Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. március 31-i számában jelent meg. Most ezt az írást aktualitása és az április 3-i népszavazás miatt ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
„A 33-as paragrafus elfogadása nagyon rosszul érintett, lerombolta a szépen felépített álomváramat és elvette tőlem a reményt, amit akkor már évek óta dédelgettem magamban. Nehéz volt kitalálni, hogy miért is küzdjek ezek után, újra kellett terveznem sok mindent, és meg kellett találnom azokat az apró, hétköznapi dolgokat, amiért érdemes továbbmenni az úton” – meséli a most 18 éves Hegedűs Emmett, aki transznemű fiúként sok nehézséggel szembesül Magyarországon.
„Miért ne lehetne fiú?”
Az említett 33-as paragrafus a 2020 márciusában benyújtott és májusban elfogadott salátatörvény-javaslat része, amely szerint az anyakönyvi nyilvántartásban szereplő születési nemet és nevet nem lehet megváltoztatni. Emmett személyi igazolványában így még mindig lányként és a születési nevén szerepel, holott, mint mondja, „nem emlékszem az életemben olyan pillanatra, amikor lányként tekintettem magamra”. Emmett gimnazista, jövőre érettségizik, mellette egy moziban dolgozik büfésként – és transznemű aktivista. Édesanyja, Ágnes angolt tanít, s a legnagyobb természetességgel mesél arról, hogy van egy heteroszexuális, egy meleg és egy transznemű gyereke.
Emmett és Ágnes együtt szerepelnek az Amnesty International Magyarország és a Háttér Társaság vezette Érvénytelenül kampányban is, amelyben 15 civil szervezet dolgozik együtt. Céljuk felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a kormány által „gyermekvédelminek” nevezett április 3-i népszavazáson miért fontos érvénytelenül szavazni. „Ez a népszavazás kirekesztő és sérti a jogállamiságot. Szerintünk ezek érvénytelen kérdések, ezért érvénytelen választ is kell rájuk adni” – mondja Vig Dávid, az Amnesty igazgatója. Szerinte az érvénytelen népszavazás az első lépés lehet afelé, hogy a pedofiltörvényből melegellenes törvénnyé változtatott jogszabályt eltöröljék.
A kampány során jogvédők és aktivisták járják az országot, április 3-ig naponta négy-öt városba látogatnak el, és igyekeznek minél több embert megszólítani. Vig azt mondja, a tapasztalataik vegyesek, ő személy szerint rosszabb fogadtatásra számított. „Van, aki odajön, és azt mondja, szégyelljem magam, nem vagyok magyar ember, miért kell bántani a miniszterelnököt. Van, aki elmondja, tényleg attól tart, hogy az ovisokat átoperálják, és nem akarja, hogy ilyen benga állatok, mint én, bemenjenek az óvodákba. És van olyan, aki arról érdeklődik, hogyan kell érvénytelenül szavazni, vagy elmeséli, hogy negyven évig a gyermekvédelemben dolgozott és az, ami most történik, szerinte minden, csak nem gyermekvédelem.” Vig szerint az emberek a személyes történetekre nyitottak igazán, sok beszélgetés szól arról, hogy neki milyen érzés azt megélni meleg férfiként, ami az LMBTQ-közösség ellen zajlik évek óta.
A kampány online részeként a közösségi médiában megjelenő kis videókban „a propagandatörvény által megbélyegzett emberek és családtagjaik, barátaik mesélik el személyes történeteiket”. Emmett és Ágnes azt mondja, mindig is jó volt a kapcsolatuk, de a kampányvideóhoz felvett majdnem kétórás beszélgetés még inkább elmélyítette azt. „Amikor a nagyobbik fiam melegként coming outolt, akkor a szülői felelősségemet kerestem a történetben. Emmettnél viszont csak azt éreztem, hogy jé, hát tényleg, a helyükre kerültek a dolgok” – meséli Ágnes, majd hozzáteszi, a gyereke transzneműségét nem volt nehéz elfogadnia, félelem csak azért volt benne, mert tudta, hogy sokat fogják ezért bántani a fiát. „Évekig stresszeltem, ha egy moziban vagy színházban elmentünk a mosdóba, mert állandóan beszóltak, hogy mit keres itt Emmett, ez egy női mosdó.”
