Interjú

„Virágzik a cukorborsó”

Bugár Béla szlovákiai magyar politikus  

Külpol

Május 3-án kilépett a közös szlovákiai magyar pártból, a Szövetségből és befejezte politikai pályafutását. Korábban egyszer már visszavonult, de az nem tartott sokáig. Három magyar vagy félig magyar pártnak is volt elnöke, kormányzott Dzurindával, Radicˇovával és Ficóval is. Több mint harminc év után vonult politikai nyugdíjba. Erről, Ficóról, Matovicˇról, Orbánról, korrupcióról és a Szövetségről beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Hányszor lehet kilépni a politikából?

Bugár Béla: Egyszer, ha nincsenek kényszerítő tényezők a visszatérésre.

MN: Mi volt a kényszerítő tényező 2009-ben?

BB: 2007-ben otthagytam a politikát, és szociális vállalkozásba kezdtem. De aztán az MKP népszerűsége egyre csökkent, egyre több volt az elégedetlen, akik lépten-nyomon megszólítottak, hogy térjek vissza. Akkor azt mondtam, rendben, megpróbálom még egyszer. De ez egyetlenegyszer volt. Ha azt fogja kérdezni, hogy lesz-e még egyszer…

MN: Azt fogom…

BB: …akkor azt mondom, nem, nem lesz.

MN: Nem lesz kényszerítő tényező?

BB: Tizennégy évvel idősebb vagyok, akkor még csak 50 voltam. Óriási különbség. Akkor hiányzott is a politika. Nem kerestek az újság­írók, a párttagok is alig, marha sok lett az időm. Viszont most, ha 2020-ban bejutottunk volna a parlamentbe, lemondok a mandátumomról. Azért a harminc év az harminc év. (Bugár Béla pályájának rövid összefoglalóját lásd A dinoszaurusz c. keretes írásunkban – a szerk.)

MN: Keringett egy hír, hogy olyan volt politikusok, akik annak idején azon munkálkodtak, hogy bevigyék Szlovákiát a NATO-ba és az Európai Unióba, pártot gründolnak.

BB: Én is hallottam.

MN: Megszólították önt is?

BB: Igen, de elutasítottam. Bárkivel leülök, elmondom a véleményemet, de ez a maximum.

MN: 2009-ben visszatért, mert kívülről nem lehetett alakítani a politikát, és új pártot alapított, ez volt a Híd. Most nem lett volna egyszerűbb maradni, és belülről alakítgatni a pártot?

BB: 2007-ben lemondtam, de maradtam az MKP-ban. Ám mindenkit, akinek más volt a véleménye, mint Csáky Pálé vagy Duray Miklósé, ki akartak szorítani a pártból. Akkor sokan elmentek. Én is.

MN: Most attól más a helyzet, hogy nem kiszorították a pártból, hanem maga mondta, hogy elég?

BB: Nagyon rosszul szerepelt a Híd a választásokon. A régi gárda úgy döntött, átadja a terepet a fiatalabbaknak. Az igazi megújulás, amit mind a három párt hirdetett, amely később egyesült a Szövetségben, csak a Hídban valósult meg. Sólymos László volt környezetvédelmi miniszteren kívül a Híd-platform jelenlegi vezetéséből senki sem volt benne a párt korábbi vezetésében. A háromból egyik párt sem jutott be a parlamentbe, így rá voltak kényszerítve, hogy tárgyaljanak az egyesítésről. A Híd utolsó közgyűlésén egyszerű tagként szólaltam fel támogatva a pártegyesítést, mert ha a következő választáson sem jut be egyetlen párt sem, amely a magyarok érdekeit képviseli, akkor már soha nem jut be. Most is ezt mondom, ha a jelenlegi gárda eltolja, és nem jutnak be a parlamentbe, akkor vége.

Szlov?kiai v?laszt?s - A Most-H?d p?rt eredm?nyv?r?ja

 
Fotó: MTI/Krizsán Csaba

MN: Ön azzal indokolta a kilépését a Szövetségből, hogy szűkebb pátriájában, Somorján tarthatatlan, amit az MKP elődpárt platformja művel, mert kiszorítja a másik két elődpárt embereit. Ez tényleg olyan kaliberű ügy, ami miatt ott kell hagyni a pártot?

BB: Több helyen volt ilyen, nem csak Somorján. Az MKP több helyen nem hajlandó engedni egy millimétert sem. Komárom, Galánta, Szepsi, sorolhatnám. Másfél évig tartottak az egyesítési tárgyalások, végül megegyezett a három platform. Erre Berényi József, az MKP-platform vezetője rögtön azzal jött, hogy meg kell szüntetni a platformokat, és támadást indított a többi platform ellen. Ezzel egy dolgot lehet elérni, hogy ne legyen magyar képviselet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.