Egy betegség, ami évszázadok óta izgatja a fantáziánk: az alvajárók rejtélyes világa

Régen a teliholdat, manapság a stresszt okolja a közhiedelem az alvajárásért. Jelenlegi tudásunk szerint azonban az alvajárás nem pszichológiai probléma, hanem az alvászavarok egy különös fajtája. Többnyire ártalmatlan, jól kezelhető betegség, de ha nem ismerik fel, veszélyekkel járhat.

„A betegek sokszor azzal jelentkeznek, hogy reggel felébredve nem találnak tárgyakat, máshol vannak a dolgok, mint ahová tették. Nem emlékeznek, hogy mit csináltak, csak azt érzékelik, hogy valami történt éjszaka” – számol be az általános tapasztalatokról Faludi Béla alvásszakértő, neurológus. Az alvajárást (szomnambulizmus) főként gyerekkori sajátosságként ismerjük, az agy fejlődése során természetes módon jelenhet meg, és az alvásszabályozásnak, az agynak valamiféle éretlenségére utal. „A gyerekek 5–6 százalékát érinti, felnőttkorban azonban viszonylag ritka, csupán 1 százaléknyi az alvajárók száma” – teszi hozzá a szakértő.

Csak a szerencsén múlt

Az alvajáró alvás közben olyan tevékenységet végez, mintha ébren volna: felül, beszél, elindul, matat, pakolászik, de az is előfordul, hogy valaki enni kezd, átöltözik, vagy éppen áthúzza az ágyneműt. Az orvosi szakirodalom még alvás közbeni autóvezetésről is beszámol. Az egyedül élők sokszor csak azt veszik észre, hogy nem ugyanott ébrednek, mint ahova lefeküdtek vagy hogy „valaki” eldugta a holmijukat. Gyakoribb azonban, hogy összeköltözéskor derül ki az alvajárás, és az alvótárs hívja fel a figyelmet a problémára.

A tünetek betegenként, sőt éjszakánként is nagyon változóak lehetnek: „az alvajáró napról napra, estéről estére nagyon más dolgokat tehet. Betege válogatja, hányszor jelentkezik az alvajáró epizód egy héten. Ráadásul befolyásolhatja is, mert a szomnambulizmus csak az alvási szakasz első harmadában, a mély alvó szakaszban jelentkezik, és az, hogy milyen mélyen alszunk, attól függ, hogy mit tettünk nap közben” – magyarázza Faludi.

Az alvajárók azt mesélik, hogy a történtekre egyáltalán nem emlékeznek, vagy csak homályos részleteket tudnak felidézni. (Éppen ezért előfordul, hogy az alvajárást – főként az amerikai gyakorlatban – bűnesetek kapcsán mentelmi indokként próbálják felhasználni, így a betegségnek vannak kriminális vonatkozásai is.) A betegek többnyire az alvászavarokkal küzdők betegfórumain osztják meg a tapasztalataikat egymással.

Van, aki arról számol be, hogy már alig mer aludni, mert fél, hogy mit fog tenni tudattalanul, más arról ír, hogy a közhiedelemmel ellentétben az alvajárás egyáltalán nem izgalmas, hanem nagyon is kellemetlen része az életé­nek: „Körülbelül egy éve tudom, hogy alvajáró vagyok, de csak ritkán veszem észre, ha megtörténik: nincs meg a takaróm vagy különböző apró sérüléseket szereztem, miközben álmomban nekimentem valaminek.”

„Volt olyan betegem, aki a 15–20 centire felhúzott redőny és a párkány között kipréselte magát az alvajáró epizód alatt. Csak a szerencsének köszönhető, hogy életben maradt; a földszinten laktak és nem esett nagyot. De például amikor olyan esetekről hallunk, hogy a 10. emeletről kiesett egy fiatal éjszaka a kollégiumból, akkor sem biztos, hogy minden esetben öngyilkosságra kell gondolnunk: elképzelhető, hogy egyszerűen egy alvajáró epizód történt” – meséli Faludi, aki szerint az ilyen veszélyforrások miatt fontos a betegség tudatosítása és a megfelelő óvintézkedés.

Alvajáró

Fotó: Pixabay.com

 

Fejben dől el

„Az alvajárás egy disszociált állapot – ismerteti a kórképet Bernát István szomnológus –, amelyben az alvásra jellemző tudati, vegetatív és mozgási állapotok közül a mozgási automatizmusokért felelős agyi területek éber állapotba kerülnek. Szakmailag a mély alváshoz társuló úgynevezett nonREM paraszomnia csoportba tartozik.” Azaz az alvás első harmadában jelentkezik, az alvás egy álom nélküli szakaszában, ezért téves az álmodáshoz kötni.

