Kiállítás - Kinek természetes? - A tudatos vásárlók áruháza

  • - tus -
  • 2011. június 16.

Lélek

Van egy bugyra ennek a mai konzumpokolnak, ami határozottan másnak (kis mennyországnak) mutatja magát, mint ami valójában (nagy pokolbugyor), s mi mindgyakran hajlamosak is vagyunk inkább annak elfogadni, aminek kelleti magát. Ebben a bugyorban hobbikünsztlerek, handarbeiterek, antikváriusok, vicces feliratú polók készítői és más hasonló légmozgatók állították fel standjaikat szorosan egymás mellé, az ünnepnapokon a magnóikat bekapcsolják, s egybefolyik a sok tudatszűkítő akusztikus hulladék, s az összecsukható asztalok mögül szúrós szemek szuggerálják, hogy aki nem vesz, nem ember. Elsőre Szentendre vagy a Balaton ugrik be, hisz az efféle, lehúzás határán táncoló kereskedelem elsődleges célpontja azért mégiscsak a turista, de ha jobban belegondolunk, Budapesten is tömegével bújnak meg a miniatürizált Portobello Roadok. Mind közül ezen a hétvégén a Gozsdu bazár (anyám borogass: "élménypiac") tűnt a legkellemetlenebbnek - s ezen a dzsungelen kell átlökdösődnöd magad ahhoz, hogy megtanulj némi okosságot a fogyasztói társadalomban tanúsítandó helyes magatartásról.

Van egy bugyra ennek a mai konzumpokolnak, ami határozottan másnak (kis mennyországnak) mutatja magát, mint ami valójában (nagy pokolbugyor), s mi mindgyakran hajlamosak is vagyunk inkább annak elfogadni, aminek kelleti magát. Ebben a bugyorban hobbikünsztlerek, handarbeiterek, antikváriusok, vicces feliratú polók készítői és más hasonló légmozgatók állították fel standjaikat szorosan egymás mellé, az ünnepnapokon a magnóikat bekapcsolják, s egybefolyik a sok tudatszűkítő akusztikus hulladék, s az összecsukható asztalok mögül szúrós szemek szuggerálják, hogy aki nem vesz, nem ember. Elsőre Szentendre vagy a Balaton ugrik be, hisz az efféle, lehúzás határán táncoló kereskedelem elsődleges célpontja azért mégiscsak a turista, de ha jobban belegondolunk, Budapesten is tömegével bújnak meg a miniatürizált Portobello Roadok. Mind közül ezen a hétvégén a Gozsdu bazár (anyám borogass: "élménypiac") tűnt a legkellemetlenebbnek - s ezen a dzsungelen kell átlökdösődnöd magad ahhoz, hogy megtanulj némi okosságot a fogyasztói társadalomban tanúsítandó helyes magatartásról.

Mert a tudatos fogyasztás és vásárlás szép és nemes dolog, rajta (rajtad, te pernahajder!) múlik a planétánk jövője.

Mikor befűztük magunkat a mondott átjáró körülbelüli közepére, az egyik oldalon találunk egy hozzávetőlegesen hét méter széles és huszonöt méter hosszú kiállítóhelyiséget, ahol a Cellux csoport (újrahasznosító akcióik vannak), az 1000% csoport és a Kétfarkú Kutya Párt művészi és pedagógusi hajlamú alkotói létrehozták nekünk a tudatos fogyasztás laboratóriumát.

