helyrajzi szám

Asszonyok a kútnál

Gregersen művei közül talán a Móricz Zsigmond körtér modern lakótömbjének négy épülete a legismertebb.

„Lehet, hogy nem vagyok normális, de én most is a feleségének érzem magam, nem az özvegyének. Olyan tökéletes házasság volt a miénk. 1932-ben vett el. 26 éves voltam, ő 43. Tizenhét év korkülönbség. És higgye el, mégis nagyon boldoggá tett. Mondhatom magának, nem hiszem, hogy volt még egy olyan boldog asszony, mint én. Negyvenhárom éven át.” E csodával határos kijelentés Lux Alice-tól származik, 1981-ben nyilatkozta a Budapest folyóiratnak. Az ekkor 75 éves szobrászművész férjével, Gregersen Hugóval együtt afféle ismeretlen ismerőse volt a budapestieknek, mivel a harmincas években Gregersen számos, jellegzetes budai bérházat tervezett. A norvég származású építész Münchenben festőnek tanult, majd építési vállalkozó lett. A Bem József utca és a Horvát utca sarkán álló háznak ő volt a tulajdonosa is. „Amikor összeházasodtunk, már csak tervezett. Korábban kivitelezésekkel is foglalkozott. Vállalkozóként. De egy olyan nagy művésznek, mint neki, nem volt szabad ilyen dolgokkal töltenie az időt” – mondotta az özvegy 1981-ben.

Gregersen művei közül talán a Móricz Zsigmond körtér modern lakótömbjének négy épülete a legismertebb, de azt már kevesebben tudják, hogy az egyik ház homlokzatán, az első emelet magasságában, vízhordó nőt ábrázoló szobor áll. Életnagyságú, mégis szinte észrevehetetlen. Igazából nem is illik oda, hiszen az 1935-ben épült körtéri háztömb (nem csak Gregersen épületeivel) épp dísztelensége, letisztultsága miatt emlékezetes. Ebben a közegben, a magában álló szobor valamiféle gegnek tűnik, ám úgy sejtjük, hogy inkább diszkrét házastársi szignó. Gregersen ugyanis minden megbízatásánál felkérte szeretett feleségét, hogy szobraival, domborműveivel díszítse fel a készülő házat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.