A cikksorozat Szerbiáról szóló részét itt, a Romániáról szólót pedig itt olvashatják el.
A 11 ezer lakosú Lendva néhány kilométerre fekszik a határtól, ám a szlovéniai magyarság „fővárosa” vonat- és autóbusz-összeköttetés híján csak autóval közelíthető meg Magyarországról. A település lakosságának mintegy 40 százaléka magyar. Az utak minősége, a felújított házak, a kerítés nélküli porták Lendvát sokkal inkább valamely osztrák városkához teszik hasonlatossá, mint egy magyarhoz.
Az 5–6 ezer fős muravidéki magyarság az egyik legkisebb határon túli magyar közösség. Szlovéniában az őshonos kisebbségeket (a magyar mellett az olaszt) erősen támogatja az állam. Széles körű jogokkal rendelkeznek, a kétnyelvű oktatást, a nemzetiségi médiát anyagilag is bőkezűen segíti Szlovénia, a nemzetiségi önkormányzatok meglehetős autonómiával rendelkeznek, és a kisebbségeknek jár egy garantált parlamenti mandátum is. A többnemzetiségű részekre nem jellemzők az etnikai feszültségek, természetesek a kétnyelvű feliratok, ahogy az is, hogy az óvodában a pedagógusok mindent kétszer mondanak el: magyarul és szlovénül. Ebbe rondított bele a politika, mégpedig Magyarországról.
„Alapítása óta, azaz 26 éve dolgozom a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetben (MNMI). Tíz évig igazgatóhelyettes voltam, majd tíz évig igazgató. Most a harmadik ciklusra már nem is pályáztam, mert ebben a struktúrában nem tudok labdába rúgni. Nekem más a beállítottságom.” Kepe Lilivel a Lendva központjában álló, Makovecz Imre tervezte színház épületében találkoztam. Az MNMI alapításának fő célja az volt, hogy felkarolja a hagyományőrző egyesületeket, segítse a magyar nyelvű könyvkiadást, és pótolja a kétnyelvű oktatás hiányosságait, mondta Kepe Lili a Narancsnak. Az intézet elkezdte kiépíteni kapcsolatait a többi határon túli közösséggel, és mintául szolgált hasonló intézmények létrejöttéhez a Vajdaságban, Erdélyben vagy Kárpátalján. Táborokat szerveznek a határon túli magyar gyerekeknek, az intézet által életre hívott tanulmányi versenyen elért helyezés pedig már pontot ér a középiskolai felvételin Szlovéniában. Létrehoztak egy kulturális kávézót is, és felépítettek egy félamatőr színjátszó társulatot, amely komoly elismeréseket zsebelt be szerte a Kárpát-medencében. Az intézet körüli hangulat azonban 2015-ben kezdett megváltozni.
Az MNMI fenntartója, ahogy a legtöbb kisebbségi intézményé is, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK). Az MMÖNK a kisebbségi intézményrendszer csúcsszervezeteként gyakorolja a tulajdonosi jogokat, folyósítja a fenntartáshoz szükséges pénzt – amit a szlovén állam biztosít a magyaroknak. Az MMÖNK a legnagyobb munkáltató a nemzetiségi körökben, elnöke pedig 2010 óta az a Horváth Ferenc, aki korábban nem tapasztalt egyszemélyi uralmat épített ki a Muravidéken.
„Kis Orbánnak is mondják, mert ha ő kitalál valamit, akkor annak úgy kell lennie”
– jellemezte egy másik helyi forrásunk Horváthot, aki irányítása alá hajtotta nemcsak a helyi politikát, de a kultúrát és a médiát is. Horváth nagy híve a magyar miniszterelnöknek, és irodájában a helyi szóbeszéd szerint Nagy-Magyarország térképe mellett egy Felcsút-sál is lóg.
Színház
„Máig nem tudom pontosan, hogy mi nem tetszett neki – mondta Kepe –, négyszemközt többször mondta, hogy mondjak le, mert túl liberális vagyok, nem a nemzetiségért dolgozom, és nem bízik meg bennem. Pedig én magamról tudom, hogy nem vagyok liberális, és szinte egész életemben a nemzetiségért dolgoztam, ahogy a családom is. Mindig a szakmaiságot képviseltem, és a művészi szabadságot helyeztem előtérbe. A politikát mindig távol tartottam az intézettől. A probléma legfeljebb az lehetett velem, hogy nem álltam be a sorba.” A konfliktus végül egy színdarab okán éleződött ki, amikor Horváth arra kérte az intézet igazgatóját, akadályozza meg, hogy Mess Attila állítsa színpadra A padlást. Kepe ezt a kérést visszautasította.
