A putyini korszak elejétől ellenzékben lévő politikussal 2015. február 27-e éjjelén, a Kreml közvetlen közelében végzett négy pisztolylövés – s aligha gondolhatta bárki is komolyan, hogy a leszámolás hátterében ne a politikai tevékenysége miatti bosszú állna. Nyemcov – Jelcin egykori miniszterelnök-helyettese, akiről 1997-ben úgy tartották, hogy ő a kijelölt utód – nyíltan és élesen bírálta a putyini autokráciát, halála napján is hosszú interjút adott az ellenzéknek is teret biztosító Eho Moszkvi rádióállomásnak. Ebben szó esett a néhány nappal később esedékes nagyszabású moszkvai ellenzéki tüntetésről, Putyin elfogadhatatlan kelet-ukrajnai beavatkozásáról, az elnök környezetének súlyos korrupciós ügyeiről, továbbá a tisztességes választások feltételeiről. A gyilkosság helye és ideje is politikai leszámolásra utalt: különben mi értelme lett volna éppen egy Kreml melletti, sűrűn bekamerázott hídon és éppen a frissen alapított ünnep, a „különleges műveleti erők napján” végezni vele?
Geremejev kereket old
A nagy erőkkel indult nyomozás néhány nap alatt azonosította a feltételezett elkövetőket, akiket le is tartóztattak. Ám a lendület hamar megtört, s egyre több gyanú merült fel a nyomozás tényleges célját illetően, a rendőrök egyre több akadályba ütköztek. Nemegyszer azzal szembesültek, hogy más hatóságok fontos információkat zárnak el előlük, vagy tartanak vissza hosszú időn át. Az egyik gyanúsított letartóztatása közben elhalálozott; máig nem tudni, pontosan mi is történt, amikor a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) munkatársai megpróbálták őt a csecsen fővárosban őrizetbe venni. Hamar kiderült az is, hogy a kormányépületek, így a Kreml és környékének felügyeletét is ellátó Szövetségi Védelmi Szolgálat (FSZO) nem rendelkezik a gyilkosság helyszínét folyamatosan pásztázó videófelvételekkel. Az FSZO nemcsak a sajtónak tagadta meg a felvételek kiadását, de az ügy felderítésén dolgozó központi Nyomozó Bizottságnak (SZK) is. Hivatalos válaszuk szerint ők nem működtetnek a Kreml környékén térfigyelő kamerákat, arra pedig nem tudtak – értsd: nem akartak – választ adni, hogy akkor kihez tartoznak a hidat is figyelő berendezések. A korábbi belügyi fegyveres erőből kialakított Nemzeti Gárda sokáig arra az egyszerű kérdésre sem válaszolt, hogy a(z akkor még) feltételezett elkövető, Zaur Dadajev és a nyomozás korai szakaszában szervezőként számon tartott Ruszlan Geremejev milyen státuszban volt náluk a gyilkosság elkövetésekor. Az FSZB csecsenföldi részlege pedig azzal magyarázta a Ruszlan Geremejev előállítására tett kísérletük kudarcát, hogy a férfi nem nyitott ajtót nekik.
Azt követően, hogy a nyomozó hatóság öt csecsent gyanúsított meg az ügyben, Ramzan Kadirov is megszólalt: a letartóztatottak ártatlanok, Geremejev pedig jól teszi, hogy nem jelenik meg a kihallgatáson. Az utóbbinak egy ideig sikerült erős csecsen védelem mellett a kis észak-kaukázusi köztársaságban elrejtőznie, majd hamis papírokkal külföldre szöknie. A nyomozás első vezetőjét – aki minden jel szerint nemcsak a gyilkosság elkövetőit szerette volna felderíteni, de a felbujtókat is – egy idő után menesztették posztjáról. A hírek szerint nemcsak a társintézményekkel, az egymással is versengő különböző titkosszolgálatokkal került konfliktusba, de saját feletteseivel is. A Nyomozó Bizottság vezetése ugyanis kétszer is megtagadta a Geremejev elleni elfogatóparancs kiadását. A feltételezett szervezőt ezért még tanúként sem sikerült kihallgatni. Egész egyszerűen hagyták kereket oldani.
Delimhanov nem emlékszik
Az ügy leginkább érthetetlen mozzanata mégis az, hogy a hatóságok semmiféle komoly, bizonyított indítékot nem tudtak felmutatni. Nem derült ki, hogy miért állt a csecsen elkövetők érdekében Nyemcov meggyilkolása. Az orosz ellenzéki politikus soha semmit nem tett a kis kaukázusi nép ellen, semmilyen módon meg nem sértette őket. A gyilkosság után felröppentek ugyan mendemondák arról, hogy Nyemcovot nem sokkal halála előtt csecsenek többször is durván megfenyegették, ám ezek hitelességét nem sikerült bizonyítani.
