Interjút adott a Mandiner hetilapnak Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház újraválasztott igazgatója, akit annak ellenére nevezett ki Csák János az intézmény élére, hogy a szakmai bizottság az utolsók között támogatta.
Ókovács elmondta, hogy Orbán Viktortól „rövid telefonos buzdítást” kapott az újraválasztás után, az viszont nem igaz, hogy a miniszterelnökkel bizalmasabb viszonyban lenne, mint Csák János.
Az operaigazgató szerint nem volt üdvös, hogy a sajtó munkája révén a nagyközönség is betekinthetett az igazgatóválasztás hátterébe: „A közvélemény nincs abban a helyzetben, hogy kontextussal, háttértudással fejthesse meg egy efféle szakkérdés lényegét, pláne részleteit.” Sérelmezte, hogy „a sajtóbéli szakemberek” annak ellenére „terítenek mindent, még a titoktartásra kötelezett véleménybizottság rebbenéseit is”, hogy tudják, hogy az nem a nyilvánosságra tartozik.
Ókovács szerint röhejes túlzás, amit a Magyar Hang írt róla (hogy ő „a feudalizmus apostola”), és arra utalt, hogy nem a közérdeklődés miatt, hanem lejáratási szándékkal írnak róla a lapok. De kijelentette, hogy mindez nem zavarja különösebben: „De hadd zárjam végre le ezt a kérdést: amíg a törvényben az van írva, hogy a mindenkori miniszter dönti el, ki a Magyar Állami Operaház igazgatója, és nem az áll ott, hogy az Index, a HVG vagy a Magyar Narancs, addig nyugodjunk meg. És fogadjuk el.”
A Mandiner újságírója megkérdezte Ókovácsot arról is, hogy menesztette Kesselyák Gergelyt – akinek a bizottság ajánlása szerint igazgatónak kéne lennie. „[Kocsár Balázzsal közösen] Kettejük bő hétéves regnálása az utolsó fél évszázad leghosszabb zenei vezetési periódusa, akkor is nagy köszönettel tartozom a munkájukért, ha Balázs szerződése a napokban lejárt, és ha Gergő neve a pályázatomban már eleve nem szerepelt első karmesterként” – mondta az igazgató. Ókovács a fiatalítás jegyében a kimagasló tehetségű, 27 éves Rajna Martint nevezi ki első karmesternek. Kesselyák Nabucco-rendezését műsoron tartják, és szerződése is lehet – „Nála az ajánlat” –, vezényelhet az Operaházban.
Ókovács szerint „Harangozó Gyula más tévéadást nézett”, amikor lemondott egy díjkiosztó bizottság elnöki posztjáról: „amely bizottság nem nálunk működik, őszintén szólva a létezéséről sem tudtam”. Rost Andrea azon fogadalmáról, hogy ezentúl nem énekel az Operában, Ókovács azt mondta: „Abban reménykedünk, hogy a saját estjeit megtartja. Ez közös érdek, a nézők semmiről nem tehetnek, és
habár egy csomó szopránáriát tudok – komolyan! –,
az a jó leosztás, ha Rost Andrea énekel a színpadon, én meg a papírokkal, az intézményi feladatokkal meg a sajtóval bíbelődök.”
Arról is szó volt, hogy az Operaház sztrájkra készül – erről a Narancs Online írt először. „Egy sztrájkot túlélünk, egy irracionális fizetésemelésbe viszont mind belehalnánk. Tíz százalék is ambiciózus vállalás most” – mondta Ókovács.
Az igazgató szerint az Operaház balettben világszínvonalú, „operában nagyon jó és jó produkciókat tudunk kiállítani”. A pályázatban egyébként fontos szempont lett volna, hogy az új igazgatóval nemzetközi szinten láthatóbb legyen az intézmény, most Ókovács bukaresti, arab, kínai és török turnékat emleget. Az Erkel Színházból pedig részben kortárs táncelőadásokkal, ültetett könnyűzenével, jazzel, néptáncgálákkal, nemzeti musicalekkel futó házat csinálna.
Az interjú végén Ókovácsot arról is megkérdezték, mit gondol Rákay Philip és Nagy Ervin csörtéjéről. Szerinte egy színész ezzel lerombolja a renoméját, a producer – aki egyben persze kormánypárti propagandista is – sokkal szabadabb. És arról is megkérdezték Ókovácsot, hogy Nagy Ervin lehet-e a magyar Zelenszkij (ez a kormányhű média és mémgyár mantrája volt a minibotrány után). Ókovács nem kérte ki magának a nyilvánvaló hülyeséget, hanem egy névrokonról, Igor Zelenszkijről kezdett beszélni, majd visszatért a kérdéshez: „Nagy Ervint viszont egy ország fogadta el népszerű művésznek – és ez hatalmas érték, amit meg kellene őriznie. Ha kihajítja, attól még nem lesz komolyan vehető politikus.”
