Egy kollégium tornaterme előtt gyülekezünk, a haladó csoport órája éppen véget ért. A neonok és bordásfalak árnyékában a kubai hangulatra csak a zene utal, latinos ritmusokra hangszerelve zeng a Let it be. Lehetnek vagy harmincan, de a mi kezdő csoportunkban már negyvenhat embert számolok öszsze. Csodálatos módon a fiú-lány arány rendben van, nekem is jut partner. Noha ez már a harmadik alkalom, és ismétléssel indul az óra, úgy tűnik,
viszonylag könnyen
megy az utánzás, szinte ragadnak rám a lépések. "A salsaoktatás kezdetben az alaplépések, forgások, figurák és technikák gyakorlásáról és ezeken keresztül a megfelelő készségek, mint az egyensúlymegtartás, illetve a kéz és láb együtt mozgatásának elsajátításáról szól - mondja Karafiát Dániel oktató.- Hogy ez milyen gyorsan és eredményesen történik, az főként az egyéni képességektől és a gyakorlásra fordított időtől függ. A gyakorlással, a mozdulatok rendszeres elvégzésével - hasonlóan a sporthoz - a kellő mozdulatok 'rögzülnek', míg ki nem alakul az úgynevezett dinamikus sztereotípia, ami automatikus, minimális tudati kontrollt igénylő mozgáskoordinációt valósít meg."
Az alaplépést és annak kombinációit párcserés gyakorlatokkal próbáljuk rögzíteni. Alkalmi párom (negyvenes úriember) taszigál, a lábamra lép, és közben arról beszél, hogy ő már fél évet lehúzott egy másik iskolában, de még most is attól fél, hogy neki ez nem megy. Dániel szerint ritka az ilyesmi, szerinte a salsa rendkívül könnyen tanulható tánc, és lényegében bárki képes elsajátítani, aki kellő kitartással rendelkezik. Persze abban ő is egyetért, hogy minden kezdet nehéz. "A kezdők testtudata eleinte - érthető okokból - többnyire fejletlen, ez a mozdulatok elvégzésén még meglátszik. És bár megfigyeltem - teszi hozzá az oktató -, hogy akik régebben sportoltak vagy táncoltak, az első órákon valamivel jobb érzékkel kezdenek a tánchoz, idővel ezek a különbségek eltűnhetnek. Tulajdonképpen az oktató egyik legnagyobb feladata, hogy a kezdeti bizonytalanságokon átsegítse az olykor türelmetlen és magával szemben magas elvárásokat támasztó tanítványt, és ráébressze, hogy ha kellő kitartása van, a salsa szinte állandó sikerélmény és öröm forrása lehet a számára."
Megint párcsere, most egy tizennégy év körüli fiú pörget és forgat, majd ismét egy idősebb versenyző közelít. Van, aki terhesen ropja, vannak kövérek és piszkafák, tényleg minden korosztályból. "A salsa a tánc jótékony hatásai miatt éltet és szinte kortalanul űzhető - mondja erre Dániel. - Az időseknek például segít megtartani a szellemi és fizikai frissességüket. Ezért is szerveződnek sok helyen a szeniorcsoportok, mert ők azért lassabbak és más zenét is szeretnek, mint a fiatalok."
A salsa népszerűségét
eleinte a szórakozóhelyek tulajdonosai is igyekeztek kihasználni, csakhogy hamar kiderült, hogy ez a közönség nem igazán költ pénzt, hiszen ittasan épp az egyensúlyérzéküket veszítenék el, és akkor lőttek az élvezetnek. "Az alacsony fogyasztás miatt több szórakozóhely is megszüntette a salsaesteket - mondja Dániel -, de szerencsére pár hely így is megmaradt, salsát oktató tánciskolát pedig Budapest szinte bármelyik pontján találhatunk." Több szinten zajlik az oktatás, de nem mindegy, hogy kitől tanulunk. Kreiter Dávid a Magyar Táncművészeti Főiskola modern társastánctanári szakán végzett, komoly versenytáncosi múltja van, 2003 óta salsát is tanít, de úgy véli, igen kaotikus, ami ma Magyarországon "salsaoktatás" címén zajlik. "Van például a Magyar Salsa Egyesület - fejti ki Kreiter -, de ez nem jelent semmit, mint ahogy az sem változtatna a lényegen, ha én például megalapítanám a Magyar Salsa Brigádot. Az a gond ugyanis, hogy nem létezik semmiféle szabályozás, vagyis nincs átjárás az iskolák között. Kezdőtől a versenytáncosig körülbelül nyolc szint van, de mivel a salsában - a tánc menetében - nincsenek kőbe vésett szabályok, lehetséges, hogy középhaladó szinten egy azonos nevű figurát másképp és másképp oktatják. Ha beállsz valahol a ruadába (körtánc), lehet, hogy nem tudod a tánc menetét követni, mert másképp tanultad. Nincs oktatói licenc, ezért bárki nyithat salsaiskolát. Ha pedig mégis papírt akarsz, azt teheted, hogy elmész társastáncra, azt elvégzed, és azzal a papírral oktatsz salsát."
Karafiát szerint akkor válik táncművészetté a salsa, amikor nemcsak tanult minták szerint táncolsz, hanem a zenében következő dinamikai változásokat le tudod követni a partnereddel, akár spontán, és úgy, hogy mindez szabályosan, a külső szemlélő számára tetszetősen, harmonikusan történik. "Viszonylag kevesen vannak, akik idáig jutnak - jegyzi meg -, mert hat-nyolc év tanulás, tehetség és bizonyos fokú zenei hallás kell hozzá."
