Majdnem minden összejött, hogy a Cseh Tamás-szoboravató emlékezetes legyen, legalábbis ne haraggal gondoljunk az aktusra. Az ilyenkor megszokott polgármesteri hivatali slepp helyett lelkes tömeg várta a leleplezést, sokuknál virág, és bár láttunk társasági figurákat és „híres embereket”, például Kálomista Gábort vagy Földes „Hobó” Lászlót, a többség egyszerű rajongókból állt, Cseh Tamás igazi barátaiból.
| ||
Örömmel vettük a rendező (az újbudai önkormányzat) részéről a visszafogottságot, legfeljebb azt nem értettük, hogy házigazdának miért Süveges Gergőt kérték fel, aki épp azt a magabiztosságot sugározza, ami a Cseh Tamás-dalok hőseiből és – mint látható volt, rajongóiból is – maximálisan hiányzik.
Másik János a Kaland barátom című emlékdallal indította a ceremóniát, aminek a szövegét is ő írta, és amiben egyebek mellett ezt énekli: „nézek a portásra / segítsen kérem! / fejét elfordítja, akár / egy hollywoodi filmben / húzlak a válladnál fogva / be a kocsiba, ébredj bazmeg / ezek megölnek minket és / ránk gyújtják az autót!” Az ő hitelessége felől nem lehetnek kétségeink, hacsak az nem, hogy valóban hiteles lehet-e bárki, ha utána Simicskó István lép fel.
| ||
Vagy Csomós Miklós, Budapest főpolgármester-helyettese, aki személyes ismerőseként emlegette a „dalnokot”, majd egy kedvenc Cseh Tamás-dalára fűzte fel mondanivalóját: „A Valóság nagybátyánk, aki elutazott, kifejezte azt az irracionális világot, amitől szenvedtünk a hetvenes-nyolcvanas években. Olyan filozófiai gondolatok voltak ebben, amit azóta se tudok elfelejteni. Hrabal mondta egyszer, hogy Közép-Európában nem érdemes kijózanodni. Erre rímel, hogy ahol a Valóság elutazik, az egy nagyon furcsa világ.” Ez a szöveg kifuthatott volna egy nagyon meglepő kijelentésre is, de Csomós ezután a Széna tér című dal „gyönyörűségét” méltatta, majd felidézte András Ferenc Vadon című filmjét, amiben Cseh Tamás ’48-as huszártisztet alakított.
| ||
„Egy olyan időszakban, amiben most élünk, már nem kell a reménytelenségbe burkolóznunk, nem kell virágnyelven beszélnünk, talán most már más lesz, jobb lesz nekünk” – ezzel fejezte be szónoklatát a főpolgármester-helyettes.
Utána jött Hoffmann Tamás XI. kerületi polgármester, majd Novák János két blockflötés társaságában az Ifjú szívekben élek című Ady-verset énekelte el, Simicskó István sportért és ifjúságért felelős államtitkár, a kerület országgyűlési képviselője viszont nem mondott semmit. Ha ugyanis ma valaki Márait idéz, meg olyat szól, „hogy Cseh Tamás lelki közösségünk tagja”, az pont olyan, mintha nem is mondott volna semmit.
A szobor leleplezése előtt Másik János és Novák János egy régi dalra Bereményi Géza legújabb szövegét énekelte. „Te oly szobor vagy, hogy azt még a legdühödtebb ember sem dönti le, miért döntené?”
| ||
És ez minden bizonnyal így lesz. Noha az alkotó, Majoros István először egy ágyékkötős indiánt képzelt ide, aki az üvegfal előtt áll, de a család ezt nem engedte, így hát a feltűrt gallérú, nagykabátos, gitáros fiatalember bronzszobrát leplezte le a három politikus.
Nem álljuk meg, hogy Hoffmann Tamás papírról felolvasott szövegéből ne idézzünk. Szüret rovat, különkiadás: „Cseh Tamás életművének fenntartásában és átörökítésében nemcsak a kerület, az egész főváros, sőt az egész nemzet érdekelt, hiszen dalainak szuggesztív erejével generációkon átívelve képes mind a mai napig megszólalni hozzánk. (…) Olyan ember előtt tisztelgünk ezzel a szoborral, aki művészetével és ezáltal egész lényével egy elnyomó rendszer ellen lépett fel úgy, hogy hangja hiteles és érthető volt. Talán épp ennek a következménye volt, hogy még azok is tapsoltak neki, akiknek a világát nevetségessé tette.”
| ||
Végezetül még egy idézet, Orbán Viktor mondta ezt, közvetlenül Cseh Tamás temetése után:
„Önöknek is föltűnhetett talán az elmúlt néhány évben, hogy elharapódzott az a gyakorlat a magasabb művészeti vagy értelmiségi vagy szellemi körökben, hogy távolságot tartanak a politikától, az ország nagy kérdéseiben nem szívesen foglalnak állást, mert úgy gondolják, hogy így belekeverednek valami alacsonyabb rendű dologba, mint amilyen a közélet. Kevés kivétel van ez alól. Cseh Tamás kivétel volt. Ő mindig is úgy fogalmazott, hogy ő a mi katonánk.” Rossz arra gondolni, hogy ezért, kizárólag ezért ez a délutáni szoboravatás, hogy Cseh Tamás az övéké lett, mert ők – ezek szerint – nemcsak az élőikről gondoskodnak.
A szobor helyén valaha szovjet emlékmű volt, mögötte házasságkötő terem. Most Cseh Tamás-szobor, mögötte Nemzeti Dohánybolt.
| ||
