Ázsiai üzletek Budapesten

Az aprók között a nagyok

Lokál

Az elmúlt három-négy évben ugrásszerűen megnőtt az ázsiai, vagyis a kínai és a vietnami vezetésű, tulajdonú vegyesboltok száma a városban. Mit mutat ez az ugrás? És számít valamit, ha kínai vagy vietnami?

„Ezek mindig nagyon olcsók, amikor megnyitnak” – mondta egy férfi a társának a Vörösmarty utcában, kisétálva egy a sarkon nyílt boltból. Ázsiai bolt – hogy vietnami vagy kínai, azt elsőre nem lehet tudni. Minden ilyen bolt kínálata és berendezése szinte egyforma: szűk folyosók, sűrűn telepakolt polcok, háztartási tisztítószerek, piperecuccok, írószerek, gumicukor, üdítő, némi szesz. Hogy mennyire olcsók vagy nem olcsók ezekben az üzletekben a termékek, arról megoszlanak a vélemények, de véletlenek azért nincsenek. Legyen az Aradi utca, a Nagykörút, a Fehérvári út vagy akár a Rákóczi, úgy tűnik, hogy ahol más üzlet nem él meg, az ázsiai vegyes igen.

Úgy tűnhet, a városban csupa ilyen üzlet nyílik. A kirakatrendezés kimerül abban, hogy az ablakba tolják a plafonig érő polcokat, esetleg rikító színű matricák hirdetik, hogy mi minden akciós. Érdemes persze csínján bánni a „már mindenhol kínai boltok vannak” típusú piacelemzésekkel, hiszen hajlamosak vagyunk azt észrevenni, amit észre akarunk venni. És ha alapvetően a csúnya, telepolcozott vagy telematricázott kirakatokra vagyunk kihegyezve, akkor minden üzletet meg fogunk látni. De tényleg mindent elárasztanak ezek az üzletek?

Szempontok

A szükséges információk ehhez nem állnak rendelkezésre. Az adóhatóság nem listázza a vállalkozásokat aszerint, hogy milyen nemzetiségű a tulajdonosuk – tegyük hozzá, szerencsére. Nyilván többet tud a NAV az ázsiai tulajdonú céghálózatokról, de az megint más téma, ott sem elsősorban a tulajdonosok nemzetisége a fontos.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.