Persze itt, a kezdőknél még nem feszegetjük a határokat. Egyik partnerem rám is szól, hogy ne zavarjam a számolásban, a másik kitekert nyakkal állandóan a körülöttünk próbálkozókat fürkészi. Egy ötvenes úr pörgetni próbál, folyik róla víz, a ritmust csak véletlenül találja el. Kérdésemre, hogy miért jött ide, óvatosan felel: "Kell a testmozgás, kell a kikapcsolódás" - súgja. "Na, de most komolyan"- nézek rá. "Hát én nem imádom ezt. A feleségem hoz mindig magával..."
"A többség egyszerűen szeretné magát jól érezni, kikapcsolódni, szabadidejét tartalmasan eltölteni, de valóban vannak olyanok is, akik nejük unszolására iratkoznak be egy kurzusra - erősíti meg Dániel. - Sokat emlegetett közhely, hogy a magyar lakosság mozgásszegény életet él, ezért minden olyan aktivitás, ami bármilyen minimálisan is megmozdít, az hasznos és hozzájárul egészségük, jó kedélyük megőrzéséhez. De a tánc önmagában is örömforrás, és egy szint fölött a táncos képes akár 'flow'-szerű állapotba is kerülni, amitől persze még jobban érzi magát, sőt rendszeresen keresi is ezt az állapotot. A salsa - mint minden tánc - egy ponton túl, jó értelemben véve addiktív."
E szép szavak hallatán én is elhatározom, hogy rendszeresen látogatom majd az órákat, bár ismerve magam, nálam hamar elillan a mozgási kedv. De úgy tűnik, ezzel nem csak én vagyok így. "A lányok sokszor kikopnak egy év után - mondja Kreiter Dávid -, mert körülbelül ekkor jutnak el arra a szintre, hogy bármit le tudjanak követni. A férfiak maradnak, mert nekik meg kell tanulniuk levezetni a figurákat."
Leköt a zene és a mozgás,
már nem közlöm minden új partneremmel, hogy nem tudok táncolni. Egy óra már eltelt a másfélből, nem is nézem az időt. Ez lenne a híres "kubai életérzés"?
"Fantasztikus volt, amikor a nagy, magyar szürke télben, amikor már három hete nem sütött ki a nap, megjelent egy kubai pár! Érződött rajtuk a napsütés, a zöld tenger, a humor és az életigenlés - emlékszik vissza Karafiát. - Meggyőződésem, hogy ezt a nagyon vonzó életérzést a salsa tudja a legjobban közvetítetni és kifejezni, így hát nem csoda, hogy a kubaiak hozzáállása értékes része lett a magyar salsavilág hétköznapjainak is. De mivel nincsen annyi kubai tánctanár, hogy mindenhova jusson, ezért mi is megpróbáljuk felvenni és közvetíteni ezt a hangulatot, ami nem könnyű feladat, hiszen egyszerre követel megfelelő tánc- és pedagógiai tudást, illetve a jó hangulat megteremtésének képességét. Amint látod - teszi hozzá mosolyogva -, próbálkozunk, de azért a kubaiakkal az igazi."
A salsához a kezdetektől fogva sok sztereotípia kapcsolódott, a sokan azóta is valamiféle latinos, romantikus giccsnek gondolják, és ezen az olyan fantasztikus sikerek sem változtattak, hogy Szőnyi "Salsa" Levi személyében háromszoros salsa- és mambóvilágbajnoka lett az országnak. Felmerül a kérdés, hogy ha ilyen népszerűek a salsaórák, miért ne lehetne akár az oktatásba integrálni? Elgondolkodtató, hogy a tánc, a táncoktatás és a tánchoz kapcsolódó kultúra, mint a polgári életmód egykor szerves része milyen kevés figyelmet kapott az állam részéről az elmúlt 20 évben. A tánc jelenléte iskolai szinten kimerül a szalagavató körüli őrületben, amikor pár óra alatt igyekszünk elsajátítani a palotást, a keringőt, meg valamely különlegesnek gondolt egyedi koreográfiát, amit az osztályunkkal elővezetünk. "A tánc tananyaggá tételéhez akarat, egy okosan felépített rendszer és sok pénz kellene" - mondja Kreiter Dávid, akit több iskola is megkeresett már, de az említett akadályok miatt nem valósíthatta meg elképzeléseit. "A tánckultúrát lényegében autodidakta, ügyes szervezőemberek próbálják fenntartani - fűzi hozzá Karafiát Dániel -, nemritkán ráfizetéssel vagy egy-egy lelkes támogató segítségével. Feltehetően pont a megfelelő érdekek és az igazi tömegjelleg hiánya miatt nem merült fel (oktatás)politikai szinten a tánc támogatása. Életmódjavító és közösség-építő hatása is lenne, és talán nem kizárt, hogy a kamaszokkal könynyebben szerettethetné meg a mozgást egy közös tánc Shakira valamelyik dinamikus számára, mint a kislabdadobás télvíz idején az iskolaudvaron."
Irányzatok
A salsán belül többféle irányzat létezik, nálunk leginkább a kubai (Miami) salsa terjedt el. Jellemző rá az egyszerű ritmus, a közvetlenség, a párok körkörös mozgása, táncirányok nélkül. A másik nagy tradicionális stílus a Puerto Rico, egyvonalú táncirányával, kifejező testmozgással. A New York ez utóbbiból nőtte ki magát önállóvá, a kolumbiai viszont kakukktojásnak számít: néptáncon alapuló, szökellésekkel tarkított, gyors lépésekkel járt forma. A legfrissebb irányzat a Los Angeles, amire a showtánc elemei a legjellemzőbbek.