„A páciens egyszerűbb vagy komplexebb cselekvéssorozatot is végezhet alvás közben, de nincs tudatában az eseménynek, nem ébreszthető, kontaktusba nem vonható, jellemző az üres arckifejezése. Az epizód úgy negyed óráig tart, ezután a páciens visszafekszik az ágyba és tovább alszik. Ismételt epizód már ugyanazon az éjszakán nem követi” – mondja Bernát.

Az egészséges alvás előfeltétele, hogy a központi idegrendszer és a környezet közötti információáramlás és -feldolgozás megszűnjön. „Ilyenkor a központi ideg­rendszer nem pihen, hanem zajlik a másnapra való felkészülés: az információ feldolgozásához, szelektálásához szükséges agyi kapcsolatok erősödnek, az elhasznált átvivő anyagok újratermelődnek, az információátvitelért felelős és napközben elhasználódott alkatrészek regenerálódnak.

Ennek előfeltétele, hogy a mozgás megszűnjön, és az alvásra jellemző pózokat vegyük fel. Az alvás kezdeti szakaszában, a leginkább regeneráló hatású mély alvás során azonban előfordulhat, hogy az alvó agykéreg egyes, a mozgási automatizmusokat adó területei az éber állapotra jellemző aktivitásúakká válnak. Ez a disszociált állapot lesz felelős az alvajárás kialakulásáért” – ismerteti Bernát.

Mára elfogadottá vált, hogy a betegséget tisztán alvászavarként kezeljék, amelyet alapvetően nem a korábban okként kezelt pszichológiai eredetű problémák idéznek elő; ráadásul kutatások bizonyították, hogy a kórkép „családi halmozódást mutat”, tehát öröklődik. Az esetek nagy részében szervi elváltozás sem található a háttérben, többnyire jóindulatú betegségről van szó.

„Vannak más, hajnali időszakban jelentkező alvászavarcsoportok, amelyeket okozhat stressz, de az alvajárás nem ilyen, nem stressz indukálta folyamat, nem pszichológiai probléma” – hangsúlyozza Faludi. A szakember ki­emeli, hogy fontos különválasztani két típust. Az egyik a fent említett, gyerekkorban kezdődő, ritkán felnőttkorban is megmaradó alvajárás. Létezik azonban egy másik, veszélyesebb eset is: amikor az alvajárásnak nem volt gyermekkori előzménye.

Ha a zavar felnőttkorban alakul ki, akkor epilepsziára lehet gyanakodni. „Ilyenkor ki kell vizsgálni, hogy van­nak-e strukturális károsodások az agyban. Az alvajárás az epilepszia egyik korai tünete is lehet, tehát mindenképpen neurológiai vizsgálat, koponya-MR szükséges” – figyelmeztet a szakember.

Az alvajárás megjelenésének pontos okait máig sem sikerült feltárni, a legújabb kutatások abba az irányba mutatnak, hogy a különféle alvászavarok, az alvajárást is ideértve, nem önmagukban jelennek meg, hanem gyakorta együtt járnak más paraszomniákkal. Az alvajárás gyakran párosulhat olyan jelenségekkel, mint az alvás közbeni beszéd, éjszakai felrettenés (alvási rémület), ébredés utáni átmeneti tudatzavar, ritka esetben pedig a vegetatív funkciók aktiválódásával járó alvás alatti szexuális aktivitás.

Egyéb társuló alvászavarok (pl. alvási apnoé vagy nyugtalan láb szindróma) pedig ún. mikroébredéseket okoznak, azaz az érintett kizökken az alvási ritmusból, de nem ébred fel teljesen. Az ilyen mikroébredések egyrészt nehezítik a mély alvás kialakulását, de ha már egy folyamatban lévő mély alvási fázisban történnek, akkor az arra hajlamosaknál provokálhatják az alvajáró epizód elindulását.

 

Felébresszük?

Az alvajárás diagnosztizálására az alvásszakértők kiterjedt éjszakai műszeres vizsgálatot, poliszomnográfiát javasolnak. Az alváslaborokban konkrét alvajáró szakaszt csak ritkán lehet elcsípni, az itt végzett vizsgálatokkal viszont ki tudják zárni az egyéb alvásfüggő mozgás- és légzészavarokat.

