Kultúra

"Csak azért lett ez a levelem hosszabb, mert nem volt időm rövidebbet írni." (Pascal: Vidéki levelek, XVI.)

A legkevésbé sem volt mítoszcsináló, mégis több mítosz kialakulásának részese lett. Neve ugyanúgy összefonódott a Hollywoodot felépítő magyarok legendájával, mint a világsikereket fialó vígszínházi hőskorszak történetével. Molnár Ferenc mellett ő volt a másik színházi aranyember, azonban nevét nem hajdan világsikerű színdarabjai, hanem egy megzenésített pantomim és néhány filmes munka őrizte meg az utókornak.

1932-ben született, öndefiníciója szerint "nyugdíjas matematikus, verskomponista". Írásai magyarul Somlyó György, Tímár György, Szigeti Csaba és Seláf Levente fordításaiban jelentek meg különféle folyóiratok hasábjain (2000, Nagyvilág, Pompeji, Szép literatúrai ajándék stb.) Az OuLiPo jelenlegi doyenje.

Így jött össze - ráadásul visszafelé lett világos: nemrégiben magyar szerzőkkel töltöttem egy hétvégét magyar színházakban; ez utóbbi, mondjuk, természetes.

Az idei Ultrahang Fesztivál egyik emlékezetes pillanata volt, amikor a finn Kemialliset Ystävät öttagú kollektívája vég nélkül ismétlődő kutyaugatásból, egy fáradhatatlanul pengetett, szelíd gitárriffből, valamint százféle apró zajból és zörejből, például egy bemikrofonozott kólásüvegben lötyögtetett folyadék hangjából varázsolt csilingelő zajszimfóniát. A furcsa hangjelenségről Sami Sänpäkkilät kérdeztük, aki nemcsak a fenti csoport tagja és a megbízható Fonal lemezkiadó gazdája, hanem Es néven szólóban is dolgozik - vastagon effektelt, delejező morajzenéjéből a Merlin kistermében hallhattunk ízelítőt.

Nyolc kis kritika

A több mint félszáz (többnyire) élő produkciót kínáló fesztiválprogramból a recenzens egyéb koncerttudósító feladatainak ellátása miatt csak csipegetni tudott, benyomása van, összképe nincs. A Tavaszi Fesztivál kellős közepébe szervezett rendezvényen a koncertek mellett filmvetítésekre és egy speciális, csoportosan elkövetett audiovizuális szőnyegbombázásra is sor került (Share), melynek során "dugjuk össze, amink van" (laptopok, kábelek, kütyük) alapon szervezett, a brigádszellem és az alkotómunka összeegyeztetését heroikusan megkísérlő akcióra láttunk példát.

Valamiért - nyilván merő lustaságból - hajlamosak vagyunk akként számon tartani, hogy a kisközösségi jófejfesztivál tipikusan cseh találmány, de illik említeni szinte ugyanazzal a lélegzettel Emir Kusturica nevét is, gyorsan hozzátéve, hogy nem véletlenül, hisz a majsztor a FAMU-n (Filmová a Televizní Fakulta Akademie Múzickych Umení v Praze) tanulta a filmkészítést, épp akkor, amikor arrafelé pont ez a módi járta. Ha most is ilyesmivel hozakodnánk elő, biztos nem járnánk messze az igazságtól: a falusi vasúti bohóckodás kétségkívül nem esik messze mondottak működési területétől.

Elnézve a nem kereskedelmi szándékokkal fogant játékfilm-természetű mozgóképek szerencsétlen sorsát, tényleg nem sok választás marad, mint lépcsőjelenet-váltás. Fennáll a lehetősége annak, hogy ez most bevégeztetett...

Az Elek Dóra vezetésével 1998-ban alakult társulat sérült embereknek teremt lehetőséget a profi színjátszásra. Volt előttük nemzetközi példa, de mégsem könnyű építkezés ez egy olyan világban, ahol nem elfogadott, hogy például az érzelmek terén egy szerényebb értelmi képességgel élő ember is eligazodik. Ráadásul anélkül, hogy szégyellné a szenvedélyt, a kedvességet, tehát megtanult volna "színészkedni".

A fülszöveget író Marno János nagy bizalommal van a fiatal, elsőkötetes költő iránt, amikor azt írja, hogy "ennek a költészetnek egészen perdöntő következményei lesznek a mára egészen elhangulatiasodott honi lírában".

Nézem a könyvesstandok kínálatát: a ponyván Wass Albert mellett rendszeresen feltűnnek Márai Sándor művei is.

Sorozatgyilkossági ügy látszik körvonalazódni. Teketória nélkül hívják ki hozzá Jean Renót - talán a Teljesen Elhülyült Rendőrök Szanatóriumából, ahol sikeres totalizatőr vállalkozást folytat és sertésmód táplálkozik.