Nádasdy Ádám: "Ezt nem érzem provokatívnak, ezt csak a barom érzi annak"

Lélek

A Coca-Cola botrányról és a betegségéről is beszélgettünk.

Hogyan lehet irodalmat csinálni egy súlyos betegségből? Mi a közös a homofób dühöt kiváltó Coca-Cola-kampányban és Proust erotikus írásainak megjelenésében? Mennyiben más egy pártrendezvényen zenélni, illetve a Petőfi Irodalmi Múzeumban beszélgetni? Ilyesmikről (is) beszélgettünk Nádasdy Ádámmal.

Az interjút Köves Gábor készítette - a teljes szöveg a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő friss számában olvasható. Ízelítő:

false

 

Fotó: Németh Dániel

Nádasdy Ádám: Maguk is azok közé tartoznak, akik juszt is Coca-Colát kezdtek inni az elmúlt napokban? Beszélgettem Majtényi László exombudsmannal, mondta, hogy tulajdonképpen nagyon jót tesz a liberális erőknek egy ilyen barom ember, aki azt mondja, hogy bojkottálja a Coca-Colát. Az exombudsman szerint ennek vagy semmi hatása nem lesz a Coca-Cola-fogyasztásra, vagy még többen fogják inni.

Magyar Narancs: Tehát Boldog bojkottja nem is olyan rossz reklám.

NÁ: Lehet, hogy Soroson keresztül fizeti őt a Coca-Cola.

MN: Megérintette a képviselő homofób kirohanása?

NÁ: Hát hogyne érintett volna, hiszen meleg vagyok. Olyan ez, mint a zsidóknál, megérinti őket minden, ami ezzel kapcsolatos. Mosolyogva fogadtam, de én javíthatatlan optimista vagyok, mint Pangloss mester. Azt gondoltam, íme, tessék, már idáig jutottunk, hogy ilyen reklámok egyáltalán vannak. Ami persze azzal jár, hogy ostoba emberek ostobán reagálnak. De hát ez így volt ötven évvel ezelőtt Londonban is. Nézem a térképet, megyünk kelet felé, ennyi a lemaradás. Más barátaim persze azon szörnyülködtek, hogy még mindig itt tartunk, hiszen egy országgyűlési képviselő a Lajtától nyugatra ilyet nem mondhat. Ez is igaz.

MN: Ha ennél több van a plakáton, teszem azt, csókolózó férfipár, az nyilván még hevesebb indulatokat vált ki.

NÁ: Megmondom őszintén, azon én is meghökkentem volna. Mert azt provokatívnak éreztem volna. Ezt nem érzem provokatívnak, ezt csak a barom érzi annak. Vagy a barmok, nyilván sokan vannak. Itt épp arról van szó, hogy egy plakát hallatlan tapintattal kiszolgálja a közízlést. Na, de ezt én hoztam fel. Miről akart ön kérdezni?

Keresse a mindig izgalmas, érdekes és exkluzív információkkal megjelenő Magyar Narancsot, amely csütörtöktől kapható az újságárusoknál és előfizethet rá itt:

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.