak, kórházak
Fotó: Sióréti Gábor
Repülhetne is
Fotó: Sióréti Gábor
A Kahovka-gát felrobbantása után egyes városrészeket több méteres víz áraszott el
Fotó: Sióréti Gábor
Olena a háza előtt. Mindent elveszített 2022. február 28. után
Fotó: Sióréti Gábor
Valaha nappali volt könyvespolccal, cserépkályhával, nyugalommal
Fotó: Sióréti Gábor
Olena férje nem sokkal azután halt meg, hogy az orosz hadsereg elfoglalta Herszont. Házukat a Kahovka-gát felrobbantása után elöntötte a víz. Olena a közeli templomban is dolgozik, és a miséken is énekel. Amikor megkérjük Olenát, énekelne-e nekünk valamit, bólint. Állunk a szétroncsolódott házban, talpunk alatt töredezett szalma, körben az elszürkült vakolatú falak.
Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.
Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
Joachim A. Lang dokumentumokon, jegyzőkönyveken, a grafomán Goebbels naplóján alapuló filmje, a Goebbels, a manipuláció művészete voltaképpen egy prémium kategóriás ismeretterjesztő film, amely beavat ebbe az embertelen logikába.
Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.
A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.
A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leginkább valami korrupt autokrácia.
Az eredetileg 2010-es Próbaidő című kötet címe, története, egész miliője az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül. Megragasztható-e, ami eltört? Van-e lehetőség az újrakezdésre, a kapcsolatok meggyógyítására sok év távlatából?
A főpuritán ugyanabban az ingben jár már huszonöt éve, mondta róla egyik régi harcostársa, szintén híres puritán. Körülötte a többiek is igyekeztek mindjobban, úgyszólván a maga teljességében megélni a puritánságukat.
A „Vár felújítása” valójában azt jelenti, hogy az egykori épületeket vasbetonból lemásolják, és valószínű, hogy nincs még egy hely a világon, ahol úgy építenének fel egy házat, hogy azt sem tudják, mi lesz a funkciója.
A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.
