helyrajzi szám

Autók

Lokál

Az olyan épület, mint amilyen a szakmunkásképző volt, feltűnő látványosságnak számított.

„Kedves vendég – Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja – látogatott el tíz nappal a tanácsi választások előtt a 9. sz. »Bánki Donát« Iparitanuló Intézet Váci úti korszerű tanműhelyébe, hogy a választásokról és a mai fiatalokról beszélgessen el az autóipar jövendő szakembereivel” – számolt be a jó nevű pártember látogatásáról 1963. március 5-én a Közlekedés című lap. „Gagarin nemzedéke – ha van benne kitartás, szorgalom – szinte mindent elérhet” – jegyezte meg Komócsin, s kellő jóindulattal azt is hozzátette, hogy „a divatmajmok még nem ellenségei a társadalomnak”. A beszámoló szerint az eseményen 400 ipari tanuló vett részt, de ugyanekkor körülbelül 1200-an jártak a Bánki Donátba, amelynek reprezentatív új épületét a Váci út 179–183. szám alatt, nem sokkal korábban adták át. A modernista épület ma már teljesen belesimul a Váci úti látképbe, azonban 60 évvel ezelőtt más képet mutathatott. 1963-ban még működő gyárak sorakoztak itt, lepusztult villamosok zötyögtek munkások százaival, így az olyan épület, mint amilyen a szakmunkásképző volt, feltűnő látványosságnak számított.

Mindezt tovább erősítette, hogy 1964-ben az iskola láttán már nem csak az építészet juthatott a bámészkodók eszébe. „A kőfaragó mesterek jelenleg Vilt Tibor mintegy 20 négyzetméternyi domborművének kivitelezésén dolgoznak. A sokalakos kompozíció az autószerelő mesterséget jelképezi s a Váci úti ipari tanulóiskola dísze lesz” – írta 1964 márciusában a Magyar Nemzet, amihez a Népszabadság a júniusi avató előtt annyit tett hozzá, hogy témája „a technika és a közlekedés fejlődése”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.