Kultúra

Az első magántulajdonú könyvesbolt, a pozsonyi úti Láng Téka szeptember 1-jén ünnepli 30. születésnapját. Rédei Éva mesélt az indulásról, a fennmaradásról és a személyességre alapozott üzletpolitikáról.

Április 1-jén, de nem tréfa.

Kampóhasználatot és láncravert elefántokat tekinthettek meg a nézők főműsoridőben.

A Tűznyelők is csak arról szól, mint sok-sok színházi produkció: hogy mennyire nehéz élni.

Az új, sorrendben negyedik Ed Sheeran-lemez címe önmagában is ironikus: a folytatása ugyanis a még 2011-ben kiadott No. 5 Collaboration Project EP-nek, amelyet (négy előzményével együtt) Sheeran azért rakott össze érdekesnek és formabontónak szánt, underground grime előadókkal közösen felvett dalokból, hogy valamelyik nagy kiadó végre szerződtesse.

A régvolt időkről, távoli vidékekről és a kenyerüket ponyvaírással kereső férfiakról szóló mendemondák szerint Conan, a barbár alakja akkor jelent meg először Robert E. Howard (1906–1936) lelki szemei előtt, midőn a Weird Tales magazin magaslatait ostromló szerző Texas állam déli vidékein poroszkált, ahogy ő fogalmazott: „a tortilla, az enchilada és az olcsó spanyol borok nagykereskedelmi mennyiségű fogyasztása céljából”

Vannak rég bevett kollektív képzeteink, amelyeknek a jelenben ugyan már nem­igen jut szerep, ám amint a múltról gondolkozunk, rögtön magától értetődőnek és nélkülözhetetlennek tetszenek. Ilyen, még csak segédfogalommá sem halványult, masszív idea például a múzsa: a nő, aki a szerelmével vagy akár a puszta létezésével remekművek megalkotására ihleti a férfit.

A vers nem szerepel Nádasdy Ádám Verejték van a szobrokon című, Válogatott és új versek (1976–2009) alcímű kötetében. Először a Zelki János ötletéből született Már nem sajog című könyvben jelent meg 1994-ben, amely a koncepció szerint József Attila – objektív okokból kortárs költők által megírt – öregkori verseit tartalmazta.

A sors úgy hozta, hogy egy újvidéki ösztöndíj alkalmával olvastam Keresztesi József Inverz Ophelia című és Eltávolító gyakorlatok kezdőknek és haladóknak alcímű kötetét. Így óhatatlanul a kötet harmadik része érintett legközvetlenebbül: Wrocław – Egy napló árnyéka.

Festőtábor Szarvason a kilencvenes években: nulla jövőkép, csupa lógás és iskolakerülés. Tizenöt évesen udvart söpör apja marhatelepén. Szeghalom, kollégiumi magány, az első írások. Sárkányfű generáció, Flipper Öcsi és egy karrier indulása – csupa ilyesmiről beszélgettünk.

Milyen egy jó politikusinterjú, ami nem az elfogultságok felől közelít, nem konfrontatív, de nem is az alákérdezés mókuskerekét pörgeti? Ez a kérdés ma Magyarországon gyakorlatilag nem több puszta elmejátéknál, minthogy ilyesféle interjúk sincsenek.

Nemrégiben az idei POSZT válogatói – Gulyás Gábor és Zalán Tibor – sajtóperrel fenyegetőzve és helyreigazítást kierőszakolva kérték ki maguknak azt a dunszt.sk véleménycikkében megjelent állítást, hogy válogatásukban nem szerepelnek független társulatok.

Augusztus elejéig látható a San Franciscó-i MOMA kiállításán Erik Kessels (1966) holland formatervező, kurátor és gyűjtő legismertebb installációja, a 24 hours photos, egy 2011-ben induló projekt újabb változata. Kessels a rendelkezésére álló helyeket annyi kinyomtatott fényképpel tölti fel, amelyet az aktuális évben egy nap alatt átlagosan a Flickr, a Facebook közösségi hálózatokon és a Google oldalain megnyitottak vagy feltöltöttek.