A Száraz November kezdeményezést már senkinek nem kell bemutatni, vagyis azt az egy hónapot az év végén, amikor a résztvevők absztinenciát fogadva az alkoholhoz fűződő viszonyukat elemezgetik. A programot az angliai Sober October mintájára Magyarországon a Kék Pont Alapítvány építette fel, még 2016-ban. 2018-ban pedig elindították a Tépőzár – harminc nap marihuána nélkül című kampányukat, amit idén márciusban újra elkezdenek.
„A progresszív szemléletű öngondozó program elsősorban azoknak szól, akik napi vagy heti rendszerességű fűszívók és szeretnék csökkenteni a használatukat. Vagy már problémásnak érzik a fűszívásukat, de eddig még nem tettek semmit annak érdekében, hogy ezt csökkentsék vagy megszüntessék” – írja a szervezet közleményében.
Mértékletesség
A kampánnyal a szervezők szeretnék felhívni a figyelmet „a problémás fogyasztást megszüntető lehetőségekre, az öngondozásban rejlő önerőre, valamint a józanság megtartását támogató programokra.”
| ||
A március 22-én induló egy hónap alatt a „tépőzárazók” a Kék Pont munkatársaitól és más tapasztalati szakértőktől kérhetnek segítséget, aminek a formája egy anonim fórum lesz. A Száraz Novemberrel szemben ez az esemény ugyanis sokkal zártabb keretek között tud csak működni, hiszen jelenleg Magyarországon a marihuána fogyasztása illegális.
Az alapítvány erre fel is hívja a figyelmet, amikor megjegyzik, hogy a droghasználat rendészeti és büntetőjogi kérdés is, ezért mindenkinek tudnia kel róla, hogy ha a saját drogfogyasztásáról ír a saját neve alatt, annak akár büntetőjogi következménye is lehet. Ezért hozták létre az anonim fórumot, ahol a bejelentkezett tagok biztonságos környezetben beszélhetnek a függőségükről, droghasználatukról, a tépőzárazás alatti tapasztalataikról és bátran feltehetik kérdéseiket.
„A Tépőzárral az a célunk, hogy a mértékletességet behozzuk a diskurzusba és a marihuána-fogyasztáshoz ezen keresztül közelítsünk – mesél a célokról Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány projekt koordinátora. – Aki elkezdi ezt a hónapot, az a kontrollal akar valamit kezdeni: vagy rájönni, hogy nincs ilyen és akkor mit lehet tenni és miért veszítette el, vagy felfedezni, hogy van, csak elő kell hozni magából.” Sárosi Péter, a Jogriporter Alapítvány igazgatója ehhez hozzáteszi, a Tépőzár tökéletes arra is, hogy az ember tesztelje magát, vajon milyen helyzetekben használ marihuánát, mi történik vele, ha nem szív, milyen nehézségekkel jár ez, ha pedig nem tudja végigcsinálni az egy hónapot, miért nem bírja. „Az ember könnyen rájön, milyen funkciót is tölt be az életében a szívás, mikor a legnagyobb a kísértés.”
Dávid megjegyzi, a Száraz November nagy népszerűségnek örvend, a résztvevők büszkén és serényen posztolnak élményeikről a közösségi médiában, a Tépőzár ebből a szempontból sokkal „csendesebb”. Egyrészt, mert mégiscsak egy bűncselekmény elkövetéséről számolna be valaki, ha arról posztolna a Facebook oldalán, hogy egy hónapig nem szívott; másrészt magányosabb harc a marihuána elleni küzdelem, mint az alkohol elleni.
Magyarország a drogpolitika terén is fekete bárány lett
Ártalomcsökkentés már alig van Budapesten, a drogpiac változóban, a dizájner drogok a cigánygettók drogjává váltak. Változásokról, lehetőségekről és arról beszélgettünk, mi a következménye annak, ha a döntéshozók rendészeti problémaként kezelik a droghelyzetet. magyarnarancs.hu: 2019 elején készítettek egy felmérést (Kaló Zsuzsa, Felvinczi Katalin, Sárosi Péter és egyetemi hallgatók) a budapesti ártalomcsökkentés helyzetéről.
Közösségépítés, nem legalizálás
Nagyjából azonban lehet tudni az eddigi tapasztalatok alapján, hogy évente több száz ember vesz részt a Tépőzárban. A Kék Ponthoz érkeznek ugyan megkeresések, de nem tömegesen. „Jó volna, ha erről is olyan nyíltan tudnánk beszélni, mint az alkoholhoz fűződő viszonyunkról. Ha ugyanúgy beindulna egy diskurzus a nem szívásról, mint a nem ivásról” – magyarázza Dávid. Ez a végső célja is a kezdeményezésnek: egy olyan laza, alulról szerveződő csoportot létrehozni, ahol a tépőzárazók egymás között, egymást segítve nyíltan és biztonságosan tudnának beszélni a marihuánához való viszonyukról.
| ||
Sárosi Péter szerint ez üdvözölendő dolog, hiszen a marihuána-fogyasztás egy erőteljesen stigmatizált terület, keveset beszélünk róla, ahogy arról is, hogy a fogyasztás nem minden formája rossz, de nagy szükség van a kontrollra, éppúgy, mint az alkoholnál. „Ha erről van szó, akkor felmerülhet, hogy vajon miért legális az egyik és tiltott a másik. Ez már kényes téma, és politikai is. Ám ettől még beszélni kell róla, meg kell teremteni azokat a fórumokat, ahol erről lehet diskurzust folytatni, hiszen sok fiatalnál a marihuána használata alapélmény.”
„A programnak semmilyen módon nem célja vagy témája a marihuána legalizációja, a központi kérdés a függőség elkerülése és a problémás használat megszüntetése vagy menedzselése” – vallja az alapítvány és ezt Dávid Ferenc is megerősíti. „A Kék Pontban alapvető célunk, hogy érzékenyítsük a társadalmat, hogy nyíltabban tudjuk a droghasználatról beszélni, de nem a legalizálás a célunk.”
