helyrajzi szám

Bengáli

Lokál

A jármű már fényezésével is feltűnést keltett, ugyanis sárga helyett fehérre és bordóra festették, de a többiekhez képest hatalmas mérete és áramvonalas formavilága is hatalmas meglepetést okozott.

„Két villamoskocsi összeépítéséből készítik el az első csuklós villamost, amely olyan lesz, mint egy pullman vasúti kocsi. Az első csuklós villamost a második félévben állítják forgalomba a 67-es vonalán. Kissé hordó alakú lesz a 20 méter hosszú kocsi karosszériája, s végig csak egy sor ülőhelyet építenek be” – számolt be 1961. március 1-jén az Esti Hírlap Budapest készülő szenzációjáról, amellyel a villamosközlekedést akarták forradalmasítani. És nemcsak azzal, hogy 200 személyesre tervezték, miközben az addigi legnagyobb villamos befogadóképessége 94 fő volt. Kitalálták, hogy csak az egyik oldalon lesznek ajtói a villamosnak, és mindössze három. Ráadásul mindegyiknek külön funkciót szántak: a felszálló ajtót hátul helyezik el, középen a rövid távon utazók, az első ajtón pedig a távolabbi célpontok felé igyekvők szállhatnak majd le. E módszertől a szakemberek nemcsak dinamikus, egyirányú utasáramlást vártak, de azt is, hogy végre bevezethetik az ülőkalauz-rendszert, amelyet régóta tervbe vett a Fővárosi Villamosvasút Vállalat (FVV). Az átalakításokat sem külső céggel végeztették, hanem az FVV főműhelyében.

Az új villamos első próbaútjára október 12-én éjszaka került sor, de alig több mint egy héttel később már forgalomba állt a 45-ös villamos vonalán, amely a Keleti pályaudvar és a Felszabadulás tér (ma Ferenciek tere) között közlekedett. A jármű már fényezésével is feltűnést keltett, ugyanis sárga helyett fehérre és bordóra festették, de a többiekhez képest hatalmas mérete és áramvonalas formavilága is hatalmas meglepetést okozott. Noha a lapokban az utolsó művezetőig felsorolták a villamos készítőit, a formatervező nevét elfelejtették megemlíteni. Lengyel Istvánnak hívták, ez volt a diplomamunkája az Iparművészeti Főiskolán, de a nem sokkal később megjelenő – és még ma is közlekedő – Ganz villamosoknak is ő volt a formatervezője, vagy például a Calypso típusú magnetofonnak. Lengyel István nem sokáig maradt Magyarországon, az 1960-as évek közepén Nyugat-Németországba ment, és 1969-ben már az esseni Folkwangschule für Gestaltung tanszékvezetőjének nevezték ki. A jelenleg 86 éves Stefan Lengyelt ma Németország egyik legjelentősebb formatervezőjeként, és a német dizájn nagy megújítójaként tartják számon.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk