Tagja a New York-i tudományos akadémiának; munkahelyén, az Országos
Nemikórtani Intézetben harminchét éve kutatja ugyanazt: a lipoidokat. De oktat is, munkája "melléktermékeként" pedig időnként feltalál egyet s mást.
Legutóbb a magyar művért.
Horváth István: Mihez?
MN: Egy ilyen találmányért Nobel-díjat szoktak adni.
HI: (Nevet.) Ezt már egy idős kollégám is mondta, de ő úgy, hogy "nem hiszem el, hogy te találtad ki. Ez egy Nobel-díjas téma."
MN: A vérhiány és a fertőző betegségek terjedése óriási probléma még a fejlett országokban is. A művér megoldást jelenthet? Egyáltalán: mitől mű ez a vér?
HI: A művér annyiban mesterséges csak, hogy természetes anyagból mesterségesen állítunk elő egy "zacskót". Ebbe tesszük bele a vörösvérsejtekből kiszabadított hemoglobint. Mivel a vérsejt hártyája hordozza a vércsoportantigént, ennek eltávolítása után a művér bármilyen vércsoportú embernek adható. A vér egy hét múlva huszonöt százalékot ér, négy hét múlva már annyit sem, és hat hét elteltével már orvosi műhiba beadni embernek. Ugyanakkor az egészségügynek egyre nagyobb vérkészleteket kell felhalmoznia, gondoljunk csak egy szívműtétre, amelynek során akár húsz liter vérre is szükség lehet. És húsz liter vért hány embertől lehet levenni?
MN: Emberenként fél liter, vagyis negyven.
HI: Nem számolt azzal, hogy minimum négyféle vércsoport létezik, úgyhogy százhatvan embertől kell vért venni. De még ők is lehetnek AIDS-esek, vagy szenvedhetnek bármi más fertőző betegségben. Ezért egy-egy páciensnél hat-tíz vizsgálatot is el kell végezni, vagyis százhatvan emberrel szorozva már ezres nagyságrendekről beszélhetünk. És a végén lehet, hogy ki kell dobni a készlet nagy részét, mert lejárt a szavatossága! Az általunk kifejlesztett művérnek az a jelentősége, hogy az új, természetes "zacskót" minden szervezet elfogadja. De talán a legfontosabb, hogy liofilezéssel, azaz fagyasztva, szárítva bármeddig eltartható, és vízzel hígítva azonnal beadható.
MN: A Dél-afrikai Köztársaságban már engedélyezték egyfajta mesterséges vér emberi alkalmazását. A készítményt levágott marhák véréből állítják elő. Ez elsőre elég riasztóan hangzik.
HI: Pedig igaz. Az állati és az emberi hemoglobin nagyon hasonló, így az előbbiből is előállítható a művér. Márpedig egy hatmázsás bikából nem fél, hanem sok liter vér lecsapolható. Mi arra gondoltunk, hogy a magyar szürke marha vérét hasznosíthatnánk, abban ugyanis még nem találtak kergemarha-kórokozót. Maga szerint hány kilós egy szürke marha? Hány kilós az autója?
MN: Hétszázötven?
HI: Van annyi egy bika?
MN: Körülbelül.
HI: Sőt, akár egytonnás is lehet! Egy ekkora állatot elvéreztetve huszonöt-ötven liter vér levehető. Természetesen az eljárás steril körülmények közt zajlana. Mivel ehhez csak egyszer kellene elvégezni a vizsgálatokat, és a "zacskó" előállítása sem költséges, az egész művelet olcsó lenne. Persze egy laboratóriumot és egy üzemet be kell rendezni.
MN: Mekkora beruházásról lenne szó?
HI: Százmilliós nagyságrendű, ami a megtérüléshez képest nem összeg.
MN: Gondolom, jelentkeztek már befektetők.
HI: Már kidolgoztuk az ipari gyártás módszerét. Ha lesz valaki, aki kifizeti a beruházás költségeit, gyorsan fel lehet állítani egy ilyen üzemet, és utána már semmi akadálya, hogy napi ezer-ötezer liter vért állítsunk elő. És hosszú távon a termelés fokozható. Ily módon öt liter vért el lehetne juttatni valamennyi mentőautóba, a műtőkbe, hogy kéznél legyen mindig, vagy akár a katonáknak. Jelenleg egyébként két hazai érdeklődő van.
MN: Mit tud a külföldi kutatásokról? A magyar művér jobb?
HI: Az USA-ban és Izraelben intenzív kutatások folynak, Dél-Afrikában pedig már emberi alkalmazást is engedélyeztek. Ott ugyanis a lakosság jelentős százaléka HIV-vírussal fertőzött, és amúgy is állandó a vérhiány. A magyar találmány attól egyedülálló, hogy az új "zacskó" nem mű-, hanem egy olyan anyag, ami egyébként is benne van az emberi szervezetben.
MN: Hogyan lett ebből felfedezés? Mivel foglalkozott korábban?
HI: Az elmúlt harminchét évben, amióta itt dolgozom, ugyanazzal foglalkozom: a lipoidokkal mint antigénekkel. Tulajdonképpen ezeknek a kutatásoknak a melléktermékeként, egy véletlennek köszönhetően tapintottunk rá erre az anyagra. Egy barátom beszélt rá, hogy ha már megtaláltuk, kezdjünk vele valamit. Eddig még csak nyulakon kísérleteztünk, de úgy látszik, jól bírják. Éldegél még egy kutya is háromszáz milliliter művérrel, és kutya baja.
MN: Hogy bírta ennyi ideig egy helyben?
HI: Pályázat útján kerültem ide, de többször dolgoztam külföldön, egy időt az USA-ban is töltöttem, aztán amikor hazajöttem, kilenc hónap "szobafogságra" ítéltek. Be kellett járnom, de nem dolgozhattam. A főnököm azt mondta, "adaptálódj!", és én megírtam a nagydoktorimat. Egy biológusnak nehéz elfogadtatnia az orvostársadalommal, hogy nemcsak baktériumokat nézeget a mikroszkóp alatt, hanem esetleg gondolkozni is tud. Ha már itt van, mondanék még néhány találmányt. Kitaláltunk egy ágyat, amely a felfekvés megelőzésére, gyógyítására szolgál. Egy éjjel-nappal működtethető masszírozó szerkezetről van szó, ami a brüsszeli találmányi világkiállításon ezüstérmet kapott. Vagy a por- és pollenallergia elleni krém, amiről azt szoktam mondani, hogy egy kesztyű és egy légyfogó elvének a kombinációja, de említhetném az érelmeszesedés elleni immunizáló antigént, ami szerintem a művérnél is nagyobb durranás. Tudja, hány ember hal meg közvetve vagy közvetlenül érelmeszesedésben? Háromból kettő. És akkor itt van egy anyag, ami nem gyógyszer, és egyszerűen helyreállítja a szervezet egyensúlyát. Évente tizenhat milliárd dollárt költenek érrendszeri betegségek kezelésére, aminek a nagy része fölösleges lenne, ha ezzel az eljárással oltanánk a veszélyeztetetteket.
Dusza Erika
