„Cs. vagyok, alkoholbeteg hozzátartozója. Nálunk a helyzet változatlan. Vagyis változatlan, de rosszabb. Harminc nap kórház, tíz nap otthon, nagyjából ilyen ritmusban zajlik az életünk. A kisebbik gyereket edzésre viszem akkor, amikor a gyűlés is van, ezért tudok mostanában csak ritkábban jönni” – meséli társainak az Al-Anon családi csoport gyűlésén egy negyven körüli férfi. Halkan, nyugodtan beszél. Ködös csütörtök este van, egy asztal körül ülünk, azon mécses, tea, házi sütemény. A részvevők – többségükben nők – felváltva olvasnak föl az Al-Anon-irodalomból (lásd az Így szeress egy alkoholistát! című keretes írásunkat). Ezután a tagok lehetőséget kapnak, hogy meséljenek érzésekről, gondolatokról, a legutóbbi találkozó óta megesett történésekről. Vannak nagy hallgatások is két beszámoló között, de végül mindenki él az alkalommal, hogy kicsit kiadja magából mindazt, amit talán sehol máshol nem tud kibeszélni. Nincs véleményezés, kritizálás, tanácsolás, csak egymás figyelmes meghallgatása. Ez szabály. Alkoholbeteg hozzátartozójaként nem is mindenki szokta meg könnyen, hogy itt nem kell, sőt, nem szabad reagálni. Egy fiatalasszony arról beszél, hogy a férje most fog először hazalátogatni a rehabról. Kicsit izgul, hogy milyen lesz a találkozás a gyerekekkel, de már nagyon várják a hétvégét.
Sokféle addikció létezik, ezek közül az alkohol- és a drogfüggőség az, amely sok tekintetben hasonlóan érinti a hozzátartozókat. Itthon az alkoholfogyasztás régóta a legnagyobb probléma. „Magyarországon az alkoholisták és az úgynevezett magas kockázatú ivók száma meghaladja a kétmilliót. És e kétmillió magyar ember többségének van családja” – hívja fel a figyelmet a száraz tényekre Szemelyácz János pszichiáter, pszichoterapeuta, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke. Nem véletlen, hogy nagy visszhangot váltott ki, amikor pár hónapja megjelent egy beszélgetés a Magyar Hang Mindenki függő című podcast műsorában Molnár Gusztávval. A színész azzal jelentkezett be a műsorvezetőnél, hogy szeretne mesélni az alkoholizmusáról és arról, hogy másodszorra is nekivág a rehabnak. Mint a beszélgetés elején kiderült, a műsorvezető – maga is felépülő függő – egyúttal a színész jó barátja is, és meglehetős szigorral, helyenként számonkérően szegezte neki a kérdéseket, ami vitát indított a kommentelők között.
„Mintha nem lenne eléggé a köztudatban, hogy a függőkkel nem lehet aranyoskodni, mert az nem vezet sehová. Mondogatják, hogy együtt érzőnek kell lenni, de egy ponton túl ez fölösleges. Amíg a szenvedélybeteg maga nem akar változni, addig teljesen mindegy, hogy simogatják vagy keménykednek vele. Nekem is mondhattak bármit, leszartam” – fogalmaz Sári, aki néhány éve maga is komoly alkoholproblémával küzdött.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