A vádhatóság 2016 nyarára készült el a vádirattal, a tárgyalás októberben kezdődött. Hamar kiderült, hogy egyedül az áldozat hozzátartozói, mindenekelőtt a lánya, Zsanna Nyemcova érdekelt abban, hogy ne csak az elkövetők személye derüljön ki, de a gyilkosság megrendelői és szervezői is elnyerjék büntetésüket. Az ügyészséget kizárólag az foglalkoztatta, hogy a közvetlen elkövetők bűnösségét bizonyítsa, és szinte semmit nem tett annak érdekében, hogy kiderüljön, milyen kapcsolat fűzi a vádlottakat a Kadirov környezetéhez tartozó politikusokhoz és magas rangú belbiztonsági emberekhez. (Ramzan Kadirov portréját lásd: Egy fontos barát, Magyar Narancs, 2015. december 17.)
Az elkövetők a gyilkosság előkészítésekor és végrehajtásakor két moszkvai lakásban éltek. Az egyiket a gyilkosság közvetlen elkövetésével vádolt Zaur Dadajev szolgálati főnöke, az Észak nevet viselő csecsen belbiztonsági zászlóalj helyettes parancsnoka, Ruszlan Geremejev vásárolta 19 millió rubelért (ez közel 100 millió forint), míg a másikat havi 63 ezer rubelért (nagyjából 300 ezer forint) bérelte. Már az sem életszerű, hogy a csecsen belbiztonság őrnagya ennyi pénz felett rendelkezett volna – és az ügyészek arra sem szolgáltak magyarázattal, hogy a vádlottak miért élvezték Geremejev vendégszeretetét. Ruszlan Geremejev közeli rokona Szulejman Geremejev, Csecsenföld két orosz felsőházi szenátora közül az egyik. De Ruszlannak – akit, emlékezzünk rá, még tanúként sem hallgattak meg – nemcsak a Szövetségi Tanácsban, de az alsóházban, az Állami Dumában is volt rokona. Ez az atyafi Adam Delimhanov, aki, mit ád isten, édestestvére Alibek Delimhanovnak, a már említett Észak zászlóalj parancsnokának. És hogy a kör kerek legyen: a Delimhanovok közeli rokonságban állnak a Geremejevekkel. Az ügyészség azonban ezt – a Ramzan Kadirovig élő szálat – teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Dadajev zászlóaljparancsnokát, Alibek Delimhanovot három hónappal a Nyemcov-gyilkosság után váratlanul előléptették és magasabb szolgálati helyre vezényelték. Ő volt az egyetlen csecsen belbiztonsági tiszt, akit a tárgyalás során tanúként meghallgattak – sokra ugyan nem mentek vele, mert szinte semmire nem emlékezett.
Muhutgyinov kiszáll
A tárgyalás során az indíték mellett tisztázatlan maradt az is, hogy a gyilkosság felbujtójaként és szervezőjeként elkönyvelt Ruszlan Muhutgyinov hogyan szerzett 15 millió rubelt az akció finanszírozásához. Muhutgyinov Ruszlan Geremejev gépkocsivezetője, az Észak zászlóalj beosztott katonája, s a vádirat szerint ő bírta rá szolgálati feljebbvalóit a gyilkosság elkövetésére. Ezt még akkor is nehéz lenne elképzelni, ha oroszok lettek volna az elkövetők, csecsen közegben pedig ez a feltételezés teljességgel hihetetlen. Muhutgyinovot viszont nem sikerült a vádlottak padjára ültetni, mert rejtélyes körülmények között idejekorán elhagyta Oroszországot; a nyomozók szerint egy közel-keleti országban rejtőzködik. De arra is nehéz magyarázatot találni, hogy a bíróság miért nem hallgatta meg Nyemcov barátnőjét, Anna Durickaját, aki a végzetes éjjelen elkísérte a politikust és a gyilkosság jószerivel egyetlen szemtanúja volt.
Az orosz sajtó és ellenzék egy része meg van győződve arról, hogy a szálak Ramzan Kadirovig nyúlnak. Elképzelhetetlennek tartják, hogy az ő utasítása nélkül belbiztonsági elitalakulatának tagjai közül bárki is arra vetemedett volna, hogy ilyen látványos körülmények között, a Kreml tőszomszédságában végezzen az orosz ellenzék egyik vezető politikusával. De az sem tűnik életszerűnek, hogy Kadirov a saját szakállára cselekedett volna. Erős a vélelem, hogy a Kreml kívánságát a Nemzeti Gárda parancsnoka, Putyin testőrségének korábbi vezetője, a csecsen satrapával bizalmas kapcsolatot ápoló Viktor Zolotov tábornok közvetítette Kadirovnak. A bírósági tárgyalás hiányosságai és az ítélet abszurd állításai pedig nagyon is életben tartják e feltételezéseket.
