Nagy pofon Németországból: Orbán a „kommunisták táskahordozója”

  • narancs.hu
  • 2017. november 30.

Külpol

Hajlong, virágot visz és Kínában koszorúz.

Az MTI szemlézi a Die Zeit friss publicisztikáját, melyet Ulrich Ladurner írt, Orbán Viktor – A kommunisták táskahordozója címmel.

A szerző a tegnap befejeződött budapesti 16+1-es csúcstalálkozóval kapcsolatban azt írja, hogy a pekingi vezetés „kihasználja az EU-n belüli törésvonalakat”, és „különösen közel áll hozzájuk Orbán Viktor Magyarországa”. A szerző szerint Orbán „hídfőállássá akarja tenni országát Kína számára, és a kapcsolatnak az anyagi vonatkozású ügyek mellett ideológiai, politikai oldala is van”. Ladurner úgy látja, hogy „két politikai rendszer geopolitikai versenye tapasztalható”, és

„Orbán nem titkolja, hogy melyik oldalon áll”.

Li Ko-csiang kínai miniszterelnök és Orbán Viktor

Li Ko-csiang kínai miniszterelnök és Orbán Viktor

Fotó: MTI/Kovács Tamás


A kommentár idézi a kormányfő májusi pekingi nyilatkozatát, miszerint a globalizáció régi modellje véget ért, a Kelet felzárkózott a Nyugat mellé, és a világ egy tekintélyes részének elege lett abból, hogy fejlett országok kioktatják például emberi jogokból, piacgazdaságból. A szerző azt is hozzáteszi, hogy ez „éles támadás” volt a Nyugat értékrendje ellen, ami

„zene a kínai kommunisták füleinek”.

Szerinte „csomagjukban nemcsak pénz van, hanem egy tekintélyelvű ideológia, Orbán pedig a táskahordozójuk”.

Emlékezetes, Orbán Viktor idén májusban, a kínai látogatása során megkoszorúzta a Tienanmen téri kommunista emlékművet, most vasárnap pedig virágot vitt a reptérre a három napra érkező kínai miniszterelnöknek, és a múlt héten mélyen meghajolt az azeri elnök, Ilham Aliyev előtt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.