„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyermekig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”
Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.
A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.
Kevin Parkerrel történt egy s más, amióta 2020-ban megjelentette a Slow Rush című albumot.
Két gyermek elveszett, nem keresi őket senki, de mindenhol várják őket nagyon.
Második verseskötetében a költő-képzőművész egyszerre kutatja a legintimebb emberi kapcsolatok működését és feszeget lebilincselően izgalmas ismeretelméleti kérdéseket.
1985-ben a Hüsker Dü valóban a pályafutásának csúcsán volt.
Hol van az előírva, hogy csak jó filmekből szabad remake-et csinálni?