Mess vajdasági születésű rendező, évek óta dolgozott Lendván, az ő részvételével fejlődött a helyi amatőr diákszínpad Egy és Más Vándorszínházzá. A rendező a Narancsnak arról beszélt, hogy korábbi darabválasztásaikat is kritizálták azok „liberális” volta miatt, végül A padlás jogdíjainak kifizetéséből kerekedett botrány. „Miután a jogdíjakat kezelő irodának elmondtuk, hogy kisebbségi társulat vagyunk, nagyon kedvezményes, pár száz eurós jogdíjat kértek mindössze. Ráadásul nem is maguknak, hanem azt mondták, adományként fizessük be egy alapítvány számára.” Amikor az MMÖNK-ban utánanéztek, mi is az a megjelölt alapítvány, amelyiknek utalni kell, kiderült, hogy az egyebek mellett menekülteknek is nyújt jogi segítséget. Horváth kijelentette: ha bemutatják az előadást, akkor ő megszakít minden együttműködést az intézettel. A Narancsnak két egymástól független forrás is arról beszélt, hogy Horváth levelet írt a szlovén kulturális minisztériumnak, miszerint szeretné megszüntetni az MNMI-t, és egy új kulturális intézetet alapítana helyette – a szlovén kormány viszont azt válaszolta, hogy ha ezt megteszi, az új intézet nem számíthat állami támogatásra.
Ezek után került sor A padlás bemutatójára 2016 decemberében. Az előadás előtt a rendező kiállt a színpadra, ahol arról beszélt, ő Milošević diktatúrájából érkezett, de még ott sem szabták meg a színházaknak, hogy milyen darabot mutathatnak be. A Muravidéken viszont igen, ez pedig veszélyes tendencia. Amikor azt kérdeztük Messtől, mi lehetett a vezetés problémája a személyével, a rendező azt felelte: „Jól tudjuk, hogyan működik a színház. Ha valaki érti, akkor élvezi. Ha nem érti, akkor ellenségként kezeli. Ez mindig mindenhol így van. Úgy néz ki, mintha a Muravidéken kicsiben lemásolták volna azt, ami Magyarországon megy. Ugyanaz a paranoia, ugyanaz a hisztéria.”
A darab nagy sikerrel lement, de nem sokkal a bemutató után a társulat – 12 évnyi működés után – feloszlott, mert nem tudtak megegyezni az MMÖNK-val a következő évad finanszírozásáról. Innentől Kepe Lili napjai is meg voltak számlálva az intézet élén. Az MMÖNK 2017 elején felszólította a lemondásra, aminek ő nem tett eleget, inkább betegállományba vonult. Kepe szerint ez alatt az egy év alatt előfordult, hogy egyes kollégáinak megüzenték, jobb, ha nem látogatják meg az igazgatót. Végül kitöltötte a mandátumát és ma is az intézetben dolgozik mint művelődésszervező. „Sajnálom, hogy ide jutottunk, de nincs bennem keserűség és bosszúvágy sem” – mondja.
Horváth Ferenc lapunk megkeresésére tagadta, hogy az előadás leállítását kérte volna; ő is ott volt a premieren, és tetszett neki a darab. Kepe kijelentéseire úgy reagált, hogy „négyszemközti beszélgetésünket az egykori igazgató asszony eléggé sajátosan értelmezi, mint sok minden mást is abból az időszakból. A »liberális« kifejezés a pénzügyi fegyelemmel kapcsolatban merült fel, az intézet ugyanis a felhalmozódott adósságok miatt csődközeli helyzetbe került.” Szerinte Kepe felmentését is az intézet kedvezőtlen pénzügyi helyzete miatt kezdeményezte az MMÖNK. Az intézet ügyeit ismerő forrásaink szerint viszont a gazdasági érvek nem állnak meg, mert az MNMI vezetése évek óta jelezte az MMÖNK-nak, hogy a magyar kulturális programoknak is otthont adó Bánffy Központ működtetése nem önfenntartó, ezért pluszforrásokra lenne szükség. Kepe távozása után gyorsan lett is pénz mindenre. Horváth Ferenc azt mondta lapunknak, egy év alatt sikerült rendbe tenni az MNMI pénzügyi helyzetét. Az intézet vezetője most az a Patyi Zoltán, aki Horváth helyettese az MMÖNK-ban, és nem mellesleg a leghevesebben támadta az Egy és Más Vándorszínház működését; egyebek mellett azért, mert színpadra állították Kornis Mihály drámáját.