Emmett azt mondja, mindig is fiús volt, már kisgyerekként sem akart szoknyát viselni vagy hosszú hajat növeszteni. „Harmadikos voltam, amikor rájöttem, hogy a lányok tetszenek, ötödikes, amikor ezt elmondtam apunak. De ettől valahogy még nem könnyebbültem meg” – meséli Emmett, aki ezek után rájött, hogy zavarja, ha a születési nevén szólítják, és hogy a női mosdóba kell járnia. „Hatodikos koromban megvettem az első alsónadrágomat, és elkezdtem a férfimosdóba járni.” Azt mondja, a legnehezebb az volt, hogy sehol sem talált arról információt, mi lehet az, amit érez. Amikor 13 évesen felfedezett egy videót, ami egy transznemű fiúról szólt és megismerkedett a transzneműség fogalmával, végre visszaigazolást kapott arra, hogy ami benne lejátszódik, az másokkal is megtörténik. A gimnázium mégis nehezen indult, de egy tanára biztatására viszonylag hamar, kilencedikes korában coming outolt az osztály előtt, és rögtön megkapta azt a kérdést, hogy szeretné-e, ha más néven szólítanák. „Erre akkor még nem tudtam válaszolni, ehhez még nekem is idő kellett” – meséli Emmett, aki a kamaszodást nagyon nehezen viselte, egyre kényelmetlenebbül érezte magát a testében, egyre inkább szorongóvá vált, vagdosni kezdte magát és depressziós lett. Végül fél évre egy bentlakásos intézménybe költözött, ahol csoportterápiára járt, ennek nyomán 16 évesen új nevet választott magának: azóta a családja és az osztálytársai is Emmettnek szólítják. A 33-as paragrafus miatt azonban hivatalosan már nem tudta megváltoztatni a nevét.
„Sok támogató üzenetet kapok és persze rengeteg negatív kommentet is. Sok érdekes beszélgetést is folytatok, és ha csak egy ember is elgondolkodik azon, hogy milyen céltáblaként élni ma Magyarországon, és hogy ezt leszámítva semmiben sem különbözünk másoktól, már megéri” – mondja Emmett, aki ha választhatna, akkor is ide születne, és ugyanúgy végigjárná az útját, mint most. Ha valamikor elmegy innen, nem azért, mert itt nem fogadják el. „Emmett meglepett ezzel a válaszával – mondja az édesanyja –, az utóbbi években morális pusztítás zajlik Magyarországon, bizonyos embereknek elveszik a biztonságérzetüket és a jogaikat, nem csoda, ha el akarnak menni innen. Egyetértek abban a kormánnyal, hogy meg kell védeni a gyerekeinket. Én is ezt akarom: megvédeni tőlük. Szeretném, hogy ha a gyerekeim akarnak, megházasodhassanak, gyereket nevelhessenek. Nem értem, miért kell folyamatosan gyűlöletet kelteni. Kinek lesz attól rosszabb a szerda reggelje, hogy Emmett fiú? Szerintem senkinek. Akkor miért ne lehetne az?”
Kellett egy új téma
Nem a 33-as paragrafus volt az egyetlen mérföldkő az úton, amely az április 3-i népszavazáshoz vezet. A kommunikációs kampány évekkel ezelőtt elkezdődött. 2019 májusában Kövér László az örökbe fogadó meleg párokat a pedofilokhoz hasonlította; Orbán Viktor másfél évvel később már mi és ők viszonylatban beszélt „a magyarokról” és a homoszexuálisokról. Az egyedülállók örökbefogadásának szabályain 2020 végén kétszer is szigorítottak (az előbbi szerint csak akkor fogadhatott örökbe egyedülálló személy, ha az egész országban nem találtak olyan házaspárt, aki az adott gyereket örökbe fogadta volna, majd ezt kiegészítették azzal, hogy egyedülállók csak a családügyi miniszter hozzájárulásával fogadhatnak örökbe), márpedig az LMBTQ-közösség tagjai egyedülállóként fogadnak örökbe, hiszen az azonos neműek házassága Magyarországon nem lehetséges. 2020 novemberében bekerült az Alaptörvénybe, hogy „az anya nő, az apa férfi”, a kormány tagjai pedig egyre többször beszéltek a „homoszexuális propagandáról”. Tavaly nyáron elfogadták a pedofilellenes törvényként indult, ám a különféle módosítókkal gyorsan homofób törvénnyé változtatott jogszabályt, amely egyebek mellett a kormány kezébe adja a döntési jogot arról, hogy milyen szervezetek tarthatnak szexuális felvilágosító programokat az iskolákban, illetve megtiltja a homoszexualitás „népszerűsítését”, jelentsen ez bármit. Emellé már csak az hiányzott, hogy a parlament elfogadja a törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy egy napon lehessen népszavazást és választást tartani – úgyhogy ma a kormány „gyermekvédelmi népszavazásról” szóló plakátjai a Fidesz választási plakátjai mellett díszelegnek szerte az országban.
„A népszavazáson feltett négy kérdéssel a kormány teljesen elrugaszkodott a valóságtól” – véli a 32 éves Waliduda Dániel, aki a nagyszüleivel szerepel az érvénytelen voksolásra buzdító kampányban. Az elmúlt évek történései közül sok minden zavarja, de a legmélyebben az örökbefogadásról szóló törvény érintette, mert a közeljövőben szeretett volna gyereket, amire így nincs lehetősége.
