Orosz Angéla időre született, súlya mégis alig érte el az egy kilót. A törékeny újszülött olyan gyenge volt, hogy sírni sem volt ereje – ez végül óriási szerencsének bizonyult, hiszen így édesanyja titokban tudta tartani a születését egészen az auschwitzi haláltábor felszabadulásáig. Angéla 1944 decemberében jött világra, s később maga is édesanya lett, de az egzisztenciális rettegést és az ahhoz kapcsolódó túlélési ösztönt beleplántálta a lányába a szocialista Magyarország viszonylagos nyugalmában is.
A 2021-es Születési helye: Auschwitz című dokumentumfilm Angéla történetén keresztül vizsgálja a transzgenerációs örökség kérdéseit és azt, milyen hosszú távú hatásai lehetnek annak, ha egy kisbaba háborús viszonyok közepette jön világra.
Az elmúlt hetekben bejárták a világot az óvóhelyeken szoptató, menekülés közben szülő nőkről szóló beszámolók, és egy felfoghatatlan tragédia híre: március 9-én orosz bombatámadás érte Mariupol 2-es számú szülészeti klinikáját és a hozzá csatolt gyerekkórházat – vajúdó anyák és újszülöttüket gondozó kismamák próbáltak menekülni a romok közül. „A háború első újszülöttje először egy pince betonfalait pillanthatta meg, első lélegzetvételével a föld alatti pince dohos levegője áramlott a tüdejébe, és elsőként egy csapdába esett, rettegő közösség üdvözölte őt a világban” – nyilatkozta Olena Zelenszka, az ukrán elnök felesége március elején.
Ilyen hírek hallatán talán abban reménykedünk, hogy egy újszülött még nem igazán fogja fel, milyen rémes helyzetbe érkezett. Pedig több kutatás is bizonyítja, hogy a várandósság idején megélt extrém anyai stressz egész életre nyomot hagyhat a gyerek pszichéjén.
Andrek Andrea pszichológus, a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság alelnöke azt mondja, hogy a háborús körülmények alapjaiban rengetik meg az anyai és magzati szervezet működését. Normális körülmények között a stresszválasz szabályozása hullámtermészetű: vannak események, amelyek feszültséget okoznak, de ezt az állapotot oldódás, megnyugvás követi. Háborús helyzetben a stressz folyamatos. „Az anyaméhben lévő magzat folyamatosan informálódik az anya neurobiológiai változásairól, és ezek még úgy is hatással vannak rá, hogy a méhlepény szűrő funkciójának köszönhetően már tompított formában érkeznek meg hozzá. Itt nem csak hormonális változásokról van szó: az anya izomtónusszintje például megjelenik a méh izomzatának tónusában, ami hatással van a magzatra is. Az anya légzése, vérnyomása, pulzusa mind információval szolgál a magzatnak arra vonatkozóan, hogyan érzi magát az anya, így közvetve arról is, milyen a külső környezet.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
