"Nem bizniszelünk sem a NER-rel, sem annak komisszárjaival" - kiakadtak az írók a Térey-ösztöndíjon

Többen visszaadták a díjat, és voltak, akik eleve nem kértek a jelölésből.

Negyvenöt középgenerációs írónak nyújt jelentős anyagi támogatást a Térey-ösztöndíj. Az ösztöndíjat létrehozó Demeter Szilárd személye és a díjazottak vegyes névsora komoly vitákat generált az irodalmi közegben.

Ennek a vitának a mélyére néztünk a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható cikkben, miután két író, Bartók Imre és Csehy Zoltán is bejelentette, hogy nem veszi át az ösztöndíjat (Bartók döntése nem maradt következmények nélkül). Néhány részlet nyomtatott kiadásunk írásából:

Lapzártánkkor voltak még olyanok, akik gondolkodtak a dolgon, az ösztöndíjasok névsora csak azután lesz végleges, hogy mindenki aláírja a szerződést a PIM-mel, a múzeum pedig elkezdi utalni a pénzt. A Narancs tud olyan díjazottról, aki hosszas mérlegelés után úgy döntött, elfogadja az ösztöndíjat, viszont az összeg jelentős részéből nehéz anyagi helyzetben lévő kulturális szervezeteket, intézményeket tervez támogatni. Ugyanakkor nem szeretné, ha emiatt megvonnák tőle az ösztöndíjat, ezért nem járult hozzá, hogy nyilvánosságra hozzuk a nevét.

Bár Bartók Imre volt az első, aki nyilvánosan jelentette be, hogy nem kér az ösztöndíjból, a jelölésre jogosult szervezeteken belül többen előre jelezték, hogy nem szeretnének jelöltté válni, illetve amellett érveltek, hogy az írószervezeteknek egyáltalán nem lenne szabad részt venni a folyamatban. Közéjük tartozott Karafiáth Orsolya, a Szépírók Társaságának tagja, lapunk rendszeres szerzője. „Térey nevével és a középgeneráció támogatásának hívószavával próbálták elfogadhatóvá tenni a PIM-ből érkező ösztöndíjat, illetve azt a csalit is bedobták, hogy MMA-tagok és a KMTG-től juttatásban részesülők nem lehetnek majd a díjazottak között. Ezt persze nem tartották be” – emlékeztet Karafiáth. (...)

Bartók Imre

Fotó: Magyar Narancs

Peer Krisztián költő eredetileg rajta volt a Szépírók Társaságának listáján, saját kérésére mégsem terjesztették fel a Térey-ösztöndíjra. „Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy jelölt maradok, csak azért, hogy megnézzem, Demeter Szilárd kihúz-e az ösztöndíjasok közül. Vagy csinálhattam volna egy jó kis performance-t a díj átvételekor, ha véletlenül megkapom. Azért kértem végül, hogy ne jelöljenek, mert nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a társaságot, és János özvegyével szemben – akinek jó szándékában biztos vagyok – sem lett volna fair egy hangos performance” – mondja Peer, aki a történtek után kilépett az írószervezetből.

„Számomra evidencia, hogy nem bizniszelünk sem a NER-rel, sem annak komisszárjaival. A reálpolitizálás: önfeladás. Bár kulturális vonalon a dilettáns kapkodás jellemzi leginkább, a NER valóban rendszer, cinizmusra és önzésre épül. Rossz stratégia izoláltan nézni az egyes – önmagukban esetleg akár helyeselhető – kultúrpolitikai lépéseket, ez vezet azokhoz a különalkukhoz, amelyek felszámolják a szolidaritást, atomizálják a kulturális szférát, azaz a NER működésének lényegét adják” – írta a költő a kilépést bejelentő levelében.

Ha kíváncsi az ösztöndíjasok jelölési és kiválasztási folyamatára, arra, hogy a Szépírók Társasága vagy a Fiatal Írók Szövetsége miért ment bele a jelölési folyamatba, esetleg arra, mivel indokolja az ötletgazda Demeter Szilárd, hogy két év után minimum öt szerzőtől megvonják az ösztöndíjat, keresse a Magyar Narancsot csütörtöktől az újságárusnál, vagy fizessen elő a lapra itt.