A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.
Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.
A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.
A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.
E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.
Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.
Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.
Az „A férfi helyét senki nem firtatja a forradalomban” című kiállításban közel kétszáz női alkotó műve látható, a 19. századi munkáktól a kortársakig. Az anyag központi műtárgya egy közösségi hímzéssel létrehozott biedermeier szőnyeg, amely a kortárs művek beemelésével új kontextusba került. A kiállítás kurátorával a hagyománytól indultunk, hogy eljussunk a múlt és jelen összecsengéséig.
Igazi zenei intézmény tért vissza új albummal.
A tárlatsorozat célja a rejtőzködő női művészek „előhívása”.
Szegény Lynette-et, a sütigyári munkásnőt, másodállású felszolgálót az ág is húzza.