„A tavaly nyári homofób törvény után sok külföldön élő meleg barátom mondta azt, hogy ezek után biztosan nem költözik haza.
Nekem is megfordult a fejemben, hogy elmenjek, hiszen ha családot akarok, itt nem lehet. De minden ideköt, és szomorú lennék, ha emiatt el kellene mennem.” Dániel a nála fiatalabbakat félti: szerinte a homofób törvénnyel ők kerülnek a legkiszolgáltatottabb helyzetbe, ők azok, akik útkeresésükben nem jutnak megfelelő támogatáshoz. Az ő családja nagyon támogató volt, amikor előbújt; a szülei a Pride-ra is elkísérték, a nagyszülei pedig szinte egyből igent mondtak a kampányban való szereplésre. „Tavaly szerepeltem egy műsorban, ahol a melegségemről és arról beszéltem, hogy HIV-vel élő vagyok. A nagyszüleim akkor csak annyit kérdeztek, hogy biztosan megfelelő-e ez az időszak arra, hogy nyíltan beszéljünk ezekről. Azt mondtam nekik, hogy a gyűlöletpropagandával épp ezt akarják elérni, vissza akarnak minket tolni egy szekrénybe, hogy láthatatlanok legyünk. Ezt nem engedhetjük” – mondja Dániel.
Attól ugyan tartott, hogy a nyilvános szereplés után negatív megjegyzéseket kap, de inkább a támogatást érzi. Szerinte az LMBTQ-jogok elleni támadás kontraproduktívvá vált, a közösség ugyanis összefogott, jobban láthatóvá tette magát, a társadalom szimpátiája az LMBTQ-személyek iránt egyre inkább nő. Ezt mutatja a Medián 2021. augusztusi felmérése is, amely szerint a megkérdezettek 73 százaléka „elutasítja azt a kormány által hangoztatott hazug állítást, hogy a meleg és leszbikus emberek megrontanák a gyermekeket”.
Hasonlóan gondolja Gémes Brúnó is, aki testvérével, Arnolddal jelenik meg a civilek kampányában. „Kellett egy új téma a menekültek helyett, és minket, LMBTQ-embereket találtak meg. Bántó és fájdalmas, ha valaki beszól, de rá kellett jönnöm, hogy nem személy szerint velem van bajuk. Az embereket egy közösség ellen hangolják, ám ez nem működik annyira, mint a migránsozás.” A most 28 éves Brúnó 16 éves korában fogalmazta meg magának, hogy férfiként szeretne élni. „Az, hogy ki tetszik, kézenfekvő volt. Azt viszont nehéz volt felismerni, hogy egy másik nemben tudom elképzelni magamat és a további életemet.” Már 2-3 éves korában is arról beszélt, hogy fiúnevet szeretne és fiúként akar élni, de akkor a szülei csak legyintettek: majd kinövi. 16 évesen aztán az édesanyja elé állt, hogy nem nőtte ki, még mindig ugyanezt érzi. Először mindent az öccsével osztott meg, aki azt mondja, egyszerűen csak boldog volt, hogy a testvére megtalálta a helyét a világban. „Korábban bizonytalanságot láttam benne, és azt, hogy folyamatosan keresi önmagát. Aztán minden a helyére került” – mondja Arnold. Édesanyjuk jól fogadta a vallomást, de Brúnó szerint kellett egy „gyászidőszak”, hogy teljesen elfogadja az új helyzetet. Az iskolában maximálisan támogatták, végzősként öltönyben ballagott, az egyetemen is többnyire pozitív visszajelzésekkel találkozott. Testvérét viszont többször érik atrocitások. „Minden megkülönböztetést mélységesen elítélek – mondja Arnold –, és ha valaki beszól akár Brúnónak, akár másnak, nem tudok csendben maradni. Pusztán ezért már sokszor megkaptam, hogy biztosan buzi vagyok. Nagyon szomorú, hogy rögtön ez a reakció. Azt sem értem, miért érzik szükségét az emberek annak, hogy ha valaki szerintük eltér a normálistól, akkor tudassák vele, hogy másnak tartják.”
Brúnó hormonkezelést kapott és volt mellkasműtéte is. A fiú még éppen időben, 2017-ben változtatta meg a nevét, az irataiban férfiként és Brúnóként szerepel. „Ha erre nem lett volna lehetőségem, mint ahogy most sok mindenkinek nincs, akkor minden nap borzalmas lenne.”
A cikk létrejöttét az Egyesült Államok Külügyminisztériumának támogatása segítette a párizsi amerikai nagykövetségen keresztül, a Meridian International Center, mint végrehajtó partner révén.