Az alvajárás kezelésének középpontjában jelenleg az életmód alakítása és a sérülések elkerülése áll. „Elsősorban fontos a hálószoba biztonságossá tétele, alacsony ágy használata, törékeny tárgyak elpakolása az ágy közeléből, jól záródó ablakok és lehetőleg zárt ajtó” – ajánlja Bernát. Ha nincs balesetveszély, a szakemberek azt ajánlják, ne ébresszük fel az alvajárót, vezessük vissza inkább az ágyba, az alvás ugyanis ilyenkor folytatódik; a hirtelen ébredéstől viszont az érintett inkább csak megijed és összezavarodik.

„Elsősorban meg kell figyelni, hogy mivel provokáltam az alvajáró epizódot, mikor, hányszor jelentkezik és mennyire sztereotip maga a tevékenység” – magyarázza Faludi. „Azt gondolhatnánk, hogy épp az a jó, ha minél jobban kifárasztjuk magunkat, minél mélyebben alszunk. De ennek épp ellenkezője történik, hiszen ez a zavar a mély alvási szakaszban következik be.” Tehát minél jobban kifárasztja magát az alvajáró lefekvés előtt, annál nagyobb valószínűséggel fog bekövetkezni az alvajáró epizód, ugyanígy a kezdeti, alkalmi alkoholfogyasztás és egyéb mély alvást előidéző tevékenységek is provokálhatják.

(A krónikus alkoholfogyasztás már a teljes alvást megzavarja, a mély- és az álomlátó alvásszakaszokat is töredezetté teszi.) „Volt olyan betegem, aki este lefekvés előtt járt konditerembe, és arra panaszkodott, hogy ezt mindig alvajárás követte. Megbeszéltük, hogy ezt nem lehet, és amíg tudta tartani, csökkent is az alvajáró epizódok száma, egészen addig, amíg jött az első vizsgaidőszak. Ekkor me­gint sokáig fenn volt, hirtelen, nagyon fáradtan elaludt, jött a mély alvási szakasz, és jött az alvajárás” – számol be Faludi.

Purebl György pszichiáterként szintén találkozott már a praxisában alvajáró esetekkel, de hangsúlyozza, hogy mivel az alvajárásnak nincsenek mélypszichológiai okai, a segítségnyújtás formája a viselkedésterápia lehet, amely a bioritmus rendbetételére koncentrál. „Ez általában azt jelenti, hogy szigorú napirendet és szigorú alváshigiénés szabályrendszert kérünk a betegtől: mindennap ugyanakkor kell kelni, figyelni kell az órabeállító hatásokra – a fény-sötétség váltakozására, testmozgásra, étkezésekre –, amelyek az alvást és a biológiai ritmust szabályozzák.

Tehát mozogni kell rendszeresen – lehetőleg nem este –, és nagyon jó, ha reggel az ember kap egy erős fénylöketet: a nappali fény és a fényterápia ugyanis erősen tudja befolyásolni a szervezet napi ritmusát. Az étkezések ciklusát is rendszerezni kell. Ez a rendszeresség segít, csökkenti az alvajárást” – magyarázza a terapeuta. Purebl kiemeli, hogy a pszichológus a másodlagos problémákban segíthet, gyakran előfordul ugyanis, hogy az érintett elkezd félni magától az alvástól is, kialakulhat inszomnia. Ráadásul az alvajárás ugyanúgy hatással van az ébrenlétre, mint bármely más alvászavar: a páciens fáradtabb, dekoncentráltabb lehet, hiszen a rosszabb alvásminőség másnap visszaüt.

Ha nagy az önveszélyesség kockázata vagy az alvajárás erőszakosabb cselekvéssorokban valósul meg (például az alvajáró valamilyen módon a környezetében lévőknek is sérülést okoz), akkor gyógyszeres kezelés is szóba jöhet. Ilyenkor az altatók egy bizonyos fajtáját (pl. benzodiazepin készítmények) használják, amelynek nem a beteg elaltatása, hanem a mélyalvás-szakaszok mennyiségének csökkentése a célja. A szakértők szerint a legfontosabb azonban az okok kivizsgálása, és az, hogy az orvos megnyugtassa a beteget: az alvajárás a balesetveszély miatt igényel kezelést, de alapvetően jóindulatú, ártalmatlan kórképről van szó, amellyel együtt lehet élni, ha az ember betart bizonyos dolgokat.