Kultúra

"Másképpen nem is bírhatnánk élni, hisz maga az élés valójában egy olyan szükségszerűen rossz folyamat, amit nem terhelhetünk tovább, például azzal, hogy ebben mi is, a magunk döntéseivel bűnösek vagyunk."

Egy tizenöt éves európai közösségi irányelv értelmében jogdíj járna a szerző számára a közkönyvtári kölcsönzés után is, aminek az érvényesítéséért már évek óta küzdenek az irodalmi szervezetek. Úgy tűnik, most végre történik valami. A kérdés csak az, hogy a restanciánk alkalmas-e a nemzeti kultúra támogatására. Ha jogkövetők vagyunk, aligha.

A korszellemmel legtöbben úgy vagyunk, hogy fel sem ismernénk, ha elmenne mellettünk az utcán, de ez csak azért van, mert a legtöbben nem vagyunk nagy gondolkodók. Velük ugyanis ilyesmi nem eshet meg. Persze nem feltétlenül szemtől szembe történik ez a találkozás. Van úgy, hogy a korszellem nem ismeri fel a nagy gondolkodót, s akkor később kell lihegve utánaszaladnia.

Az idei Velencei Képzőművészeti Biennále újabb kísérletet tett arra, hogy túllépjen a százéves alapokon, vagyis felülemelkedjék a képzőművészet nemzeti alapú tárgyalásán. Az idén az "első roma pavilon" feszegeti a határokat.

David Eugene Edwardsszal mázlink van: az amerikai alternatív country legjelentősebb alakja aktuális zenekarával rendre vissza-visszajár hozzánk. Kimagasló tavalyi lemezének (Mosaic) turnéja egy éven belül másodszor érintette hazánkat, a Woven Hand jelenlegi és a 16 Horsepower egykori frontemberével a június 3-i koncert előtt beszélgettünk.

Az Agave Kiadó eddig nyolc kötetet publikált a Gordianus-sorozatból. A texasi szerzőt természetesen Aquincum romjai közt kérdeztük.

Nyolc kis kritika

A Münchenben élő Ben Mono (alias Paul Beller) egyike napjaink trendszabó zenei iparosainak - tulajdonképpen oly kézenfekvő, amit csinál, mégis első hallásra megragadja a befogadót.

magára talált Palacio, Ferrer álma is beteljesült, Escoriza pedig feledteti, hogy a Radio Tarifának búcsút mondhatunk.

Fischer Ádám és csapata - nem sorolom fel a neveket, mindenki érdemelne egy dicsérő bekezdést - tudta, hogy mit kezdjen Wagner A Nibelung gyűrűje című zenedrámaciklusának előjátékával (A Rajna kincse) és első napjával (A Walkür). Nem köntörfalaznak, kijelentik, hogy a "Nibelung gyűrűje itt és most történik", Wagner pedig a legrégebbi európai szöveghez nyúlt, hogy elmesélje a "maga korát és világát, hogy a Nyugat távolabbi jövőjéről szóljon". Az "itt és most" éppúgy érthető globálisan, mint nagyon is konkrétan, azaz itt, a Lágymányosi híd és a Soroksári út által határolt ingatlanfejlesztési területen.

Van egy filmem! Van benne két csaj. Mozdulnak egymásra? Hááát... Felejtsd el a nagy stúdiókat, elmegy simán egy jó kis független filmben. A mienkben speciel három a nagylány - és mozdulnak. Megmondja nekem valaki, hogy mi az ördög az a "független film"?

Fincher ugyan letett már egy klasszikusnak számító sorozatgyilkos-mozit az asztalra (Hetedik), de aki arra számít, hogy most is hasonló vérfagyasztó izgalmakban lesz része, csalódni fog - mindazonáltal nem elvesztegetett idő a maratoni két és fél óra.

Mielőtt még a peronokat elborító gőzfelhőben szemérmes csókban forrna össze a szerelmesek ajka, ugyanezen ajkakon aggodalmas szavak szövődnek. De uram, esőben, kabát nélkül! Még megfázik nekem! - tör ki a kipirult kisasszonyból az aggódás, de a kabáttalan úriembernek aztán mondhatja, némi permet - különösen egy angolnak, különösen szerelem idején - mit árthat!

Az egyik legtekintélyesebb lengyel művészettörténész, Anda Rottenberg szerint országának igen nagy szerencséje van: az uralkodópár, vagyis az ikrek, s nyomukban a kiszámíthatatlanul, zavarosan és infantilis módon gondolkodó jobboldal (az elmúlt hetekben a miniszoknya betiltását javasolta egy képviselőjük a szejmben) olyannyira el van foglalva purifikátori önmagával, hogy nincs ereje és ideje figyelni a gazdaságra, amely így meglehetős szabadsággal működhet, s jut energiájából a kultúra támogatására.