Gazdaság
Mielőtt politizálni kezdett volna, Horváth Ferenc sportújságíró volt a Népújság című helyi hetilapnál. Második ciklusa elején, „2014-től »professzionalizálta« az MMÖNK-elnöki posztot, azaz fizetést adott magának. A következő lépésként az MMÖNK-t függetlenítette bármiféle ellenőrzéstől. Korábban az öt helyi önkormányzatnak felügyeleti joga volt az MMÖNK felett, a szervezet programját és költségvetését is véleményeznie kellett az önkormányzatoknak. Horváth javaslátara azonban ez 2015-ben megváltozott, és átírták az alapszabályt, így az önkormányzatoknak nincs semmi ráhatásuk a csúcsszervre. Azóta amit az MMÖNK csinál, az úgy van, és kész” – mondta lapunknak Kovács Attila, aki 2018-ig maga is kisebbségi képviselő volt. Horváth szerint azonban nem igaz, hogy kiterjesztette volna a hatalmát. „Az MMÖNK döntéseit a 21 fős tanács hozza meg, ezeket az elnök végrehajtja, és képviseli a tanácsot. Az elnök feladatköre a mandátumom alatt nem változott” – válaszolta kérdésünkre.
Az elmúlt években az anyaország egyre jobban figyelt a Muravidékre. Magyarország főkonzulátust és kereskedelmi irodát nyitott Lendván. Magyarországról két csatornán érkeznek pénzek a Muravidékre. Az egyik a helyi magyar gazdaság fejlesztését a zászlajára tűző Pro Futura, amely 2017-ben kezdett működni. A Pro Futura első igazgatója, Horváth József azt mondta a Narancsnak, hogy a kezdetekkor valódi gazdaságfejlesztési stratégiáról volt szó, a politika teljes kizárásával. „Kisléptékű beruházásokkal akartunk kezdeni, aztán azokat fejleszteni, elsősorban a turizmusra koncentrálva, mert a Muravidéken arra van szükség.” Ám idővel kiderült, hogy a budapesti Külgazdasági és Külügyminisztériumot kevéssé érdekelte e stratégia. „Megmondták, az a cél, hogy minél többen kapjanak támogatást, hogy lássák az emberek, valóban érkezik pénz.” Ennek megfelelően az eddig megvalósult két pályázati körben elsősorban mezőgazdasági és kisebb részben turizmusfejlesztési pályázatokra osztottak ki mintegy 800 millió forintot (2,4 millió eurót). Jellemzően 10–15 ezer eurós támogatás jutott egy-egy olyan pályázónak, aki igazolta, hogy tud magyarul – vagy legalább kétnyelvű iskolában végzett. Miután felállt a rendszer, Horváth József azt tapasztalta, hogy kezdik kiszorítani a Pro Futurából, és nemsokára le is váltották.
Utódja Močnek Ottó lett – ő a lendvai konzulátus külgazdasági szakasszisztense. Felesége, Močnek Mária szintén fontos ember Lendván, ugyanis ő a helyi fociklub, az NK Nafta igazgatója. A Nafta tulajdonosa a ZTE focicsapatot is birtokló Végh Gábor, akit az Átlátszó egy ízben akkor kapott le, amikor Mészáros Lőrinc magánrepülőjéről szállt le a felcsúti csodavállalkozó társaságában. Močnek Mária másik munkahelye épp a ZTE, és Lendván mindenki tudni véli, hogy Mészáros Lőrinccel is rokoni kapcsolatban áll – ez utóbbi információt azonban nem tudtuk leellenőrizni. A szlovén másodosztályban játszó csapatot amúgy a magyar állam is támogatja: 2018-ban 300 millió forintnyi magyarországi közpénzt kapott. A Pro Futura mellett ugyanis a Bethlen Gábor Alapból (BGA) is jut pénz Szlovéniába.
