Kultúra

Az Uzipov netre fellőtt debütlemeze az utóbbi idők egyik legizgalmasabb földalatti metálprodukciója. De füllentenénk, ha ezt az érdekességet arra fognánk, hogy még a műfajnácik sem tudják pontosan meghatározni az Uzipov stílusát.

Ryan Hunn manchesteri zenekészítő az utóbbi öt évben terjedelmes és tartalmas életművet hozott létre: sorra gyártotta a maga pár számos megjelenéseit - nem éppen a zenei szigor jegyében. Az általa létrehozott Hoya:Hoya klubest és az azonos nevű, kizárólag gusztusos válogatásokkal jelentkező kiadó is a dubstep után maradt elektronikus tánczenei teret járta körbe.

A lounge-os, hiphopos art-popot játszó Cibo Matto két japán, de New Yorkban élő lány duója volt, amely a 90-es évek közepén-végén egészen menő tudott lenni a maga kicsit infantilis, kicsit különutas, ám a korszellembe mégis tökéletesen passzoló zenéjével.

Negyvenöt éves koráig gürcölt brit színpadokon és tévéstúdiókban, mielőtt az Alul semmiben végre felfigyelt rá Hollywood. Most Wes Anderson új filmjében láthatjuk. A Torontói Filmfesztiválon beszéltünk vele. A Grand Budapest Hotel rendezőjével, Wes Andersonnal készült interjúnk pedig (akárcsak a film kritikája) hetilapunk legfrissebb számában olvasható!

Éjszakába nyúló vita zajlott hétfő este a Katona József Színházban. Előkerült az art mozik problémája, a városligeti múzeumi negyed, az alternatív színházak, és persze L. Simon bosszankodására az MMA is.

Itt egy magyar sikerkönyv, amely mélyre szeretne ereszkedni a milliárdosok, cégvezetők, a felső tízezer kiüresedett életébe. Megnéztük, milyen sikerrel.

Salamon András kamerája testközelből követte Alföldi társulatának utolsó hónapjait, ott volt a színfalak mögött, amikor a színpadon és a színházban egyszerre zajlott a dráma. Mit látott és mit nem látott?

A New York Times filmes megmondóemberébe Kolumbiában futottunk bele, és rögvest kifaggattuk a lapjánál uralkodó állapotokról, a kritikusi megvesztegethetőségről, a Star Wars szépségeiről, 2013 legnagyobb blöffjeiről, a spoilerfrászról, a rasszistákról, és a megkritizált filmesek kozmikus haragjáról.

Ahogy a nóta mondja, sokan voltunk kevesen, akik az egy éve túszul ejtett József Attila-szoborhoz járultunk – azaz járultunk volna. A beígért március 14-i „láthatáson” kordonok fogadtak, így hát a szobortól kétszáz méterre álltunk neki a verseknek.

Slam poetry ment tegnap az ünnepen a köztévében. A Pilvaker '14 a legmerészebb várakozásainkat is alulmúlta.

Aktuális-e ma Petőfi, vagy már a kérdés is az évszázados kultusz hamis hangján szól? Az évente imázst váltó asszimiláns költőről, a politizáló Petőfiről és a petőfiző politikáról beszélgettünk az ELTE tanszékvezetőjével, a tavaly megjelent Petőfi-kísérletek szerzőjével.

Voltak idők, amikor a múzeum szent helynek számított. Ma időnként jobban hasonlít egy szórakoztatóközponthoz, mint egy templomhoz, de azért a kiállításlátogatási gyakorlatunkban megmaradt valami az átszellemültségből. A Lengyel Intézet múlt ősszel nyílt galériájának pincéjében rendezett csoportos kiállítás jócskán alátesz ennek a szakralitásnak, azonban nem az óvatosságával.