Nemrég nagy port kavart a hír, hogy az Európai Unió január elsejétől kötelező tyúktartási előírásai miatt megannyi magyar tojástermelő tönkremehet. Az (egyébként 1999 óta létező, az érintetteknek igen hosszú felkészülési időt adó) uniós rendelkezés az állatoknak az eddiginél valamivel nagyobb helyet, ülőfát, elsötétített tojófészket és rács helyett természetesebb padlózatot ír elő. Akik nem cserélték le időben a ketreceiket, július 30-ig kaptak haladékot. Miközben a termelők a tetemes pluszkiadások miatt elégedetlenkednek, és a magyar tojás piaci helyzetét féltik, arról senki sem beszél, hogy a tyúkoknak valóban jobb-e így az életük - pedig az ő érdekükben kötelezték a gazdákat a változtatásokra.
Tömegszállás
Fotó: Sióréti Gábor
"Az állatvilág egyes képviselői nagyon eltérőek értelmi tevékenységüket illetően - márpedig az idegrendszer fejlettsége alapvetően meghatározza, hogy milyen mértékben tulajdoníthatunk nekik jogokat, például a jó életminőséghez" - tudtuk meg dr. Topál Józseftől, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézet Összehasonlító Viselkedéskutató Csoportjának tudományos főmunkatársától. Az etológus szerint a legkeservesebb szorongás az, amikor egy fájdalmas helyzetre emlékszünk, és annak újbóli bekövetkeztétől tartunk: a jövőbe és a múltba vetített kellemetlen állapotok tudják a leginkább rontani az életminőséget.
Legfeljebb a vágóhídon
Állatjóléti szempontból nézve is fontos kérdés lehet az, hogy egy adott faj mennyire tudja a múltbeli és jövőbeli eseményeket feldolgozni, életminőségére mennyire komplex módon hat a múlt, a jelen és a jövő. "Azoknál a fajoknál, amelyek tudnak bonyolultan gondolkodni - mint például a kutya vagy a disznó -, komolyan felmerül, hogy a szó emberi értelmében képesek szenvedni - mondja a szakember. - Ugyanakkor például a tyúk nem különösebben intelligens állat, így - bár fájdalmat nyilvánvalóan érez -, ilyenfajta szorongásra feltehetőleg képtelen." Topál szerint, bár emberi szemmel egyértelmű állatkínzás, ahogy a nagyüzemi állattartás keretei között tartják a tyúkot - olyan ketrecben éli le az életét, amiben épp hogy meg tud fordulni, futószalagon érkezik elé a táplálék, mögötte meg szintén futószalagon távozik a tojás -, nem lehet megmondani, hogy mindez mekkora szenvedést okoz neki. Az biztos, hogy nem jelenthet végletes stresszt a számára, mert akkor nem hízna, és nem tojna tojást. Ugyanez igaz az ólban tartott, egy év alatt mázsásra hizlalt sertésre is. Bár sokak szemében állatkínzásnak tekinthető, hogy a disznó egy lépést nem tehet egész életében, hogy a saját mocskában fekszik reggeltől estig, és hogy az egyedüli tevékenység, amit végezhet, az evés, mégis, az a malac, amelyik ebbe született bele, és nem ismer mást, vélhetően nem szenved attól, hogy nem szaladgálhat kedvére - legalábbis nem úgy éli meg ezt, ahogyan sokan gondolnák. Annál jobban zavarja, ami sok esetben a vágóhídon történik vele: most már (állítólag) valamivel emberségesebb a bánásmód, de régebben a disznókat brutális módon (bikacsökökkel és sokkolókkal) terelgették a végcél felé, így az állatok súlyos fizikai fájdalmat, a szemük elé táruló látvány miatt pedig extrém stresszt éltek át. Mivel ez sokat rontott a hús állagán, az utóbbi években annyit változtattak az embertelen eljáráson, hogy "finomabban" terelik őket, és gyakran éles kanyarokat illesztenek a vágóhídi folyosóba, hogy a sertések látómezejéből kitakarják a véres végállomást.
"Ha a vágóhídnak üvegfalai lennének, többé senki nem fogyasztana húst" - idézi az egyik legrégebbi és legnagyobb állatvédő szervezet, a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) mondását Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kuratóriumi tagja. Az állatvédő szerint az a gond, hogy hétmilliárd embert nem lehet jóllakatni csakis humánus módon tartott állatokkal, így sajnos szükség van a nagyüzemi állattartásra, és ott sokkal inkább gazdasági, mint állatjóléti elvek érvényesülnek. "Mindenkiben él egy nosztalgikus kép arról, ahogy a tyúkok kapirgálnak a nagymama udvarán. De több ezer állatot nem lehet leengedni a földre a saját ürülékükben kapirgálni, mert abból fertőzés lesz. A túlnépesedés miatt nem minden esetben lehet állatjóléti feltételeket biztosítani, a szabad tartás általánosságban kivitelezhetetlen, a háztáji állattenyésztés alig éri el az össztermelés 30 százalékát" - mondja Szilágyi, hozzátéve, hogy érthetetlen az a fiskális szemlélet, amely szerint csak 350 tyúk felett kell némiképp élhetőbb környezetet biztosítani az állatoknak a tojóketrecekben.