E szent helyen elsajátíthatjuk a legszükségesebb ismereteket bolygónk vásárlás útján történő azonnali megmentésének tárgyában, vagy csak szimplán ráléphetünk a helyes útra - amit eddig oly nagy ívben kerültünk. Miből gondolom, hogy kerültük? A címbe foglalt "áruház" kifejezés ne tévesszen meg, vásárolni itt nem lehet, csak bámészkodni és szóróanyagokat begyűjteni, bár - ugyancsak reklámhordozó, jobb esetben társadalmi célú hirdetést magán viselő - vászon bevásárlószatyrot speciel lehet venni mégis. Az egyiket "Nekem ez természetes" felirattal, hogy tudniillik a hurcolójának nemhogy természetes anyagból van a kuffere, de az még oly magától értődő is neki, mint neked, gazfickó, az ezerháromszáz év alatt sem lebomló Tesco gazdaságos szatyor. Én már itt elhatároztam, hogy nagyon jó leszek eztán. Csak természetesen élek, de hevült elhatározásom akkor érett mélységes meggyőződéssé, amikor megláttam két használt gumiabroncsot egymás tetejére rakva és - nyilvánvalóan hótt természetes - kályhaezüsttel lefújva, a közepük pedig használt farmernadrágokkal keményre tömve: puff ez, mi más, tudják, olyan ülőalkalmatosság, amire a vendégeket szokás ültetni, ha elfogynak már a székek, pfuj, csúnya székek, azokhoz mennyi fát kellett kivágni. Gyorsan elképzelem, ki mindenkit ültetnék az abroncsokra, s titkon remélem, hogy a kályhaezüst még fog is, de elszégyellem magam, mert lefogadom, hogy a környezettudatos vásárló jó és kedves ember is, úh. holnaptól gyűjtöm én is az esővizet. Hogyhogy honnan? A Tudatos Vásárlók 12 pontjából. Nem hiszik, hogy van ilyen? Járjanak utána (http://www.tudatosvasarlo.hu/12pont.html). A kiállítás prospektusának címlapján pedig ott van, hogy "Olvass a sorok között!" - innen tehát menni fog; különben is, a sorok között olvasáshoz nem kell annyi festék, mint a rendes olvasáshoz, sőt, ha meggondolom, egyáltalán nem kell hozzá, tehát már duplán környezetbarát arc vagyok.

De ha mégsem lennék még mindig az eléggé, a kiállítás egész területén felvilágosító szövegek igyekeznek segíteni rajtam. A kedvencem kétségkívül ez: "Az emberek elkényelmesedtek. Habverővel verik fel a tejszínhabot, elektromos késsel akarnak tökéletes kenyérszeletet vágni. Aztán csodálkoznak, ha fitneszterembe kell járniuk, mert lötyög a hús a felkarjukon!" - ez pont egy tök üres vitrinbe volt kitéve, mondhatom, minimalista megoldás, legalább egy lógó belű Robochefet kirakhattak volna illusztrációként. Ám az okosításom zavartalan folyik tovább: szövegeket olvasok arról, hogyan lehet helyettesíteni a bolti vegyszereket, takarításhoz, mosáshoz, tisztálkodáshoz, testápoláshoz hogyan lehet környezetkímélő anyagokat felhasználni. Horgolt portörlő kendőket látunk kilógatva: "Nem kell sok vegyszer, sima vízzel és portörlő kendővel is lehet tisztaságot varázsolni lakásunkban."

Amott csüng még három pulóver: a külföldi, rossz minőségű divatos tucatáru, ha az tönkremegy, meg lehet foldozni a könyökét, vagy lehet jobb minőségű hazai gyártású terméket választani, a magyart. Mert az tuti jobb. Itt már nyílik kicsit a bicska a zsebemben, lévén eddig csak azt hittem, pusztán nem én vagyok a célközönség, s ez az egész csak 10 év alatti gyerekeknek szól (iskoláscsoportokat is várnak, nekik tárlatvezetést szerveznek). De amikor odaérek, hogy ne együnk húst hetente 2 napig, mert ez ennyivel meg anynyival csökkenti a CO2-kibocsátást, akkor tisztán áll már minden. Az istenit neki, elég sokan vannak Magyarországon, akik egy héten kétszer sem esznek húst.

Ilyenformán, s elnézve a műegészet, határozottan az a benyomásom, hogy a tudatos fogyasztás/vásárlás - bár bizonyára szép és nemes dolog, magam is töröm valami olyasmin magam, amit tudatosságnak gondolok - hazai propagálása az EU (Európai Regionális Fejlesztési Alap), valamint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (www.ujszechenyiterv.gov.hu) támogatásával pillanatnyilag pár halmozottan szűk látókörű aktivista magánügye. Akik jó adag agresszivitással helyettesítik az érdemi mondandót, s akik egy lépéssel sem jutottak túl a témában eddig megjelent és az internetről bárki számára tömegével elérhető közhelyeken. Kár.

A kiállítás június 30-ig tekinthető meg, hétfő kivételével mindennap 10-18 óráig.

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.