Drog- és alkoholfüggők hozzátartozóinak felépülése

„Ne szappanozzuk a lejtőt”

Lélek

A szenvedélybetegség nemcsak a szerhasználót, hanem a hozzá közel állókat is érinti, ahogy a felépüléskor is mindenkinek változnia kell. Hogyan segíthet magán és szerettén a hozzátartozó? Hogyan kommunikáljon? Szakembereket kérdeztünk, önsegítő csoportban jártunk.

„Cs. vagyok, alkoholbeteg hozzátartozója. Nálunk a helyzet változatlan. Vagyis változatlan, de rosszabb. Harminc nap kórház, tíz nap otthon, nagyjából ilyen ritmusban zajlik az életünk. A kisebbik gyereket edzésre viszem akkor, amikor a gyűlés is van, ezért tudok mostanában csak ritkábban jönni” – meséli társai­nak az Al-Anon családi csoport gyűlésén egy negyven körüli férfi. Halkan, nyugodtan beszél. Ködös csütörtök este van, egy asztal körül ülünk, azon mécses, tea, házi sütemény. A részvevők – többségükben nők – felváltva olvasnak föl az Al-Anon-irodalomból (lásd az Így szeress egy alkoholistát! című keretes írásunkat). Ezután a tagok lehetőséget kapnak, hogy meséljenek érzésekről, gondolatokról, a legutóbbi találkozó óta megesett történésekről. Vannak nagy hallgatások is két beszámoló között, de végül mindenki él az alkalommal, hogy kicsit kiadja magából mindazt, amit talán sehol máshol nem tud kibeszélni. Nincs véleményezés, kritizálás, tanácsolás, csak egymás figyelmes meghallgatása. Ez szabály. Alkoholbeteg hozzátartozójaként nem is mindenki szokta meg könnyen, hogy itt nem kell, sőt, nem szabad reagálni. Egy fiatalasszony arról beszél, hogy a férje most fog először hazalátogatni a rehabról. Kicsit izgul, hogy milyen lesz a találkozás a gyerekekkel, de már nagyon várják a hétvégét.

Sokféle addikció létezik, ezek közül az alkohol- és a drogfüggőség az, amely sok tekintetben hasonlóan érinti a hozzátartozókat. Itthon az alkoholfogyasztás régóta a legnagyobb probléma. „Magyarországon az alkoholisták és az úgynevezett magas kockázatú ivók száma meghaladja a kétmilliót. És e kétmillió magyar ember többségének van családja” – hívja fel a figyelmet a száraz tényekre Szemelyácz János pszichiáter, pszichoterapeuta, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke. Nem véletlen, hogy nagy visszhangot váltott ki, amikor pár hónapja megjelent egy beszélgetés a Magyar Hang Mindenki függő című podcast műsorában Molnár Gusztávval. A színész azzal jelentkezett be a műsorvezetőnél, hogy szeretne mesélni az alkoholizmusáról és arról, hogy másodszorra is nekivág a rehabnak. Mint a beszélgetés elején kiderült, a műsorvezető – maga is felépülő függő – egyúttal a színész jó barátja is, és meglehetős szigorral, helyenként számonkérően szegezte neki a kérdéseket, ami vitát indított a kommentelők között.

„Mintha nem lenne eléggé a köztudatban, hogy a függőkkel nem lehet aranyoskodni, mert az nem vezet sehová. Mondogatják, hogy együtt érzőnek kell lenni, de egy ponton túl ez fölösleges. Amíg a szenvedélybeteg maga nem akar változni, addig teljesen mindegy, hogy simogatják vagy keménykednek vele. Nekem is mondhattak bármit, leszartam” – fogalmaz Sári, aki néhány éve maga is komoly alkoholproblémával küzdött.

 
Képünk illusztráció - Providence Treatment 
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.