„Ezek mindig nagyon olcsók, amikor megnyitnak” – mondta egy férfi a társának a Vörösmarty utcában, kisétálva egy a sarkon nyílt boltból. Ázsiai bolt – hogy vietnami vagy kínai, azt elsőre nem lehet tudni. Minden ilyen bolt kínálata és berendezése szinte egyforma: szűk folyosók, sűrűn telepakolt polcok, háztartási tisztítószerek, piperecuccok, írószerek, gumicukor, üdítő, némi szesz. Hogy mennyire olcsók vagy nem olcsók ezekben az üzletekben a termékek, arról megoszlanak a vélemények, de véletlenek azért nincsenek. Legyen az Aradi utca, a Nagykörút, a Fehérvári út vagy akár a Rákóczi, úgy tűnik, hogy ahol más üzlet nem él meg, az ázsiai vegyes igen.
Úgy tűnhet, a városban csupa ilyen üzlet nyílik. A kirakatrendezés kimerül abban, hogy az ablakba tolják a plafonig érő polcokat, esetleg rikító színű matricák hirdetik, hogy mi minden akciós. Érdemes persze csínján bánni a „már mindenhol kínai boltok vannak” típusú piacelemzésekkel, hiszen hajlamosak vagyunk azt észrevenni, amit észre akarunk venni. És ha alapvetően a csúnya, telepolcozott vagy telematricázott kirakatokra vagyunk kihegyezve, akkor minden üzletet meg fogunk látni. De tényleg mindent elárasztanak ezek az üzletek?
Szempontok
A szükséges információk ehhez nem állnak rendelkezésre. Az adóhatóság nem listázza a vállalkozásokat aszerint, hogy milyen nemzetiségű a tulajdonosuk – tegyük hozzá, szerencsére. Nyilván többet tud a NAV az ázsiai tulajdonú céghálózatokról, de az megint más téma, ott sem elsősorban a tulajdonosok nemzetisége a fontos.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