Míg 2015-ben 74 millió forint érkezett a Muravidékre a BGA-n keresztül, addig 2016 és 2018 között összesen majd’ 1,5 milliárd: a muravidéki magyarság létszámához képest ez hatalmas összeg. E pénz jelentős része vagy közvetlenül az MMÖNK-hoz vagy az alá tartozó szervezetekhez került. Horváth Ferenc pedig maximálisan kihasználja a befolyó pénzeket. Jelen van a kapcsolódó rendezvényeken, és nyilatkozataiban is úgy beszél, mintha kizárólag neki lenne köszönhető, hogy ennyi támogatás érkezik Magyarországról.
E pénzek néha meglehetősen furcsa dolgokra mennek el. Egészen extrém példa az a traktor, amelyet 56 ezer euróért vásárolt az önkormányzat, de amelyet még senki nem látott – ebből az ügyből rendőrségi feljelentés is lett. A források nagy része rendezvényekre és infrastrukturális beruházásokra megy el, pedig a helyiek szerint inkább az emberekbe kellene fektetni. „Öt-tíz év múlva sok tanár nyugdíjba megy, és nem lesz elég olyan pedagógus, aki mind a két nyelvet beszéli. Ha pedig egynyelvű iskolák lesznek, alig lesz valaki, aki a magyarba íratná a gyerekét. Ezen kéne elgondolkodni, és erre kéne költeni” – e véleményt majdnem mindenkitől hallottuk, amikor a támogatások szóba kerültek.
Média
A térségben magyar nyelvű tévé, rádió működik, valamint hetente megjelenik a nyomtatott Népújság. A média fenntartásához szükséges összeget jórészt a szlovén állam biztosítja, ez azonban nem garancia a függetlenségre. Az újság alapítója hivatalosan az MMÖNK, így közvetlen beleszólása van abba, kik vezessék a lapot. A Muravidéki Magyar Rádió és a Televízió a szlovén közszolgálati RTV alá tartozik, ám a magyar szerkesztőségek tanácsába az MMÖNK nevezi ki a tagok többségét – a főszerkesztőkről pedig ebben a tanácsban döntenek. Forrásaink szerint személyi összefonódások is vannak. Több meghatározó pozícióban lévő szerkesztő rokonának is Horváth Ferenc szerzett munkát, akik így lekötelezettjei a politikusnak. Ennek megfelelően a magyar nyelvű médiában szinte egyáltalán nem találkozni Horváth Ferencet, az MMÖNK-t vagy akár a magyar kormányt kritikusan kezelő anyagokkal. Pedig a Muravidéken is vannak kritikus hangok. „Horváth Ferenc botrányairól csak akkor számolt be a magyar nyelvű sajtó, mikor Ljubljanában már állt a bál, és a szlovén sajtó ettől volt hangos” – mondja Kovács Sándor. A Muravidéki Magyar Rádió szerkesztője szerint, ha a magyar nyelvű sajtó nem „falazna” Horváthnak, sok kellemetlenségtől meg lehetett volna kímélni a közösséget. Kovács Attila be is perelte a Népújságot, amiért az nem akarta lehozni egy olvasói levelét, amelyben az MNMI politikai alapú támadására reagált volna. „Miután megnyertem a pert mind a három fokon, kénytelenek voltak közölni az írást.”
„Nem mondhatom, hogy cenzúra lenne a lapnál, inkább egyfajta öncenzúrának neveznék egyes folyamatokat. Ha vannak viták, annak helyt adunk, de nem fogunk botrányt csinálni abból, amiből nem kéne, ami kárára lenne egy kisebbségben élő közösségnek. Mindig mérlegelni kell, mi az, amivel jót vagy rosszat teszünk közösségünknek” – ezt már Király M. Jutka, a Népújság főszerkesztője mondja. Az MMÖNK-székházban lévő szerkesztőségben találkoztunk, ahol a Népújság emeletére érve egy Nagy-Magyarország matrica fogad. A Kovács Attila ügyével kapcsolatos kérdésre azt feleli, korábban számos levelét megjelentették, de idővel ez már átlépett egy határt. „Az újság szerkesztési politikáját a szerkesztőség vezeti, nem Kovács Attila. Amikor nem hoztuk le egy levelét, egyből pert indított. Egyszerűen nem fogadható el, hogy egy ember ilyen szinten nyomást akar gyakorolni egy újságra.” Horváth Ferencről pedig a főszerkesztő azt mondja, igenis foglalkoztak a vele kapcsolatos „botrányokkal”. „Igaz, hogy nem csináltunk belőle ötcentis főcímet, de mi voltunk az elsők közt, akik kérdéssel fordultunk Horváthhoz a felmerülő ügyek kapcsán.” Amikor a politika felől érkező esetleges befolyásról kérdezem, Király azt feleli, „ez egy kicsi és érzékeny, könnyen sebezhető közösség. Sohasem teszek olyat, ami a személyes meggyőződésem ellen lenne.”
