Akna az ekevason

Júliusban egy féltonnás, második világháborús légibomba miatt kellett kiüríteni több utcát Budapesten, júniusban a Lánc­híd közelében, a Duna medréből emeltek ki egy százkilós bombát, szintén világháborús maradványt. A tűzszerészek esetenként naponta 8–10 bejelentést is kapnak arról, hogy valaki robbanószerkezet-gyanús tárgyra bukkant.

A Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred oktatótermében vagyunk, a polcokon különféle, szerencsére már hatástalanított robbanóeszközök sorakoznak. A többségük az „utcáról” került ide, olyan szerkezetek, amelyekkel a tűzszerészek a munkájuk során találkoztak, de láthatjuk a délszláv háború teljes repertoárját is. „Ezek gyalogsági repeszaknák, 75 gramm robbanóanyag volt bennük és egy gyújtószerkezet. Beszúrták a fölbe, a robbanás szétvetette a tetején található fémtestet, a sérülést tulajdonképpen a repeszek okozták” – mutatja az egyik kisebb eszközt Debrődi Péter őrnagy, első osztályú tűzszerész. A nagyobb szerkezetek közt vannak harckocsiaknák, ezek csak nagy súly nyomására indulnak be, a gyalogsági aknák viszont már rálépés esetén is robbannak. Magyarországon a leggyakrabban második világháborús szovjet 82 milliméteres repeszaknagránátok kerülnek elő, ezekből is látunk példányokat, de az őrnagy mutat egy 16 kilós gránátot is, amelyben egykor 3 kilónyi robbanóanyag volt. „Az a gond a régi bombákkal, hogy a robbanóanyag az idők folyamán működőképes marad, instabilabbá válik, megváltozik a kémiai szerkezete. Nem lehet tudni, hogy az évek során milyen hatások érték, hányszor ütötte meg például egy eke, hogyan deformálódott. Kicsi a valószínűsége, hogy fizikai behatás nélkül, maguktól felrobbanjanak, de mégis úgy kell tekintenünk rájuk, hogy ez bármikor bekövetkezhet.”

Magyarország kifejezetten szennyezettnek számít a robbanószerkezetek szempontjából. A második világháborúban az ország teljes területe hadszíntér volt, csak Budapestet 1944 áprilisa és szeptembere között 14 alkalommal bombázták, 3400 repülő szórta a robbanótesteket. Ezeknek mintegy 10 százaléka nem robbant fel gyártási, kezelői hiba vagy más körülmény (például a becsapódási szög) miatt.

 

Teljes hadszíntér

Tulajdonképpen bárhol előbukkanhatnak. Budapest mellett azok a területek számítanak a leggyakoribb lelőhelynek, ahol a második világháború védelmi vonalai húzódtak, ilyen elsősorban a Dunát és a Drávát Nagytéténytől kiindulva a Velencei-tó és a Balaton érintésével Nagybajomon át összekötő Margit-vonal sávja. Ugyancsak sok tűzszerészeti eszközt találnak az egykori ipari létesítmények, olajfinomítók, repülőgépgyárak környékén, például Sopronban, Győrben vagy Debrecenben. „Az előtalálások a nagy építkezési beruházásokhoz, mezőgazdasági munkálatokhoz kapcsolódnak. A tavaszi és őszi időszakban átlagosan naponta 8–10 bejelentést kapunk, ezeknek csupán 10 százalékáról derül ki, hogy nem robbanótest, hanem például valamilyen fémhulladék.”