helyrajzi szám

Angol utca 77.

Lokál

Az első magyar számítógép 1959-ben épült szovjet licenc alapján, tíz évvel később már a „kibernetika” jegyében hozták létre a szocialista tervgazdaság csúcsszervének, az Országos Tervhivatalnak a számítástechnikai központját.

Legfőképp azért, hogy az aktuális ötéves tervben leírtakat számokban is kifejezzék. A papíron bonyolult, ám a mai eszközökkel pofonegyszerűen megoldható számításokat akkoriban csak jelentős beruházások árán lehetett megvalósítani. Akár rendszerkritikának is felfogható, hogy a műveletek elvégzésére alkalmas számítógépet nem a Szovjetunióból, hanem Angliából importálták valutáért, a berendezés méretei miatt pedig muszáj volt külön épületet emelni.

A System-4-70 típusú komputermonstrumot az International Computers Limited gyártotta, akkoriban ez volt Magyarország leggyorsabb és legnagyobb kapacitású számítógépe: másodpercenként 400 ezer összeadási műveletre volt képes. A gép működését hat lemeztároló és mágnesszalag- memória segítette, amelyek egyenként 7 millió szám, illetve jel befogadására voltak alkalmasak. A számítástechnikai központ zuglói épülete nyolc kilométerre volt az Országos Tervhivatal Arany János utcai székházától. Akkoriban az is fantasztikus dolognak tűnt, hogy a két épület között olyan hírközlő kapcsolatot létesítettek, hogy a belvárosból közvetlenül is lehessen adatokat és programokat küldeni számítógépes feldolgozásra.

Az Angol utca és a Szugló utca sarkán álló központ több mint egy évig épült, részleges átadása 1970 decemberében, a teljes átadás 1971 márciusában volt, a berendezések próbaüzeme májusban indult. „A központ »agyát«, az elektronikus számológépet, a hozzátartozó valamennyi berendezéssel angol cég szállította. Légkondicionált teremben működnek. Üvegfalon keresztülnézve mintha Verne Gyula csodálatos fantáziavilága kelne életre előttünk. De ami az intézetben történik, az nem mesevilág, az a reális valóság. Tóth Imre, a központ igazgatója mondta el, hogy jelenleg az intézetnek csaknem minden matematikusa és közgazdásza a népgazdaságtávlat-fejlesztési terven dolgozik” – írta a Dolgozók Lapja 1971. október 13-án. Meglepő, hogy a komputert akkor még „számológépnek” nevezték, bár az újságíró is előjött azzal, hogy az elnevezés „vita tárgya”. Ám erre Tóth Imre igazgató „nevetve” válaszolt: „A matematikusok nem vitáznak rajta. A gép ugyanis számol, s nem számít. A számítás emberi tulajdonság, a gép ilyenre nem képes…”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.