A Kádár-kockáról szól a Ludwig Múzeum új kiállítása

  • narancs.hu
  • 2024. május 17.

Kultúra

Tetszik vagy nem, a magyar épített kulturális örökség része.

A közismert háztípus eredetét és átalakulását járja körül Kis magyar kockológia - A modernitás hajlékai a Kádár-korszakban címmel a budapesti Ludwig Múzeum új kiállítása. A tárlat alapgondolata, hogy bemutassa a magyarok számára ismerős, jellegzetes kockaházat, az úgynevezett Kádár-kockát. A kiállítás változatos művészeti médiumok és installációk segítségével igyekszik körbejárni, hogy a háztípus milyen szerepet töltött be a magyarországi vizuális kultúra történetében.

Az 1960-as és 1970-es évek tipikus családi háza a mai napig meghatározza a magyar vidék településeinek képét. A magyarországi szocreál utáni műépítészet ugyan lenézte, a kockaház mégis a múlt század legmaradandóbb építészeti formájának bizonyult, és a magyar épített kulturális örökség részét képezi.

 
Birkás Ákos: Új ház (1973)
Fotó: Ludwig Múzeum
 

 

A háztípus mint a magánépítkezések és a modernizáció építészeti alakzata, a népi építészet spontán reakciója volt a társadalom lakásépítési igényeire. A mintegy két évtized alatt keletkezett Kádár-kocka egészen a következő háztípus, az alpesi ház megerősödéséig jelentős mintaadó, stílusteremtő tényező maradt a térségben.

A kiállítás gerincét a kockaház sajátos megjelenésének értelmezése adja kortárs képzőművészek kockaház-tematikájú művein keresztül. A munkák jelentős része eredetileg más kontextusban született, a kiállítás összefüggésében azonban mégis számos fontos, bár eltérő részletet tár fel. A május 18-tól augusztus 18-ig nyitvatartó kiállítás kurátora Készman József.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.