Amennyiben egy etikai kódex önmagában garantálná a választás és a kampány tisztaságát, a négy évvel ezelõtti mocskolódásokba belefáradt Székelyudvarhely nem kívánhat jobb kiinduló állapotot: május közepéig két ilyet is aláírtak a polgármesterjelöltek. Az egyiket a hivatalban lévõ és ismét elinduló Szász Jenõ polgármester jegyzi. Ám egy elemi hibát elkövetett az ünnepélyes aláíráson: megfeledkezett arról, hogy legnagyobb ellenlábasa, az RMDSZ színeiben nekivágó Ladányi László Zsolt négy héttel korábban elküldte neki a saját ez irányú tervezetét. Amit Ladányi - saját programjának gyors felvázolása után - nem is habozott számon kérni a némileg tanácstalannak tûnõ polgármesteren, aki végül beadta a derekát, s a saját ceremóniáján aláírta az ellenfele által komponált kódexet is.
A polgármestert kétségtelenül
az a cél vezette, hogy elhatárolódjon a négy évvel ezelõtti állapotokat idézõ negatív kampánytól. Nem véletlenül: az ellenfelek lejáratásának egyetlen eszközétõl sem visszariadó, névtelen szórólapokat Udvarhelyen vitán felül Szász csapatához kötik. Ráadásul az iratok - azon túl, hogy Szászról még véletlenül sem ejtenek egyetlen rossz szót sem - stílusa és szóhasználata feltûnõen hasonlít az udvarhelyi polgárok hetilapjának, a Polgári Válasznak a bevett retorikájára.
Egyes vélemények szerint a második mandátuma utolsó napjait élõ polgármesternek nincs is más eszköze: ígéreteibõl oly keveset sikerült valóra váltania, hogy egy nyolcéves leltáron alapuló kampány aligha hozna eredményt. Nem véletlen tehát, hogy Szász a nagypolitika irányába próbálja tájolni a választókat. Ez köszön vissza plakátjairól is: Udvarhely, a székely fõváros, kettõs állampolgárság, autonómia stb.
Szász etikai kódexes bakija egyébként már a második ilyen volt. Az elsõ melléfogásnak a magyarországi Bonbon zenekar meghívása bizonyult, hiszen a koncerten õk is a fõ vetélytárs verklijét forgatták. Ladányi kampánya kezdetén az Udvarhelyen hatalmas közönségsikert arató Valami Amerika címû magyar film - a Bonbon által jegyzett - fõcímzenéjére alapozott, a kezdeti szlogen a "Valami Udvarhely" lett. Hogy mennyire jó választás volt a némileg áthangszerelt változatot a kampány zenei motívumává tenni, azt jól mutatja a Bonbon néhány héttel ezelõtti udvarhelyi koncertje, ahol az amúgy közepesen lelkes közönség valósággal lázba jött a dal hallatán. A szlogent késõbb lecserélték (a Szászék által is kipécézett "valami" bizonytalanságot sugall), a zene azonban maradt, a kampányban használt rádióspotban is ez hallható. A kampánynyitóra kiókumlált "egy hely a szívünkben" szintén rövid életûnek bizonyult, csak a polgármesterjelölt által rajzolt szív mint látványelem maradt meg. Persze a végsõ "Jövõnk, Udvarhely" szlogen jócskán általánosnak tûnik, ám a város megosztottsága megszüntetésének szándékát hangoztatva fellépõ Ladányi programja - a néhány szokványos "javítjuk a valakik valamijét" mellett - tartalmaz konkrétumokat is. Egy helyi okmányiroda kialakítása (ezen egyébként már túl vannak), a polgármesteri hivatal ügyfélfogadási rendjének kiszélesítése, a tanácsi döntések nyilvánossága, néhány, elõzõ ciklusban már emlegetett restancia kipipálása, uszodaépítés, hulladékkezelõ kialakítása, az úthálózat modernizálása és hasonlók vannak benne.
A szórólapok a független Molnos Zoltánt is az RMDSZ-szel hozzák hírbe. Molnos ellen - aki képzõmûvészként leginkább arról nevezetes, hogy a magyar millennium évére készített falinaptár fedõlapjára õ rajzolta a stilizált csodaszarvast - kézenfekvõ ugyanazt a kártyát kijátszani, mint Ladányi ellen, hisz egy függetlennek nem feltétlenül áll jól az RMDSZ-uniformis. Ellenfelei igyekeznek Molnost Udvarhely legbefolyásosabb emberével, a legtehetõsebb román állampolgárok között számon tar-tott Verestóy Attila szenátorral is összeboronálni. Annyiban nem alaptalanul, hogy a képzõmûvész elõbb a szenátor sógorának tulajdonában álló udvarhelyi rádió, majd a hasonló tulajdonosi hátterû helyi televízió vezetõje. Az egyik szórólapon Verestóy szenátor éppen Ladányi és Molnos között vacillál. Az õ bábjának lenni Udvarhelyen manapság nem egy politikai életbiztosítás. A tehetõs szenátor Ceausüescu-rezsim idején betöltött pozícióit és a rendszerváltás utáni gyarapodását sem nézik jó szemmel a helybéliek. A gazdagok elleni ellenszenvbõl egyébként Szász Jenõnek is jut: sokan gondolják úgy, hogy mindenekelõtt saját pecsenyéjének sütögetésével foglalatoskodott az elmúlt nyolc évben.
Talán a legesélytelenebb
az Új Generáció Pártja színeiben induló, négy éve is csak minimális szavazatot szerzõ Székely András (a pártot egy korábban juhászként mûködõ, momentán a bukaresti Steaua futballklubot birtokló karrierpolitikus gründolta).
A program nélkül "sétáló politikát folytató" Molnos még okozhat meglepetéseket. Ugyanakkor kampányának fõ közlendõje, miszerint a két nagy esélyessel szemben õ Székelyudvarhelyen született, azért meglehetõsen soványnak hat.
A negyvenezres városban egyébként "mindkét oldal" rendelkezik saját nyomtatott orgánumokkal és külön bejáratú kereskedelmi rádióval. Televízióból csak egy akad, noha Szászék berendeztek már egy minden igényt kielégítõ stúdiót, ám a technika köré még nem épült ki a szerkesztõség.
Egy észérvek mentén zajló választáson vélhetõen Ladányi nyerne, nem véletlenül igyekszik a hatalmát megtartani kívánó ellenlábasa a választók érzelmeire hatni. Nem is teljesen sikertelenül, hiszen követõi még arról is hajlamosak megfeledkezni, hogy az ügyész-ség és a román vám- és pénzügyõrség több vizsgálatot folytat Szászhoz vagy közvetlen környe-zetéhez kapcsolódó ügyekben. A polgármester megítélését jól mutatja, ahogyan az egyik választási plakáton jelenik meg. A markát tartja éppen.
Csák Csongor