A televízió 2018-as, magyarországi választásokról beszámoló riportjáról a szlovén köztévé médiaombudsmanja mondta ki hivatalos állásfoglalásban, hogy egyoldalú volt; a feliratos adást egy szlovén néző panaszolta be. Kovács Sándor arról beszélt lapunknak, hogy a rádió szerkesztőségéből az MMÖNK üléseire csak bizonyos újságírók mehetnek, olyanok, akik nem mindig kritikusak, amit vállalnak is. „A kolléga, aki a nemzetiségi politikát viszi, el is mondta élő adásban, hogy az ő riportjai szubjektívek, és hogy megszűri az információkat, mert nem lehet mindenről beszámolni.” Gerebic Betina, a rádió újságírója pedig arról beszélt, hogy egyszer arról írt jegyzetet, jó dolog, hogy a külhoni magyarok is megkapják az állampolgárságot, de ennek nem kellene együtt járni a magyarországi választójoggal. „Másnap megjelent a főkonzul, illetve Horváth Ferenc a felelős szerkesztő ajtajánál. Rá egy hétre a főszerkesztő élő adásban kért elnézést a hallgatóktól a jegyzetem miatt.”
Politika
Horváth Ferenc 2018-ban a szlovén parlamentbe is bekerült, a magyar kisebbségnek járó mandátumért két jelölt indult a választásokon. Nem sok kétség férhetett Horváth sikeréhez, hiszen olyan hátszele volt, amilyen senki másnak. Nem csupán a Magyarországról érkező pénzekre és a helyi média feltétlen támogatására számíthatott – Orbán Viktor is Lendvára látogatott mellette kampányolni. Parlamenti képviselőként Horváth aztán több országos botrány főszereplőjévé vált.
Mandátumának felvétele után aláírt egy megállapodást a szlovén kormánnyal, amelyben támogatásáról biztosította a kabinetet. Néhány hónappal később azonban egy Népújságban közzétett publicisztikában Horváth Ferenc már arról írt, hogy a magyaroknak össze kell fogni, és fel kell lépni a szlovén kormány ellen. A szlovén közvéleményben az keltette az első valódi megütközést, amikor a választások után az új kormány felállított egy parlamenti vizsgálóbizottságot annak kiderítésére, hogy a szélsőjobboldali Janez Janša és pártja, az SDS milyen támogatást kapott Magyarországról; a pártok külföldi finanszírozását tiltják a szlovén törvények. (A Magyar Narancs nyomtatott és online felületein többször is beszámoltunk arról, miként támogatták Orbán Viktorhoz közeli magyar üzletemberek az SDS-t.
Habony Árpád üzlettársai több, az SDS-hez kötődő médiaterméket vásároltak fel.
A felvásárláson túl az is problémás lehet, hogy e médiatermékek például fizetett posztokban osztották meg az SDS kampányvideóit. Lásd: Barátom, Janša, Magyar Narancs, 2018. március 22.) A kisebbségi képviselőknek joguk van belépni bármelyik vizsgálóbizottságba, Horváth pedig azonnal jelentkezett tagnak. „Eddig egyszer fordult elő, hogy a magyar képviselő élt volna ezzel a jogával: még a kilencvenes évek elején a háborús visszaéléseket vizsgáló bizottságba lépett be az akkori magyar képviselő, mert a magyarok ellen is történtek atrocitások. Horváth viszont ezzel a lépésével beleszólt a szlovén belpolitikába. A magyar kisebbségnek semmi köze ehhez az ügyhöz.
A szlovén média felkapta az ügyet, a magyar média pedig hallgatott róla” – mondta Kovács Attila.
