Magyar Narancs: Varga Péter szeizmológus 2001-ben azt írta, hogy Budapest az ország "szeizmológiailag legveszélyeztetettebb része".
Hegyi Dezső: A veszélyeztetettséget többféleképpen is megfogalmazhatjuk. Ha azt vizsgáljuk, hogy hol van a legnagyobb esélye egy nagy erejű földrengés kipattanásának, akkor ebből a szempontból a legveszélyesebb zóna a Komáromtól délre fekvő Móri-árok. Ám ha azt nézzük, hogy hol keletkezhet a legnagyobb kár, akkor ez biztos, hogy a legnagyobb településhez kötődik. Ha a Richter-skála szerint 6-os erejű földrengésnek az epicentruma Budapest lenne, akkor ott nagyon komoly károk keletkeznének.
MN: Az esetleges károknak milyen fokozatai lehetnek?
HD: Gondolhatunk épületek összedőlésére, sérülhet az infrastruktúra - víz, gáz, elektromos áram -, és az emberi áldozat is valószínű. Ennek megelőzéséhez a korlátozott károk elve érvényesül, ami azt jelenti, hogy az elsődleges cél nem az épületállomány sérülésmentes megőrzése, hanem az, hogy az emberéletet védjük. Az épületállomány megőrzésével kapcsolatban az az elvárás, hogy egy, a januárihoz hasonló, közepes erejű földrengés esetén csak elhanyagolható mértékű sérülés keletkezzen az épületben - nagy erejű földrengés esetén pedig ne dőljön össze.
MN: Lehetséges ezt megelőzni Budapesten, ahol az épületállomány jelentős része századfordulós vagy régebbi házakból áll?
HD: Ezek a túlnyomórészt 80-120 éve épült házak érzékenyek a földrengésre - annak idején mások voltak a szempontok az építés során. Ezzel az épületállománnyal sok mindent nem lehet kezdeni. Egy épület komolyabb átalakítása során meg lehet erősíteni a szerkezetet földrengési szempontból, ami viszont pénz kérdése. És nemcsak a beavatkozás költségére kell gondolni, hanem arra is, hogy hajlandó-e lemondani a beruházó a hasznos alapterület egy részéről, amelyet a beépített szerkezet elfoglal.
MN: Van példa ilyen felújításra?
HD: Én még nem találkoztam ilyennel, de azt lehet mondani, hogy ez viszonylag új dolog. Sokan még a szakmában sem szembesültek ezzel, vagy ha szembesültek is, tagadják a fontosságát.
MN: Egy földrengés valószínűsége alapján megérné egy ilyen beavatkozás?
HD: Volt olyan nyilatkozat, amely azt állította, hogy miközben Magyarországon az elmúlt 1500 évben nem regisztráltak földrengés okozta halálesetet, a közutakon naponta több ember hal meg, tehát nem éri meg ezzel foglalkozni. Viszont az is igaz, hogy érzékeny épületállományú, sűrűn lakott településen még nem volt Magyarországon földrengés. Komáromban 1763-ban 6,3-as erejű rengés volt, Dunaharasztiban pedig 1956-ban 5,6-os. Mindkét település esetében többnyire egyszintes épületekről, sűrű falhálózatról lehetett beszélni. Az ilyen házak földrengésre nem érzékenyek. Valóban: eddig nem volt komoly kár földrengések miatt, de ez nem jelenti azt, hogy erre nem kell számítanunk - nézzük Haiti példáját, ahol a 2010-es, 7-es erősségű földrengést megelőzően Amerika felfedezése óta nem volt említésre méltó földmozgás.
MN: Ezek szerint ezt felmérni és a ház megerősítéséről dönteni a beruházó felelőssége?
HD: 2010 óta egy épület átalakításakor elsősorban az építés idején érvényes szabályokat kell alkalmazni, és csak másodsorban a ma aktuálisakat. Földrengésre vonatkozóan a 90-es évek végén dolgoztak ki irányelveket, így egy meglévő ház ellenőrzésekor a mai szabályok helyett a több mint 10 évvel ezelőttieket kellene érvényesíteni. A szakma számára is új jelenségről van szó, még nem lehet tudni, hogy mi lesz a gyakorlat.
MN: A 70-es évek panelházairól azt lehet olvasni, hogy azok már földrengésbiztosak.
HD: Ez csak részben igaz. Minél magasabb egy ház, annál érzékenyebb: emiatt a 70-es évektől már készítettek egyfajta földrengésvizsgálatot. A panelos épületeknél előnyös a minden irányba futó vasbeton falhálózat, viszont ezeknek a falaknak az egymáshoz kapcsolódása az iparosított módszerekre való optimalizálás miatt nem elég erős. Az építési gyakorlat sem volt valami jó minőségű.
MN: Mióta téma a földrengésvédelem? Tanítják az egyetemen?
HD: Sem az építészmérnöki, sem az építőmérnöki karon nincs a kötelező tárgyak között a földrengésre méretezés. Szabadon választható tantárgyként én már 15 éve tanultam ezt, tehát vannak hagyományok, de mivel a kötelező tantárgyak közé máig nem került be, a szakma jó része tájékozatlan e téren.
MN: És mi az aktuális szabályozás?
