Kultúra

Hogyan lehet eredetinek lenni, ha már mindent eljátszottak? Többek között erről beszélgettünk a kortárs rockzene egyik leg­eredetibb szerzőjével, a Porcupine Tree vezetőjével áprilisban, első magyarországi szólókoncertje előtt.

„Ez az egyik legkedvesebb helyem a világon” – mondta a közönségnek zeneakadémiai szonátaestje végén, a második ráadás előtt a negyvenkilenc éves, amerikai hegedűvirtuóz.

Fene se gondolná első hallásra, de ez is hiánypótló műsor: az Élőben a városból 2.0-hoz fogható kísérletet nem ismerünk.

Nem tudom, miben hasonlít az 1931-es Ausztria – gazdasági világválság, munkanélküliség, az antiszemitizmus bősz felemelkedése – a 2016-os Magyarországhoz.

„Daedalus építőművész, mind közt a legelső, készíti, összezavar jeleket, s vet a szemnek ezernyi csalfa cseles csapdát a tekergő tévutak által.” (Ovidius: Átváltozások. Devecseri Gábor fordítása)

A magyar irodalmi élet apa-, sőt nagyapafigurája volt: akaratán kívül és mély öniróniával betöltve e szerepét, s meglehet, talán utolsóként a sorban. Jó volt tudni, hogy a Jászai Mari tér egyik házában ott él és emlékezik, értékel és mesél, szerkeszt és „dumál” Réz Pál.

Miért nem vezetik ki a pincérek azt az embert, aki állandóan a szájában tartja a kést? Mert az övé az étterem. Az első prózakötetét megjelentető költővel a dühítő hazai viszonyokról és a Kancsendzöngán legyőzött hétfejű sárkányról beszélgettünk.

Könnyen giccsbe fordulhatott volna, de szerencsére elkerülte ezt a csapdát az Amnesty, a Libri és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös vállalkozása.

Az ősszel Budapesten duplázó zenekar vasárnap az ausztriai Novarock fesztiválon tűnt fel. Igencsak biztató formában.

A legendás francia színészre korábbi interjúnkkal emlékezünk.