Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?
John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.
Kate Garretsont (Julianne Moore) több filmre elegendő teher nyomasztja.
A színpadon szétszórt papírdobozok között áll Martos Hanga színésznő. Bemutatkozik, és elmondja, hogy ő a Mikó Csaba író-dramaturggal társíróként is jegyzett előadás rendezője.
A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.
Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.
A Budapest Jazz Clubban a péntek már régóta Pallai Péterék nonprofit Harmónia Műhelyének napja.
A Junior Prima-díjas fuvolaművész, összművészeti alkotó (performerként és színészként is gyakran szerepel) zöld, tollpelyhekkel díszített estélyiben lép elénk.
Biztosan igaza van annak, aki Ben Affleck karrierjének aktuális állásával igyekszik magyarázni, hogy miért volt szükséges egy kilenc évvel ezelőtt közepesen sikeres, ám helyenként tagadhatatlanul leleményes, és teljes egészében pofozkodós-lövöldözős filmet folytatni.
