A H6-os jelzésű, ráckevei HÉV-vonal története 1887. augusztus 7-én kezdődött, amikor átadták első szakaszát a Közvágóhíd és Soroksár között, de már novemberben meghosszabbították Dunaharasztiig. Mesekönyvbe illő kis gőzmozdonyok húzták a szerelvényeket, így ma már alig hihető, hogy a HÉV is nagyban hozzájárult a Csepel-szigeten a 19. század végén elkezdődött nagy léptékű ipari-gazdasági fejlődéshez. A vonatok 1892-ben már Ráckevéig jártak, 1906-tól Pesterzsébet belvárosába, 1912-től pedig Csepelre is indultak HÉV-ek a Közvágóhídtól.
A Budapestre érkező utasok azonban inkább letaglózva, mint a születő világváros látványától megbabonázva szálltak le a ráckevei, csepeli vonatokról. A Közvágóhíd a világ végének számított. Az eredeti tervekben a HÉV végállomása nem is ott, hanem a Kálvin téren lett volna, a főváros vezetése azonban megtiltotta, hogy gőzmozdonyok közlekedjenek Budapest belvárosában. A belvárosi csatlakozás azután sem került napirendre, hogy a 20. század elején megkezdődött a vonal villamosítása; a HÉV-et is tulajdonló Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) számára nagyobb hasznot hozott, ha az utasoknak a Közvágóhídtól a Kálvin tér felé induló villamosra is jegyet kell váltaniuk.
A jelszó: gyorsvasút
Az első világháború előtt, majd Trianon után is születtek nagyszabású budapesti metró- és gyorsvasúthálózati tervek. Ezek a helyiérdekű vasutak – így a ráckevei HÉV – meghosszabbításával is számoltak Budapest belterületén, de konkrét lépésekre csak 1938-ban került sor. Az év tavaszán a Lánchíd pesti hídfőjénél megkezdődtek az ún. Duna-parti gyorsvasút építési munkálatai. A sci-fibe illő elképzelésről ezt írták egy évvel korábban: „Az újpesti Szent István térről indul mint magasvasút, keresztülhalad Angyalföldön (…), majd a Váci út felett áthaladva felveszi a Váci út forgalmát (…) aztán kikanyarodva a Duna felé, az alsó rakparton folytatja útját tovább dél felé. Ily módon a villamosforgalom zavartalanul és minden kereszteződéstől mentesen vezethető a Duna-parton, egészen a Boráros téri hídig. (…) A Boráros téri hídtól kezdve a gyorsforgalmi főútvonal a Soroksári útra terelhető, és innen halad tovább kiemelt testű pályavágányokon tovább dél felé.” Arról nem volt szó, hogy a gyorsvasutat összekötnék a HÉV-vel, de a déli végállomását sem pontosították. A gyorsvasút belvárosi szakaszát 1940-ig kellett volna megépíteni, a teljes vonalat a negyvenes évek végéig, de a háború miatt hamar leállították az építkezést, amelynek csak a Lánchíd pesti hídfőjénél lévő aluljáró és a pálya Erzsébet hídig tartó szakasza készült el. 1941 óta közlekedik ezen a 2-es villamos.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
