WWF-jelentések: Pusztul a világ

Lélek

A World Wildlife Foundation nevű, nálunk is honos természetvédelmi szervezet a maga részéről megkongatta a vészharangot az emberiség felett - ha minden így megy tovább, a Földnek már csak ötven éve van hátra, mondják ők, s hozzáteszik: már csak az űr felé terjeszkedhetünk. Mondhatnánk, csonkolt hazánk polgárainak ez kifejezetten jó hír, hiszen ezek után a természetes határ a csillagos ég.

A World Wildlife Foundation nevű, nálunk is honos természetvédelmi szervezet a maga részéről megkongatta a vészharangot az emberiség felett - ha minden így megy tovább, a Földnek már csak ötven éve van hátra, mondják ők, s hozzáteszik: már csak az űr felé terjeszkedhetünk. Mondhatnánk, csonkolt hazánk polgárainak ez kifejezetten jó hír, hiszen ezek után a természetes határ a csillagos ég.AWWF Living Planet fantázianevű jelentése szerint két lehetőség van: vagy az emberiség maga fékezi meg pazarló életmódját (attól tartunk, a kollektív cselekvés ilyesfajta értelmezése túllép az e tárgyban honos társadalomtudományi konszenzuson), vagy jönnek a tudósok, és rendet vágnak köztünk, kijelölik a két gyarmatosítandó bolygót, azután besorozzák a Föld felét kolonialistának, oszt´ már mehetnek is viaskodni a kis zöld háromfejűekkel. Igaz, eme szcenárió megvalósulására a jelentés készítői sem látnak sok esélyt, vagyis marad a józan önkorlátozás, ami, mint tudjuk, nem létezik.

Alfa savbázis

A WWF jelentése szerint a nyugati társadalmak elítélendően magas színvonalon fogyasztanak - persze a jelentés készítői sem az alacsony színvonalú, pitiáner szarevést kultiválják, ami nagy kár, hiszen abban a mieink verhetetlenek. Mindezek után újabb, Föld nagyságú bolygó gyarmatosítására van szükség, mondja a WWF: itt azután, esőerdők és ritka erszényes emlősök híján, nyugodtan ki lehet majd vágni a vegyes vágott háztartási szemetet a nukleáris télbe - majd a halálsugár elintézi a nyüzsgő kis izéket.

Lábnyom nélkül: soha

A WWF persze igyekszik komoly tényekkel vagy legalábbis annak látszó mutatókkal is alátámasztani első blikkre nehezen hihető, erősen malthusiánus rémlátomásait. Erre szolgálna például az Élő Bolygó Mutató (ÉBM), amely kileng, ha túl nagy lábon élünk - jelen esetben szó szerint. Nevezett mutatót több száz apróbb-nagyobb állat populációjának változása alapján számolják ki - a WWF-nél állítják, hogy az ÉBM az utóbbi 30 évben 35 százalékkal csökkent. Különösen az édesvízi fajok ritkultak meg: átlagosan 54 százalékkal, de nem kímélte a sors a tengeri és az erdei fajokat sem, nem szólva az Úr apróbb csúszó-mászó teremtményeiről, amelyek valahogy mindig a Martens alá kerülnek. Apropó: lábnyom!

A WWF számításai alapján bolygónkon körülbelül 11,4 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van (ne tudnának arról, hogy fajtánk a jég hátán is megél - vagy már ezt is bevették volna a számításba?), s ha ezt elosztjuk 6 milliárddal (ezek lennénk mi, darabban számolva), akkor fejenként 1,9 hektár jut, ami nem egy kifejezett kulákbirtok, bár van, amikor kevesebbért is elviszik az embert. A természeti erőforrások felhasználását mutató, egy főre eső ökológiai lábnyom ideális értéke 2,3 hektár lenne - állapítja meg a WWF -, ezt az afrikai vagy az ázsiai átlagfogyasztó (nem egészen önszántából) be is tartja, ám Nyugat-Európában ez az érték már 5 hektár, Amerikában pedig egyenesen 9,6 hektár.

A WWF szerint az utóbbi harminckét évben jelentősen zsugorodott a földi ökoszisztéma, ezen belül 12 százalékkal csökkent az erdőfelület. Ha egyszer az emberiség nem kíméli az apróbb kis csúszómászókat sem, elképzelhetjük, mi vár azokra, melyeknek átmérője relevánsan nagyobb, mint a golyós ismétlőfegyverek űrmérete. Fekete orrszarvúból 1970-ben még 65 ezer legelészett a szavannán, ám állományuk 3100-ra csökkent - s mindez az emberek tudatát nyűgöző primitív babonák miatt. (Mit lehet csinálni, ha egyszer embertársaink millióit képtelenség meggyőzni arról, hogy egy csík orrszarvtól még nem áll fel a farkuk. Talán még kettőtől sem.) Szintén tragikus tény, hogy az afrikai elefántok állománya alig több mint húsz év alatt 1,2 millióról félmillióra csökkent, míg az elmúlt fél évszázadban a tigrisek 95 százaléka eltűnt (nem minden öszszefüggés nélkül ama ténnyel, hogy a tigrisek tényleg mindent és mindenkit szeretnek). Meglepő, de kihaltnak csak azt az állatfajt tekinthetjük, amelynek legalább ötven évig egyetlen példánya sem mutatkozik. Addig a zoológus még reménykedik, hátha az adott faj pult alól még kapható. Némely negatív fejlemény szinte alig hihető: például Nagy-Britanniából jóformán kivesztek a verebek, szintén az eltűnés határán vannak a szürke légykapók és a sordélyok, igaz, őket eddig sem ismerte a kutya sem. (Ilyen esetekben persze felvetődik az ember második legjobb barátjának, a macskának a felelőssége is.)

Zárójelenet

A WWF-jelentés azok számára is tartogat izgalmakat, akiket hidegen hagynak a ritkuló és haldokló fajok: állítja, hogy évente 20 százalékkal több energiát élünk fel, mint amennyi meg tudna újulni (ez a hasonló zsánerű jelentések ismétlődő toposza). Tehát, ha a népesség ilyen ütemben nő, és akkor még nem beszéltünk a gazdasági-technológiai fejlődésről, akkor 2050-re a Föld biológiai kapacitásának 180-220 százalékát fogjuk használni - ami nyilvánvaló abszurditás. Kevésbé érthető, miből véli a jelentés azt, hogy harminc év múlva csökken a várható átlagéletkor, az iskolázottság (lassan, de megállíthatatlanul butulnak a népek), a világgazdasági termelés; az életszínvonal hanyatlásnak indul, amit kiválóan tanulmányozhattunk már a Mad Max I-II.-ben is.

Mindazonáltal a kormányok még visszafordíthatják e folyamatokat, sőt a növekedés fenntartható útjára terelhetik az emberiséget - már ha megteszik a kellő lépéseket (tapasztalat szerint ezek általában a rendkívüli állapottal kezdődnek). A jelentés készítői aligha értékelhetik túlzottan a liberális-parlamentáris kreténizmust - legalábbis erre utalnak az alábbi, komcsi pártkongresszusi irányelveket visszaidéző mondatok: "Sürgősen javítani kell a termékek és szolgáltatások előállításánál az erőforrás-felhasználás hatékonyságán, és fontos elősegíteni az energiaszektorban az energiatakarékos technológiák, megoldások, építési és szállítási rendszerek alkalmazását." Ja, és a fosszilis tüzelőanyagokból (dorogi brikett, savazott gázolaj) persze nem kérünk. De az atomból sem!

Jöjj hát, Egely, te szülj nekünk rendet!

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.