Családtag, tulajdon
"Az állatoknak nincsenek jogaik - tudtuk meg az állatvédőtől -, a társadalom az emberek állatokkal szembeni viselkedését tudja szabályozni, de az állatok tulajdonnak, tárgynak minősülnek jogi értelemben. Az állatkínzást is csak azért bünteti a Btk., mert a széles körű tapasztalatok szerint az, aki kegyetlenül bánik az állatokkal, embertársaival szemben is hajlamos erőszakos bűncselekményt elkövetni." A Fehérkereszt munkatársa szerint egyre több az állatkínzási (a törvény szerint az állat halálával vagy maradandó károsodásával járó) eset Magyarországon, bár ez előbb-utóbb meg kell álljon. Az állatkínzást minden esetben megelőzi a rossz tartás - ilyen például, ha a kutyát 15 évig rövidke láncon, fémhordóhoz kötve tartják. "Nagyon szeretnénk, ha Magyarországon tíz éven belül megszűnne a klasszikus láncon tartás, ami egyébként Nyugat-Európában ismeretlen fogalom. Nem azonnal, mert Józsi bácsi nem fogja a kutyáját szabadon engedni, de legalább legyen tisztában avval, hogy csak akkor lehet kutyája, ha nem kötözi ki" - mondja Szilágyi.
A kutyák láncon tartása Topál József szerint is egyértelmű állatkínzás: "A kutya egy különleges mesterséges lény, a társállat 'prototípusa', tehát egészen más kategória, mint bármely más háziállat. Ma már széles körben elfogadott, hogy a kutyának a természetes közege az emberi közösség, az ember által produkált és lakott környezet. A kutya az emberi családban van a helyén, és nem a kert végében láncon, végtelenül deprimatív környezetben. Ez állatvédelmi szempontból is tarthatatlan." De hatalmasat téved az is, aki azt állítja, hogy jobb a kutyának a kertben futkosni. "Nem a szaladgálásra van szüksége, hanem arra, hogy a gazdája mellett lehessen" - tudtuk meg az etológustól, aki szerint a különféle állatvédelmi szempontok, például hogy az állatnak is lehet életminősége, hagyományosan hiányoznak a magyar kultúrából. Ezért is tartja fontosnak és támogatandónak a tyúkok tartására vonatkozó szabályozás szellemiségét - még ha a konkrét változtatásokat nem is feltétlenül véli hasznosnak. "Az, hogy 550 négyzetcentiméterről 750-re növelték a szárnyasok területét, sokkal inkább emberi szempontból ('Mi tenne boldoggá, ha tyúk lennék?'), mint az állatok szükségletei felől közelíti meg az életminőség kérdését, ráadásul sok esetben erősen megkérdőjelezhető okfejtések mentén alakulnak ki ezek a számok" - vélekedik a szakember.
"Külső szemlélőként, egy városi lakásból jónak tűnik, de egy marhaság - summázza az újfajta ketrecekről alkotott véleményét Végh László, a Tojásszövetség elnöke. - A tyúknak nincs szüksége erre, arról nem is beszélve, hogy miután nagyobb helye lett, illetve az eddiginél több társával osztozik egyazon ketrecen, több energiát fogyaszt, és többet foglalkozik a társaival." A 150 ezer tyúkkal rendelkező termelő szerint az állatoknak az határozza meg a létét, hogy élelmet tudjanak biztosítani maguknak, és ha az teljes mértékben rendelkezésre áll, akkor nincs szükségük arra, hogy mozogjanak, keresgéljenek naphosszat. Kérdésünkre, hogy tudományosan bizonyított-e, hogy jó a tyúknak, ha egész életére be van szorítva egy szűk kis ketrecbe, azt a választ kaptuk, hogy nem, de a jelek szerint épp olyan jól elvan, mint a panellakásban élő ember, aki szintén nem mozog semmit. "Ez tyúk: nem kell emberi tulajdonságokkal felruházni!" - hangsúlyozza Végh, aki már lecserélte a ketreceit, de úgy látja, nem lettek boldogabbak a szárnyasok az új lakhelyükön: "Semmi nem változott, a tyúkok pontosan ugyanolyanok, mint voltak. Ezek az állatok erre vannak kitenyésztve: ha kiraknák őket a tanyára, nem feltétlenül éreznék jól magukat. A többség bemegy az elsötétített tojóketrecbe, de ha az nem lenne, akkor is tojnának, mint ahogy eddig is tojtak - csak most többe kerül nekünk" - mondja a Csabatáj Zrt. elnöke, akinek 550 millió forintjába került az új ketrecekre való átállás - ebből majdnem 200 milliót uniós támogatásból fedezett. A termelőtől megtudtuk, hogy a 420 magyarországi telephelyből ötven jelezte, hogy nem tudja lecserélni a ketreceit. Összesen 4,2 millió tyúkot tartanak itthon nagyüzemi körülmények között - ebből mintegy százezer állat jövője kérdéses.