A lengyel párhuzam: „Így működnek a populisták”
Magyarország és Lengyelország fej fej mellett teljesít azokban a felmérésekben, amelyek a homoszexualitás társadalmi elfogadottságára, az azonos neműek házasságának megítélésére, vagy a szexuális orientáció alapján történő diszkriminációra kérdeznek rá. Nagy különbségek vannak viszont abban, hogyan viszonyulunk az azonos neműek örökbefogadási jogához (az Ipsos 2021-es felmérése szerint a támogatottság Magyarországon majdnem kétszer akkora, mint a lengyeleknél), valamint a transzneműek nem- és névváltoztatásához (ennek a 2019-es Eurobarometer felmérése szerint dupla akkora a támogatottsága Lengyelországban, mint nálunk).
Magyarországon az azonos nemű párok is bejegyzett élettársi kapcsolatra léphetnek, míg a lengyeleknél nem; náluk viszont a transzneműek megváltoztathatják a nevüket. A melegek házasságának és az örökbefogadásnak viszont ugyanaz a megítélése; jelképes, hogy az örökbefogadásról szóló törvényt a két ország egy hét különbséggel módosította.
2015-ben a lengyel választási kampány a menekültkérdésről szólt, a 2019-es választás előtt azonban új célpont kellett a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) pártnak, ezt az LMBTQ-közösségben találta meg. „Ez egy jól megtervezett politikai kampány volt.
A PiS ugyanazt a játékot űzi, mint 2013 óta Putyin, vagy mint Magyarország az elmúlt években. Kerestek valamit, amivel megoszthatják a társadalmat, és minél több konzervatív szavazatot gyűjthetnek. Így működnek a populisták: ha nincs valós fenyegetés, meg kell ijeszteni az embereket, hogy féljenek, és hozzád forduljanak védelemért” – mondja Marek Szolc varsói önkormányzati képviselő, a kevés nyíltan meleg lengyel politikusok egyike. Szerinte a PiS szisztematikusan építette fel a kampányát: a mélyen katolikus országban arról kezdett kommunikálni, hogy az LMBTQ „ideológia” komoly veszélyt jelent a családra és a gyerekekre. Ennek a terjesztéséhez minden eszközük és erőforrásuk meg is volt, beszállt a közmédia és a katolikus egyház is. „Az viszont nem érdekelte őket – teszi hozzá a politikus –, hogy milyen következményei lesznek a kampánynak. Feláldozták több millió lengyel ember biztonságát és boldogságát azért, hogy megnyerjék a választást.”
A 2019-es választás után Andrzej Duda 2020-as elnöki kampányában is erőteljesen jelen volt az LMBTQ-ellenesség, egyre több régió nyilvánította magát LMBTQ-mentes övezetté, amiért az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást is indított az ország ellen (ahogyan Magyarország ellen a homofób törvény miatt). A választások óta viszont ez a téma háttérbe szorult a lengyeleknél, a zónák száma is jelentősen csökkent, miután az EU kijelentette: nem ad pénzt olyan régiónak, amely LMBTQ-mentes övezetként hirdeti magát. Az LMBTQ-közösség egyre láthatóbbá vált, mind több városban szerveznek melegfelvonulásokat, Varsóban egymást érik az ablakokba tett szivárványos zászlók és az LMBTQ-barát kávézók és szórakozóhelyek, a társadalom egyre elfogadóbb – köszönhetően például a magyarországihoz hasonló olyan kampányoknak is, amelyekben szivárványcsaládok mesélnek az életükről, mindennapjaikról.
A magyar homofób törvény megszületése után a lengyel oktatási miniszter kijelentette, hogy le kellene másolniuk ezt a törvényt. Idén januárra el is készítettek egy hasonló jogszabályt, az alsóház elfogadta, a felsőház viszont visszadobta. Az alsóház e döntést felülbírálta, és elküldte aláírásra a törvényt Dudának, aki március elején megvétózta, mondván, ehelyett most Lengyelország biztonságára kell koncentrálni. Marek Szolc szerint azonban, ha a kormánypárt úgy ítéli meg, hogy a következő választáson ez a téma ismét működhet, akkor újra elő fogják venni. A politikus szerint ebben az ellenzéknek is van felelőssége. „A lengyel ellenzék is inkább középen ácsorog, nem mer erős kijelentéseket tenni az LMBTQ-jogokról, mert attól fél, hogy akkor konzervatív szavazatokat veszít. 2019-ben is ez történt; pedig ha hagyod, hogy az ellenfeled beszéljen a témáról és te nem kommentálod, akkor azt is hagyod, hogy megnyerje a csatát.”
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
>> A lapszám többi cikkéhez ide kattintva juthat el. >>
>> Heti lapajánló hírlevelünkre itt tud feliratkozni. >>
