Vetélytársak és barátok
„Egy napon a metronómról és annak hasznáról beszéltem – meséli Hector Berlioz az emlékirataiban.”
„Egy napon a metronómról és annak hasznáról beszéltem – meséli Hector Berlioz az emlékirataiban.”
A queer-ellenesség általában csak a gumicsont szerepét tölti be, amivel fontosabb kérdésekről terelik el a figyelmet.
Éles, kritikus és politikus volt a tizenkettedik alkalommal megrendezett Irodalmi Humorfesztivál a Gyulai Várszínházban. A szervezők szerényen „a Kárpát-medence egyik legkiemelkedőbb szépirodalmi programjának” nevezték.
Az első modern regénynek tekintik, kétszer aláhúzható, meglepő tanulsága pedig nem más, mint hogy képzelet és valóság különbözik. Nem volt ez mindig így. Idézzük fel Fábri Péter cikkét 2005-ből.
Mi a közös Woody Allenben, Jason Stathamben és Jackie Chanben? Hogy lényegében mindig ugyanazt a figurát hozzák.
„Az ember nem tehet mást, mint kivonul” – vonul be Andor (az eredetiben: Alceste).
A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.
Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.
Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.
Az amerikai előadót a kilencvenes évekre azok is elfeledték, akik fénykorában odavoltak érte.