HD: Az országos településrendezési és építési követelmények 1998 óta előírják a földrengésre méretezést, azonban hosszú ideig nem volt olyan szabványszintű szabályozási környezet, hogy ez betartható lett volna - ezért a szakma nem is igazán foglalkozott vele. Viszont az Eurocode bevezetésével és a régi magyar szabványok 2011. január 1-jei visszavonásával már nincsen kibúvó. Az Eurocode olyan szabványrendszer, amely európai szintű egységes rendszert céloz: ne kelljen például egy német mérnöknek Franciaországban számára teljesen idegen számítási módszereket használnia.
MN: Milyen a hazai fogadtatása az Eurocode-nak?
HD: Vegyes: van, aki szívesen fogadja, de van, aki feleslegesnek tartja, hogy újra kell tanulni egy csomó dolgot. Ráadásul a számítások bonyolódtak, mert próbálják pontosabban leírni a mechanikai jelenségeket. A régi, 1985-ös Magyar Szabvány készítésekor még nem álltak rendelkezésre olyan számítástechnikai eszközök, amelyekkel ma már gyorsan megoldhatunk bonyolult feladatokat is. Az Eurocode földrengésre vonatkozó részének fogadtatása ugyancsak vegyes: sokan azt mondjuk, hogy erre is kell figyelnünk, mivel a földrengés egy lehetséges hatás, sokan viszont ennek a valószínűségére hivatkozva ezt elvetik.
MN: Ha ez egy európai szabvány, akkor hogy veszi figyelembe, hogy a különböző országokban más és más a valószínűsége egy földrengésnek?
HD: Az Eurocode-nak van egy főrésze, ehhez kapcsolódnak a nemzeti mellékletek. A szabvány a nemzeti mellékletek alá sorolja többek között a meteorológiai terheket, a földrengésterhet, sok helyzetben még az anyagok biztonsági tényezőinek felvételét is. Földrengés szempontjából Magyarország közepesen veszélyeztetett zónába tartozik, ennek megfelelően vannak meghatározva a valószínűsíthető értékek, és hogy milyen valószínűséget engedjünk meg egy földrengés bekövetkeztének. A szabvány alapján ma 500 éves visszatérési idővel számolunk, tehát az adott értékű földrengés 500 évente valószínű, hogy bekövetkezik.
MN: Ki ellenőrzi, hogy megfelelnek-e az előírásoknak a ma épülő házak?
HD: A magyar építésengedélyezési gyakorlat ebből a szempontból nem túl jó. Egy aktuális munkám kapcsán azzal szembesültem, hogy például Szlovéniában részletes statikai számításokat kell benyújtani minden épületről: szintről szintre, gerendáról gerendára minden elemnek a vizsgálatáról dokumentációt kell készíteni, amelyet tervellenőrök ellenőriznek. Magyarországon 1-2 oldalas műszaki leírás kell, de számításokat mellékelni nem szükséges; a statikus nyilatkozik arról, hogy megfelel az épület, de hogy ezt a nyilatkozatot mi alapján teszi, arról nem kell semmit sem bemutatnia.
MN: Akkor kezdjünk el félni?
HD: Elég sok vasbeton épület készült az elmúlt 50 évben - ezek általában jól reagálnak a földrengésre. A téglaépületekkel sem lenne nagy baj, ha elég sok falat készítenének - kisebb családi házak szintjén valószínűleg ez nem jelent gondot, a többszintes épületekben, társasházakban azonban gyakran kevés fal van ahhoz, hogy a földrengésállóság biztosított legyen. Összességében a meglévő épületállományunkkal kapcsolatban nem vagyok túl optimista.
MN: A megelőzés másik módja a riasztás lenne. Lehetséges a földrengést előre jelezni?
HD: A vörösiszap-katasztrófa során, amikor az iszaptároló átszakadt, először Kolontárt öntötte el az iszap, és több mint egy órába telt, míg elérte Devecsert. Ez nem volt elég idő ahhoz, hogy átjusson az információ! Pedig nemhogy el tudták volna hagyni az ingatlanjaikat az emberek, még az értékeiket is el tudták volna vinni. Kísérletek folynak a földrengések előrejelzésére, de hatékony módszert egyelőre nem sikerült kidolgozni. Ha sikerülne akár egy perccel is előre jelezni a földrengést, az sem volna elég idő a kiürítésre - ezért lenne fontos az épületek megerősítése.
MN: Milyen építészeti megoldásokkal lehetséges ez?
HD: Minél több olyan falat helyezzünk el a szerkezetben, amely a saját síkjában nagy erőt tud felvenni. Azok a falak működnek jól ilyen szempontból, amelyeken kevés nyílás van. Ezeket a falakat arányosan, egyenletesen kell elosztani, és végig kell menniük az épület teljes magasságában. Fontos a kompakt háztömeg függőleges és vízszintes értelemben is, tehát nem jó, ha változik a szintek mérete, az pedig nagyon veszélyes, ha fölfelé kezd kiszélesedni. Persze ha építészetileg vagy funkcionálisan indokolt, akkor felrúghatjuk ezeket az alapelveket, viszont cserébe aránytalanul erős merevítőrendszerre lesz szükségünk, mivel nehezebb lesz korlátoznunk a lehetséges károkat.
Az interjú a Tilos Rádió hetiBeton című műsorában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
