Kiakadt a mexikói nagykövet a Magyar Időkre

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 10.

Kultúra

Ehhez Szakács Árpádnak elég volt mellékesen említenie a mexikói művészt.

Mexikó magyarországi nagykövetsége közleményben reagált a Magyar Idők Frida Kahlo mexikói képzőművész kiállításával kapcsolatos cikkére – írja az atv.hu.

A David Nájer nagykövet által aláírt közlemény úgy fogalmaz: a nagykövetség „mélységesen sajnálja, hogy Szakács Árpád július 14-i cikkében a Magyar Idők napilapban, rossz kontextust használt a Magyar Nemzeti Galéria Frida Kahlo-kiállításával kapcsolatban, és mindemellett egy olyan kifejezést használt, amely nemcsak sértette a világszerte ismert mexikói művész megítélését, hanem sérti a személyiség szabad kibontakozásának jogát is, egy durva szójáték segítségével, amely Kahlo magánéletére és politikai hovatartozására utal”.

A nagykövet szerint „Frida Kahlo életét és munkásságát nem lehet megmagyarázni anélkül, hogy figyelembe ne vennék, hogy több mint száz évvel ezelőtt Mexikóban egy forradalom vette kezdetét, és az ország olyan liberális célországgá változott, amely a világ minden tájáról művészeket, írókat, fotósokat és filmkészítőket vonzott magához, egy olyan időszakban, amely Mexikó kulturális újjászületéseként ismert”.

A nagykövet szerint „Frida Kahlo kiállítása – amely július 7-től november 4-ig látogatható a nyilvánosság számára – Budapest legfontosabb művészeti kiállítása, amely a mexikói művészt különböző szempontokból mutatja be, amelyek sokféleképpen, szabadon értelmezhetők; mindazonáltal Kahlo pályája azt illusztrálja, hogy munkájának és életének minden aspektusát egy alapvető elem vezérli: a szabadság”.

A nagyköveti felháborodást kiváltó cikk egyébként július 14-én jelent meg a Magyar Időkben, „Így népszerűsítik a kommunizmust állami pénzből” címmel. A Szakács Árpád jegyezte írás a „Kinek a kulturális diktatrája?” című sorozat részeként volt olvasható. Frida Kahlo csupán mellékzöngéje volt a Prőhle Gergely elleni kirohanásnak: „A mexikói kommunista művésznő megismertetését alapos bemelegítéssel indították el még tavaly, különféle rendezvényeket szervezve. Például a szombathelyit így hirdették meg: »Menstruá­lok, szőrös vagyok és bajuszos – Frida Kahlo-emlékkiállítás a képtárban«.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.