Kultúra

Megint visszafelé megyünk az időben. Zuhog az eső, a Nemzeti Múzeumban látott Sajtófotó kiállítástól sújtva dúdolgatjuk: "az orrom eltörött a múzeum mögött".

A posztmodern korszak egyik legsikeresebb és legbefolyásosabb filozófusa, Paul Feyerabend (eszméiről és életéről bővebben a 30-31. oldalon) élete végén, 1994-ben írt önéletrajzának már a címe is beszédes: Zeitverschwendung, azaz "Időpocsékolás".

"A rántottáig terjed a főzőtudományom" - állítják sokan, miközben valószínűleg meg sem fordul a fejükben, hogy ezzel a kulináris készségüket tulajdonképpen felértékelik.

kulturális hírek

Már tizenhárom éve halott, de hatása, életműve ma is eleven. Feyerabend már életében legenda lett, gondolatait máig idézik, bár csak kevesen követték őt a senkiföldjére.

Van, aki a popfilozófia József Attilájának, akad, aki a kortárs festészet Kiszel Tündéjének tartja az x-T, illetve a Tereskova néven is ismert Nagy Krisztát. Kiállításával indult újra a Wolfner-féle újpesti bőrgyárban kialakított, most WAX kultúrgyárra keresztelt kortárs képzőművészeti kiállítóhely. A tárlat címe: Eddig - életmű-kiállítás, és ez nem poén.

Képregényt akart leadni diplomamunkaként a Képzőművészetin, de az emiatt is duplájára nyúlt egyetemi évek alatt már publikált. Kiforrott stílusát legtöbben az Unicum reklámjaiból ismernék fel. Többek közt az Alfabéta-díjáról kérdeztük...

Nyolc kis kritika

Robert Plant kedvence, a másikban a helyére került Szenegál, a harmadik csupa királyi pacsirta, a negyedik, az az ismeretlen, nosztalgikus zsidó pedig nálam befutó.

"Nem vagyok én Brunetti! Sem Myslívecek!" - nyugtatta apját egyik levelében Mozart, amikor a jó Leopold a nők "veszélyeire" figyelmeztette fiát. A két említett jeles pályatárssal ugyanis nemi betegség végzett, a Wolfgang által kedvelt Josef Myslívecek (1737-1781) ráadásul pokolian nyomorult körülmények között, szétrohadt arccal pusztult el.

Direktorunk utolsó három moziját (Gerry, Elefánt, Az utolsó napok), a "haláltrilógiát" - a közös tematikán túl - a formanyelvi kísérletezgető kedv is szorosan összeköti. Úgy tűnik, ez utóbbi a Nirvana frontemberének (Kurt Cobain) öngyilkosságát feldolgozó Az utolsó napok című filmben ért a csúcsára.

Aki sikerrel vette az általános iskola 5. osztályát, az bizonyosan hallott már a görög-perzsa háborúkról, inkluzíve a Xerxész-féle invázióról a tengerkorbácsolással, a Thermopülai-szorossal, Szalamisszal és Plataiával együtt.

A durvára vakolt pincefalon fülledt vízcseppek ülnek, kicsapott a pára, olykor egy-egy hirtelen megindul, de a levegő nem mozdul, mi több, állni látszik, sűrű, harapni lehet az áporodottságot, a távolból léptek kopogása közelít (lassan), spiccvas a kövön, nyikordul a vaskapu, a sápadt lámpa sárga fénybe vonja a komor cellát, belép egy orvosi köpeny, a nadrágszár előbb bizonytalanul, majd mind nagyobb eltökéltséggel halad a helyiség távolabbi végében álló fekpad (műtőasztal) felé, amin leszíjazott alak, egy nő...

Én bizony a könnyebb ellenállás vonzerejét látom abban a cirkuszban, amely a kaposvári színház előadása nyomán keletkezett és most lenyugodni látszik; föltehetően az igazgatóválasztás elmaradt botránya miatt. Könnyebb ellenállás, ha szimplán 56-os darabnak tekintvén az opust, arról folyik a vita: vajon helyes-e gyilkosnak ábrázolni Tóth Ilonát.