Magyar Narancs: Miért éppen a biotej?
Ráki Ferenc: Az ezredfordulós gazdasági fellendülés idején éreztem úgy, hogy Európában hatalmas igény van a biotermékekre, ami ráadásul számunkra is kitörési lehetőség. Amikor 1995-ben megvettük a telepet, gyakorlatilag banki követeléseket vásároltunk meg. A Lenin Tsz-ben szinte a fű se nőtt már, a lesoványodott állatok éhesek voltak. A biogazdálkodást egészen véletlenül fedeztem fel, egy angol farmon: átnéztük a szakirodalmat, belevágtunk. 2000-ben álltunk át a biogazdálkodásra. Jelenleg 2000 marhánk van, 2500 hektár földterületen gazdálkodunk. Amikor rátaláltunk a biogazdálkodásra, arra gondoltam, hogy egész életemben mezőgazdasággal foglalkoztam, több ezer tonna műtrágyát, növényvédő szert használtam fel. Akkoriban közelítettem a 70. évemhez, úgy éreztem, egy biogazdaság méltó befejezés lehet.
MN: 2000-ben kezdték, de csak 2003-ban ihatták meg az első pohár tejet.
RF: Tanúsított biotejről beszélgetünk. Az Európai Unióban és Magyarországon is rendkívül szigorú törvények alapján lehet biogazdálkodással foglalkozni. Ezeket szigorúan ellenőrzik, és be is tartatják: Magyarországon erre a Biokontroll nevű társaság szakosodott. A törvények szerint ugyanis három évig kell műtrágya és növényvédő szer nélkül művelni a földet. Ezenfelül minimum 6 négyzetméternyi mozgásterületet kell biztosítani az állatnak - mi még a karámrendszereket is így építettük ki -, és legalább fél éven át kell etetni bioföldről származó takarmánnyal. Továbbá szigorúan tilos antibiotikumot adni az állatnak, a beteg jószágot vagy homeopátiás szerekkel próbáljuk gyógyítani, vagy a takarmányozással. Egyazon állatot életében egyetlenegyszer szabad állatorvosi szerrel, gyógyszerrel kezelni, ha másodszor is megbetegszik, ki kell vonni a biogazdaság termeléséből.
MN: Mi a különbség a közönséges tej és a biotej között?
RF: A biotejnél jó néhány olyan paraméter is számít, ami a közönséges tejnél nem. Ilyen az úgynevezett szomatikus sejtszám, ami a tej egyik legfontosabb alkotórésze. Ez gyakorlatilag a tőgyből leváló sejtek mennyisége, és ha ez túl magas, akkor baj van. Figyeljük a csíraszámot is, tehát azt, hogy mennyi baktérium van a tejben. A közönséges tejnél ezeket nem mérik.
MN: Ezek szerint néhány évszázada műtrágya és antibiotikum híján biotejet állítottak elő a paraszti gazdaságok.
RF: Tökéletesen így van. Borsod megyében, parasztcsaládban nőttem fel, imádtam azt a habos tejet, amit édesanyám frissen fejt. Valóban biotejet ittam, mert kizárólag természetes takarmányt kaptak a jószágok. Valamennyi feltétel megvalósult, egyet kivéve: régebben számos alkalommal kikötötték a teheneket az istállóban, nos ez ma szigorúan tilos a mai biogazdaságokban.
MN: Mennyivel drágább a biotej?
RF: Az előállítás költségei miatt drágábban adjuk a kereskedőnek a termékünket. Míg a konvencionális tej 70 forintba kerül, a biofarmról 90-ért viszi el a kereskedő. Ez nem vészes összeg, azonban a boltosok irgalmatlan árréssel dolgoznak: 450-500 forintért adnak egy litert. Nem a termelő és nem a feldolgozó húzza a busás hasznot, hanem számomra érthetetlen módon a kereskedők. Ugyanakkor elég nehezen lehet dupla haszonnal eladni a biotejet. Miután a magyar piacon körülírható mennyiségben, határozott réteg keresi, inkább az export felé nyitunk.
MN: Melyik ez a "határozott" réteg ?
RF: Jómódú és egészségtudatos emberek. A kettő nem feltétlenül jár együtt: sokszor elnézem, hogy hiába szembetűnően tehetős egy család, inkább elviszi a 130 forintos szlovák tejet. Úgy vettem észre, inkább a fővárosiak isznak biotejet, vidéken meglepően mérsékelt az érdeklődés. Itt, Békés megyében speciális mozgóárusító tejeskocsiról és három, gyulai üzletekben található biotej-automatából értékesítjük a tejet, de naponta 30-40 liter fogy egy-egy kihelyezett gépből. Magyarországon a tej már gyakorlatilag egyet jelent az olcsó dobozos tejjel. A vásárlók általában az alacsonyabb zsírtartalmúakat veszik.
MN: Több táplálkozáskutató szerint egészségtelen a tej: bizonyos enzimeit, például a kazeint, nem tudja lebontani a felnőtt szervezet.