"Nekem mint gazdának is az a legfontosabb, hogy jól érezzék magukat az állataim, mert ebből élek. De nehogy már egy városi lakásból, mindenféle tudás és tapasztalat nélkül mondják meg, mi a jó egy tyúknak, mert attól rosszul vagyok!" - fakadt ki Végh, aki szerint pusztán városi legenda, hogy a szabadon tartott tyúkok húsa és tojása finomabb, mint a ketreceseké. A termelő úgy gondolja, felesleges volt az uniónak több milliárd forintot elköltenie a ketreccserére, miközben az emberek olyan rossz körülmények között élnek, hogy lassan nem tudják megvenni a tojást. "Azért ezt nagyon át kéne gondolni. Egy ember, aki panelban lakik, villamossal megy munkába, megveszi a kajáját a boltban, hazamegy, és megeszi, mennyivel szabadabb, mennyivel él jobban, mint az a tyúk, amelyik annyit eszik, iszik, amennyit akar? A börtönben az emberek nem szoktak leromlani, csak lelkileg vannak korlátozva, de a tyúknak nincsen ilyen lelke" - vélekedik a termelő.
"Feltétlenül jobb a tyúkoknak az új ketrecben, jobb, hogy nem rácson állnak, hanem olyan padlózaton, ami hasonlít a természetes talajhoz - vélekedik dr. Lorászkó Gábor állatorvos, igazságügyi szakértő, aki szerint a szabad tartás lenne a legjobb tartási forma, de mivel így kevesebb baromfit lehet tartani, nagyobb a költsége, mint a ketreces tartásnak. "A fogyasztónak kizárólag az számít, hogy mennyibe kerül a hús, amit megeszik. Így aki az állatvédelem szempontjai alapján tart állatokat, egy nagyon szűk rétegnek tud termelni" - mondja a szakértő, hangsúlyozva, hogy tudatos fogyasztóként oda lehetne (és kellene) figyelnünk, hogy amit megeszünk, milyen körülmények között volt tartva.
Befizeti, vagy nem
Ha lenne rá társadalmi igény, akkor a gazdáknak is megérné jobban, szabadabban, a természetes tartáshoz egyre inkább közelítve tartani az állataikat - amivel egyébként a fogyasztók is jól járnának. "Minél természetesebb körülmények között él egy állat, annál kevesebb egészségügyi probléma merül fel a tartása során, kevesebb gyógyszert kell vele megetetni, ami valamilyen szinten benne marad az élelmiszerben" - mondja az állatorvos. Ezt az elméletet támasztja alá a Kobe-marhák léte is: a lényegében szabadon, rendkívül jó körülmények között tartott, állítólag naponta megmasszírozott, zenét hallgató és sört ivó "boldog marhák" húsa hihetetlenül finom (és rendkívül drága) - esetükben az állat, a fogyasztó és a gazda érdeke teljesen egybeesik. Persze a föld lakosságát nem lehetne szuperboldog állatokkal jól lakatni (képzeljük el, ha minden egyes sertést nyolc évig szabadon tartanának, hogy meghízzon másfél mázsára!), de azért a gazdasági érdekeket és az etikai szempontokat lehetne még közelíteni egymáshoz.
Lorászkó Gábor szerint a haszonállatok tartási körülményei mellett az állatokkal szembeni, nemritkán döbbenetesen brutális bánásmódon akkor lehetne változtatni, ha össztársadalmi igény mutatkozna a megfelelő állattartásra. A már több száz állatkínzási ügyben eljárt szakértő szerint a jelenleg hatályos jogszabályoknak nincs igazi elrettentő erejük: maximum két év börtönnel, de inkább csak nem különösebben magas bírsággal büntetik az állatkínzót - arról nem is beszélve, hogy ha nem fizeti ki a büntetést, akkor sem történik semmi. "Szerintem egy olyan ember kapjon többmilliós bírságot, és igenis hajtsák be rajta, aki több száz kutyát éheztetett, szomjaztatott éveken át - elvileg azért, hogy kitenyésszen egy különösen ellenálló fajtát. Ennek volna elrettentő ereje, de annak nincs, hogy megbírságolják, amit vagy befizet, vagy nem." A szakértő szerint akkor válhatnának jobbá a hazai állattartás körülményei, ha nemcsak a véres ügyekkel, hanem az olyan mindennapos tragédiákkal is foglalkoznánk, hogy számtalan kutya kétméteres láncon, a trágyadomb mellett, legyek között éli le az életét.