A szlovén sajtóban már ekkor „Orbán képviselőjeként” kezdték emlegetni Horváthot, ám a valódi botrány abból kerekedett, hogy Horváth a képviselővé választása után is MMÖNK-elnök maradt, és megtartotta cégvezetői posztját az önkormányzat tulajdonolta cégben, a Mintában is. A szlovén törvények szerint a cégvezetésről 3 hónapon belül le kellett volna mondania, de ezt csak egy feljelentést követően, 9 hónap után tette meg. Parlamenti mandátumát mégis megtarthatta. A szlovén korrupcióellenes hivatal az MMÖNK-elnöki és az országgyűlési képviselőség egyidejű betöltését találta összeférhetetlennek. A parlament által felkért, jogászokból álló bizottság azonban nem találta törvényellenesnek ezt; Horváth Ferenc is a jogászbizottság véleményére hivatkozott, amikor arról kérdeztük, miért nem mondott le. „Nem volt okom a lemondásra, az ellenem irányuló támadás egyértelműen politikai indíttatású volt, a becsületem megsértése és személyem lejáratása volt a cél.” Egyik forrásunk szerint viszont Horváth ezzel nemcsak a magyar közösségnek okozott kárt, de a széke is megingott a parlamentben, és zsarolhatóvá vált. Ezzel magyarázzák, hogy Horváth az első sorban ült az augusztus 17-i szentmisén, amikor a Muravidék Szlovéniához csatolásának 100. évfordulóját ünnepelték. Horváth annak ellenére vett részt az ünnepségen, hogy korábban levélben szólította fel a kétnyelvű iskolák igazgatóit: a magyar gyerekeket ne engedjék el az ünnepségre. Az igazgatóknak címzett levél nyilvánosságra került, jókora fölháborodást keltve.
Lendván az az uralkodó vélemény, hogy Horváth belépése a szlovén nagypolitikába komoly károkat okozott a helyi magyarságnak. „A nagy befektetések elkezdték erősíteni a nacionalizmust mindkét oldalon, sőt a magyarországiak sem nézik jó szemmel, hogy ennyi pénz jön ide, de komoly konfliktusok szerencsére nincsenek” – mondta Kovács Sándor. „Ha baráti társasággal elmegyünk találkozni, előbb-utóbb előjön a politika és Horváth Ferenc ügye. Korábban ez nem fordult elő, de ma már sajnos az életünk egyre több területére beférkőzik a politika” – folytatta a gondolatot Gerebic Betina. Kovács Attila szerint viszont kézzelfogható károk is érhetik a helyi magyarokat. „Amikor 2012–2013-ban a gazdasági válság miatt hatalmas megszorítások voltak, Ljubljana még a határon túli szlovének költségvetését is jelentősen csökkentette, a magyarok pénzéhez viszont alig nyúlt hozzá. Attól tartok, ennek a pozitív hozzáállásnak mostantól vége. A szükséges minimumot megadják, de pluszra nem számíthatunk.”
De miért ölt a magyar kormány ennyi pénzt és erőforrást a néhány ezer fős szlovéniai magyarságba és annak vezetőjébe? Erre egyetlen lehetséges magyarázatot találtunk: a 2018-as választások előtt Orbán azzal számolt, hogy Janez Janša átveszi a hatalmat Szlovéniában. Ezért vásárolták fel Habony Árpád üzlettársai a szélsőjobboldali párthoz kötődő tévét és lapokat, és ezért indították el ugyanazt a migránsellenes propagandát, mint itthon. A mindössze 90 fős szlovén parlamentbe a választási rendszer miatt jellemzően sok párt jut be, ezért minden mandátumnak súlya van. Előfordult már, hogy a bal- és a jobboldalnak is 44–44 képviselője volt – ilyen helyzetben a kisebbségi képviselők jelentik a mérleg nyelvét. Ezért kellett Budapestről felépíteni egy megbízható nemzetiségi képviselőt, hogy adott esetben a magyar szavazattal ne legyen gondja Janšáéknak. Ez a számítás azonban nem jött be, hiszen hiába nyerte meg az SDS a választásokat, kormányt már nem tudott alakítani, még magyar segítséggel sem.
(Lendva)
A cikksorozat Szerbiáról szóló részét itt, a Romániáról szólót pedig itt olvashatják el.
A cikk eredetileg a Magyar Narancs nyomtatott kiadásának 2020 február 6-i számában jelent meg.
A cikk rövidített formában megjelent a BIRN-en. Ez a cikk a Resonant Voices Initiative in the EU projekt keretében jelent meg, amit az Európai Unió Belső Biztonsági Alapja – Police támogat. A cikkben leírtak semmi esetre sem tekinthetők az Európai Unió hivatalos álláspontjának.
