„Merre van a csodák mezeje?” – kérdi üvöltve egy Paparazzo névre hallgató fotóriporter Federico Fellini Az édes élet című, 1960-ban bemutatott filmjében (innen a paparazzo szó eredete). Így kezdődik minden idők talán legismertebb és legtöbbre tartott olasz filmalkotásának híres csodajelenete. Történhetnek-e még csodák egy korrupt, a hagyományos erkölcsi és kulturális értékeket semmibe vevő, a hiénamédia által vezérelt, elbutult világban? – teszik fel a máig érvényes kérdést az elemzők.
A Coen-testvérek 2018 óta külön utakon járnak (bár az a hír járja, hogy hamarosan ismét együtt rendeznek majd): Joel 2021-ben a Macbeth tragédiájával egészítette ki életművét, míg Ethan egy váratlan fordulattal a leszbikus exploitation paródiák vizeire evezett.
A Borbély Műhelyt, a Quartet B-t, illetve annak kibővített változatát, a Balkán Jazz Projectet vezeti; duóban lép fel Binder Károllyal, kvartettje van Dresch Mihállyal, és zenélt a Polygon trióban.
„Papíron semmiségnek tűnt. Az indítás egyszerű, már-már komikus: csak egy lüktetés. Fagottok, basszetkürtök: mint egy rozsdás harmonika… és akkor hirtelen, fent a magasban egy oboa, egyetlen hang mozdulatlanul kitartva, amíg egy klarinét át nem veszi, hogy elmondhatatlanul gyönyörűséges frázissá édesítse.”
Marcel Proust a világirodalom legnagyobb posztumusz írója. Száz év is eltelt már a halála óta, és még mindig publikál.
Hétszáz év történelmének viszontagságait élte túl az a zsidó ereklye, amelyért boszniai muszlimok adták volna az életüket, s amely az egymás mellett élő kultúrák gazdagságának szimbóluma lett. A szarajevói Haggada regényes történetének nyomába eredtünk.
A zajos gitárzene új csillaga, a Chat Pile nem vesztegeti az idejét.
Az Utolsó befutókról nem a tömeges rajongótábor és a trendiség jut először az eszünkbe (ahogy parkolópályára állított piti kémjei sem kimondottan cool figurák).
A Telex.hu zenerovatának szervezésében több száz magyar zeneipari szereplő és a témával foglalkozó újságíró szavazott, a végeredmény pedig ez a szép kiállítású könyv.
