Orbánék újabb diplomáciai mesterfogása

  • Dercsényi Dávid
  • 2014. október 20.

Külpol

A páratlan amerikai külpolitikai botrány árnyékában sikerült egy újabb Nyugat-ellenes lépéssel továbbközelíteni az országot Ázsiához.

„Október 18-án kulturális és kereskedelmi képviseletet nyitott Magyarországon egy összesen egy ország által elismert köztársaság, az Észak-ciprusi Köztársaság” – adta hírül a Mandiner. Az 1974-es ciprusi török megszállás óta létező, csak Törökország által elismert államalakulatot továbbra sem ismeri el Magyarország, de a volt szocialista országok közül először nálunk nyitott ilyen képviseletet. A világban amúgy Berlinben, Brüsszelben, Genfben, Rómában és Stockholmban működik még ilyen intézmény.

false

 

Miért van ezzel baj?

Egyfelől azért, mert ezzel két EU-tagállammal mindenképpen romlanak a diplomáciai kapcsolataink – a ciprusiak és a görögök sehol a világon nem néznek jó szemmel egy ilyen lépést. Amelynek persze egyértelmű az üzenete: míg az EU Ciprus újraegyesítését támogatja, addig Törökország a két állam konföderációját szeretné tető alá hozni. Nem mellesleg ezzel a lépéssel az ENSZ-szel is szembekerülünk, ahogy a magyar állam maga is írja vonatkozó oldalán (és idézi a Mandiner): „A kapcsolattartást az államalakulat hivatalos szerveivel az ENSZ határozatai tiltják.” (Nem véletlenül nem dicsekedett el szerte a jobbos sajtóorgánumokban a kormány újabb lépésével – a Mandiner is saját értesüléseire hivatkozott –, a Külügyminisztérium honlapján nem látni nyomát a hivatal megnyitásának. Semmiség, a szokásos négyzetre emelt sunyiság újabb megnyilvánulása.)

Orbán ezzel is üzen persze: inkább tesz gesztust haverja, Erdoğan török miniszterelnök, mint a EU vagy akár az ENSZ felé.

Persze védekezhet azzal a magyar kormány, hogy így óhajtja elősegíteni a két nép megbékélését, a kultúrák találkozását, blabla, csak akkor mégis miért látható az eddigi nicosiai magyar nagykövetség Facebook-oldalán a következő információ: „TÁJÉKOZTATJUK ÜGYFELEINKET, HOGY MAGYARORSZÁG CIPRUSI NAGYKÖVETSÉGÉNEK KONZULI HIVATALA 2014. SZEPTEMBER 15. UTÁN – A KÜLGAZDASÁGI ÉS KÜLÜGYMINISZTÉRIUM TOVÁBBI DÖNTÉSÉNEK MEGHOZATALÁIG – TECHNIKAI OKOK MIATT ZÁRVA TART.
MEGÉRTÉSÜKET KÖSZÖNJÜK.”

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.