RF: Én mégis népegészségügyi kérdésnek tartom a tejfogyasztást. Tény, hogy egyesek érzékenyek a tejcukorra, van, aki a tejfehérjére allergiás, és bár kapni már laktózmentes tejeket, azoknak az íze nem kifejezetten hasonlít az eredetihez. Egyébként aludttejet a tejcukorérzékenyek is fogyaszthatnak. Azonban a tejfehérje-érzékenység ellen valóban nincs jó módszer, a fehérjét kizárólag akkor veszik ki a tejből, ha sajtot készítenek.
MN: Úgy tudom, iskolákba is vinnék a biotejet.
RF: Próbálkoztunk, azonban az ÁNTSZ kizárólag a fölözött tejet engedélyezi az általános iskolákban: a 3,8-es zsírtartalmú biotejet, az úgynevezett teljes tejet nem. Elkeserít a dolog, hiszen amikor beindult a biotejtermelés, az tűnt a legegyszerűbbnek, hogy kis poharakba csomagoljuk, és a környék oktatási intézményeibe szállítjuk. A döntést azzal a valójában téves elmélettel igazolja az ÁNTSZ, hogy a 3,8 százalékos zsírtartalmú tej nagyon hizlal. Pedig ha összehasonlítjuk, mennyi olajat, zsírt használunk főzéskor, s milyen ételekért rajonganak a fiatalok, akkor a tej zsírtartalma elenyésző. Sajnos a Magyar Tejkutató Intézet kutatói sem tudták annak idején a népegészségügyet meggyőzni, hogy valójában a tejzsír tartalmazza az alapvető vitaminokat és zsírsavakat.
MN: Ön mennyi tejet iszik naponta?
RF: Néhány éve már nem iszom nyers tejet, korábban napi fél liter volt az adagom. Az utóbbi időben áttértem az aludttejre, amit mindennap a feleségem készít el, kefirrel beoltva.
MN: Gabonával is foglalkoznak. Miért akarják az ősi magyar búzafajtát, az alakort ismét termeszteni?
RF: Az alakor fehérjegarnitúrája rendkívül egészséges, biosört főzünk majd belőle. Kifejezetten ellenálló, a gombákkal szemben rezisztens ősi fajtáról van szó, aminek igen nagy a tápanyagtartalma. Az alakor a mostani körülmények között azonban nehezebben terem: kövérebb a talaj, tavasszal az első eső hatására eldől a növény. De ha minden jól megy, jövőre már palackozunk biosört, egy piszkei cég pedig biosütit készít az alakorból.
MN: Idén új biogázüzem építésébe is belevágott.
RF: Rendkívül sok szárazanyag keletkezik földjeinken. A maradék szerves hulladék, például a másodéves széna, silóhulladék, fű és természetesen az állati eredetű szerves trágya mind felhasználatlanul marad. A biogázüzemben pontosan ezeket a szerves hulladékokat lehet felhasználni, áramtermelésre. Az üzemben a szerves trágya erjedéséből leginkább metán és szén-dioxid keletkezik, amiből a metán áramtermelésre is alkalmas. A keletkező "hulladékhő" felhasználásával lucernát, kukoricát szárítunk. Szeretnénk továbbá fóliás biokertészetet építeni, amit ugyancsak evvel fűtenénk. A biogázfolyamat végén egy hatszázalékos nitrogéntartalmú folyadék marad meg, ami kiválóan alkalmas a tavaszi szervestrágyázásra. A Körös-Maros Biofarm tavaly nyerte az Európai Unió egyik pályázatán, a biogázüzem legkésőbb december elsejére elkészül.
MN: Uniós támogatással újjáépíttette a gyulavári kastélyt, ami már az enyészeté volt. Hogyan függ ez össze a biogazdálkodással?
RF: Ideológiám, hogy az adott helyszínen gazdálkodó üzletemberek tevékeny felelősséggel tartoznak a szűkebb környezetük iránt. Kötelességemnek tartottam, hogy segítsek Gyulavárin, hiszen a környéken a biofarm a legnagyobb foglalkoztató. Amikor 1995-ben először jártam itt, a kastélyban volt egy lepukkant téesziroda, ott tárgyaltam. Kitaláltam: vegyük meg az épületet, és állítsuk helyre az eredeti szépségét. Ám a felszámoló akkoriban négymillió forintot kért az épületért, mi pedig a szarvasmarhatelep megvásárlása után nem tudtunk ennyit fizetni érte. Később beindult a gazdaság, én pedig nem álltam el az ötlettől. Egy EU-pályázat révén 550 millió forintot nyert az alapítványunk a felújításhoz, amelyhez 5 százalékot kellett még hozzátennünk. Az önkormányzat is jelképes összegért adta a kastélyt és a hozzá tartozó területet. 2007-ben nyílt meg, impozáns, igényes lett, és a biogázüzem elindításával megpróbáljuk ezt is saját energiával ellátni.
