Interjú

„Egyre szeretettelibbek az együttlétek”

Vajda Júlia szociológus, pszichológus

Lélek

Interjúalanyunk Magyarországon először szervezett olyan csoportot, amelyben elkövetők és áldozatok leszármazottai rendszeres időközönként beszélgetnek egymással. A tavaly októberben indult vállalkozás résztvevőinek egyéni és családtörténetét alapjaiban rengették meg a 20. század történelmi eseményei.

Magyar Narancs: Volt-e valaha arra példa – és tekintsük most a holokausztot, mint a 20. század legjelentősebb történelmi traumáját –, hogy áldozatot és elkövetőt, tehát nem leszármazottakat, leültettek egymással beszélgetni? Ahol ők maguk, saját akaratukból egymással szóba álltak, és ezt valaki dokumentálta?

Vajda Júlia: Szerintem kizárólag a bírósági tárgyalóteremben, és persze nem saját akaratukból voltak egy helyen. Van az Eichmann-pernek egy felejthetetlen jelenete. Yehiel Di-Nur a főszereplője, aki Ka-tzetnik 135633 néven lett íróként ismert. Di-Nur azért választotta ezt az írói álnevet, mert a németben a koncentrációs táboroknak KZ a rövidítése, és a lengyel zsidók a táborok foglyait ennek alapján jiddisül ka-tzetniknek nevezték. Első könyvét, a Salamandrát két és fél hét alatt írta, közvetlenül Auschwitz felszabadítása után, az ott eltöltött két évének élményei alapján. Az 1961-es per során, 16 év elteltével ott áll szemben az üvegkalitkában ülő Eichmann-nal. A filmfelvétellel is dokumentált tárgyaláson a bíró igyekszik rábírni Di-Nurt, hogy direkt válaszokat adjon. Ő pedig szinte teljesen önkívületi állapotban Auschwitz bolygóról beszél, s nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a maga módján, úgy, ahogyan megélte, átadja az eredeti élményt. Magyarázza ennek a távoli bolygónak csak az egykor ott élők által ismert szabályait. Küldetéstudata van. A felvételeken jól látható, amint egyre jobban a mesélés által újra átélt megrázkódtatások hatása alá kerül, majd amikor a bíró megakasztja a mesélésben, hirtelen összeesik és nem is tér magához, csak később a kórházban. A tárgyalás félbeszakad. Ő akkor és ott végül azzal mondja el, mit jelentett egy haláltábor lakójának és túlélőjének lenni, hogy elájul. Azaz kérdésekre adott válaszokkal nem lehet elmondani ennek a mélységeit, hogy mit jelentett ez.

MN: Leszármazottak egymással kommunikáló csoportjairól viszont tudunk, erre vannak példák a világban. Ezek jelentették a mintát számodra?

VJ: Az első ilyen csoportot Dan Bar-On izraeli pszichológus szervezte, aki német zsidók leszármazottja, és akihez nácik gyerekei jártak terápiába, mert szenvedtek, amikor fölfogták, hogy apjuk milliók haláláért felelős. Többek között az ifjabb Martin Bormann, a nürnbergi per egyik vádlottjának, birodalmi miniszternek a fia is a csoport egyik tagja volt. Nem kisebb teherrel a vállán, mint hogy Hitler a keresztapja. A kísérletről – amelyben résztvevők a soát elszenvedett zsidók gyerekei is –, filmet készített a BBC, és Bormann személyében kifejezetten rokonszenves, evangélikus lelkész képe bontakozik ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."