Háború és gabona

Ritka búza

Külpol

Az Ukrajnában tomboló háború aligha hagyja érintetlenül az ország gabonatermését, ez pedig távoli tájakon is éhínséget okozhat.

Ukrajna és Oroszország a világ jelentős gabonatermelői; ketten együtt a globális export egyharmadát adták az utóbbi években. Ha csak a 2019-es adatokat és a legfontosabb gabonanövényt nézzük, akkor Oroszország egymaga 18 százalékkal járult hozzá a világ búzaexportjához, de Ukrajna is majdnem 7,5 százalékot tett hozzá.

 

Szemesnek áll

Ehhez képest az idei ukrán búzatermés legfeljebb a fele lesz a tavalyinak (vagy azért, mert el sem tudták vetni, vagy azért, mert le­aratni nem lesznek képesek) – legalábbis erről beszélt Mikola Szolszkij ukrán agrárpolitikai és élelmiszerügyi miniszter egy élelmiszer-biztonsági konferencián. Szerinte a világnak fel kell készülnie arra, hogy a búza ára tonnánként 700 dollárra emelkedik, noha május közepén a chicagói terménytőzsdén (CBOT) még csak 430 dollárnál járt. Különösen egyes ázsiai és afrikai országok szempontjából kritikus a helyzet, amelyek elsősorban Ukrajnából importáltak gabonát. Ukrajna tavaly 80 millió tonna gabonát takarított be: a termés csaknem háromnegyedét exportálta, és ez adta az ország exportbevételének egyötödét. Élelmiszerexportjának mintegy 90 százalékát hagyományosan a fekete-tengeri kikötőkön keresztül bonyolította le, de ez az útvonal most jórészt elérhetetlen, és kicsi az esélye, hogy már a nyáron felszabaduljon.

Ha pedig a piacon viszonylagos hiány keletkezik vagy erről szóló hírek terjednek el, az egy ilyen fontos áru esetében valóban az árak emelkedéséhez vezet. Ráadásul egy ilyen kiemelten érzékeny piacon, az utóbbi évek élelmiszerár-robbanásával tetézett helyzetben a piaci reakciók még felfokozottabbak lehetnek. Ha a rossz hírek miatt megugrik a gabona határidős jegyzése az árutőzsdén, annak hatását az sem sokat mérsékli, ha idővel kiderül: mégsem találkozunk olyan tragikus hiányokkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.