Magyar Narancs: Volt-e valaha arra példa – és tekintsük most a holokausztot, mint a 20. század legjelentősebb történelmi traumáját –, hogy áldozatot és elkövetőt, tehát nem leszármazottakat, leültettek egymással beszélgetni? Ahol ők maguk, saját akaratukból egymással szóba álltak, és ezt valaki dokumentálta?
Vajda Júlia: Szerintem kizárólag a bírósági tárgyalóteremben, és persze nem saját akaratukból voltak egy helyen. Van az Eichmann-pernek egy felejthetetlen jelenete. Yehiel Di-Nur a főszereplője, aki Ka-tzetnik 135633 néven lett íróként ismert. Di-Nur azért választotta ezt az írói álnevet, mert a németben a koncentrációs táboroknak KZ a rövidítése, és a lengyel zsidók a táborok foglyait ennek alapján jiddisül ka-tzetniknek nevezték. Első könyvét, a Salamandrát két és fél hét alatt írta, közvetlenül Auschwitz felszabadítása után, az ott eltöltött két évének élményei alapján. Az 1961-es per során, 16 év elteltével ott áll szemben az üvegkalitkában ülő Eichmann-nal. A filmfelvétellel is dokumentált tárgyaláson a bíró igyekszik rábírni Di-Nurt, hogy direkt válaszokat adjon. Ő pedig szinte teljesen önkívületi állapotban Auschwitz bolygóról beszél, s nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a maga módján, úgy, ahogyan megélte, átadja az eredeti élményt. Magyarázza ennek a távoli bolygónak csak az egykor ott élők által ismert szabályait. Küldetéstudata van. A felvételeken jól látható, amint egyre jobban a mesélés által újra átélt megrázkódtatások hatása alá kerül, majd amikor a bíró megakasztja a mesélésben, hirtelen összeesik és nem is tér magához, csak később a kórházban. A tárgyalás félbeszakad. Ő akkor és ott végül azzal mondja el, mit jelentett egy haláltábor lakójának és túlélőjének lenni, hogy elájul. Azaz kérdésekre adott válaszokkal nem lehet elmondani ennek a mélységeit, hogy mit jelentett ez.
MN: Leszármazottak egymással kommunikáló csoportjairól viszont tudunk, erre vannak példák a világban. Ezek jelentették a mintát számodra?
VJ: Az első ilyen csoportot Dan Bar-On izraeli pszichológus szervezte, aki német zsidók leszármazottja, és akihez nácik gyerekei jártak terápiába, mert szenvedtek, amikor fölfogták, hogy apjuk milliók haláláért felelős. Többek között az ifjabb Martin Bormann, a nürnbergi per egyik vádlottjának, birodalmi miniszternek a fia is a csoport egyik tagja volt. Nem kisebb teherrel a vállán, mint hogy Hitler a keresztapja. A kísérletről – amelyben résztvevők a soát elszenvedett zsidók gyerekei is –, filmet készített a BBC, és Bormann személyében kifejezetten rokonszenves, evangélikus lelkész képe bontakozik ki.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
