Így dolgoznak a magyar tűzszerészek

Akna az ekevason  

Lokál

Júliusban egy féltonnás, második világháborús légibomba miatt kellett kiüríteni több utcát Budapesten, júniusban a Lánc­híd közelében, a Duna medréből emeltek ki egy százkilós bombát, szintén világháborús maradványt. A tűzszerészek esetenként naponta 8–10 bejelentést is kapnak arról, hogy valaki robbanószerkezet-gyanús tárgyra bukkant.

A Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred oktatótermében vagyunk, a polcokon különféle, szerencsére már hatástalanított robbanóeszközök sorakoznak. A többségük az „utcáról” került ide, olyan szerkezetek, amelyekkel a tűzszerészek a munkájuk során találkoztak, de láthatjuk a délszláv háború teljes repertoárját is. „Ezek gyalogsági repeszaknák, 75 gramm robbanóanyag volt bennük és egy gyújtószerkezet. Beszúrták a fölbe, a robbanás szétvetette a tetején található fémtestet, a sérülést tulajdonképpen a repeszek okozták” – mutatja az egyik kisebb eszközt Debrődi Péter őrnagy, első osztályú tűzszerész. A nagyobb szerkezetek közt vannak harckocsiaknák, ezek csak nagy súly nyomására indulnak be, a gyalogsági aknák viszont már rálépés esetén is robbannak. Magyarországon a leggyakrabban második világháborús szovjet 82 milliméteres repeszaknagránátok kerülnek elő, ezekből is látunk példányokat, de az őrnagy mutat egy 16 kilós gránátot is, amelyben egykor 3 kilónyi robbanóanyag volt. „Az a gond a régi bombákkal, hogy a robbanóanyag az idők folyamán működőképes marad, instabilabbá válik, megváltozik a kémiai szerkezete. Nem lehet tudni, hogy az évek során milyen hatások érték, hányszor ütötte meg például egy eke, hogyan deformálódott. Kicsi a valószínűsége, hogy fizikai behatás nélkül, maguktól felrobbanjanak, de mégis úgy kell tekintenünk rájuk, hogy ez bármikor bekövetkezhet.”

Magyarország kifejezetten szennyezettnek számít a robbanószerkezetek szempontjából. A második világháborúban az ország teljes területe hadszíntér volt, csak Budapestet 1944 áprilisa és szeptembere között 14 alkalommal bombázták, 3400 repülő szórta a robbanótesteket. Ezeknek mintegy 10 százaléka nem robbant fel gyártási, kezelői hiba vagy más körülmény (például a becsapódási szög) miatt.

 

Teljes hadszíntér

Tulajdonképpen bárhol előbukkanhatnak. Budapest mellett azok a területek számítanak a leggyakoribb lelőhelynek, ahol a második világháború védelmi vonalai húzódtak, ilyen elsősorban a Dunát és a Drávát Nagytéténytől kiindulva a Velencei-tó és a Balaton érintésével Nagybajomon át összekötő Margit-vonal sávja. Ugyancsak sok tűzszerészeti eszközt találnak az egykori ipari létesítmények, olajfinomítók, repülőgépgyárak környékén, például Sopronban, Győrben vagy Debrecenben. „Az előtalálások a nagy építkezési beruházásokhoz, mezőgazdasági munkálatokhoz kapcsolódnak. A tavaszi és őszi időszakban átlagosan naponta 8–10 bejelentést kapunk, ezeknek csupán 10 százalékáról derül ki, hogy nem robbanótest, hanem például valamilyen fémhulladék.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.