„Két villamoskocsi összeépítéséből készítik el az első csuklós villamost, amely olyan lesz, mint egy pullman vasúti kocsi. Az első csuklós villamost a második félévben állítják forgalomba a 67-es vonalán. Kissé hordó alakú lesz a 20 méter hosszú kocsi karosszériája, s végig csak egy sor ülőhelyet építenek be” – számolt be 1961. március 1-jén az Esti Hírlap Budapest készülő szenzációjáról, amellyel a villamosközlekedést akarták forradalmasítani. És nemcsak azzal, hogy 200 személyesre tervezték, miközben az addigi legnagyobb villamos befogadóképessége 94 fő volt. Kitalálták, hogy csak az egyik oldalon lesznek ajtói a villamosnak, és mindössze három. Ráadásul mindegyiknek külön funkciót szántak: a felszálló ajtót hátul helyezik el, középen a rövid távon utazók, az első ajtón pedig a távolabbi célpontok felé igyekvők szállhatnak majd le. E módszertől a szakemberek nemcsak dinamikus, egyirányú utasáramlást vártak, de azt is, hogy végre bevezethetik az ülőkalauz-rendszert, amelyet régóta tervbe vett a Fővárosi Villamosvasút Vállalat (FVV). Az átalakításokat sem külső céggel végeztették, hanem az FVV főműhelyében.
Az új villamos első próbaútjára október 12-én éjszaka került sor, de alig több mint egy héttel később már forgalomba állt a 45-ös villamos vonalán, amely a Keleti pályaudvar és a Felszabadulás tér (ma Ferenciek tere) között közlekedett. A jármű már fényezésével is feltűnést keltett, ugyanis sárga helyett fehérre és bordóra festették, de a többiekhez képest hatalmas mérete és áramvonalas formavilága is hatalmas meglepetést okozott. Noha a lapokban az utolsó művezetőig felsorolták a villamos készítőit, a formatervező nevét elfelejtették megemlíteni. Lengyel Istvánnak hívták, ez volt a diplomamunkája az Iparművészeti Főiskolán, de a nem sokkal később megjelenő – és még ma is közlekedő – Ganz villamosoknak is ő volt a formatervezője, vagy például a Calypso típusú magnetofonnak. Lengyel István nem sokáig maradt Magyarországon, az 1960-as évek közepén Nyugat-Németországba ment, és 1969-ben már az esseni Folkwangschule für Gestaltung tanszékvezetőjének nevezték ki. A jelenleg 86 éves Stefan Lengyelt ma Németország egyik legjelentősebb formatervezőjeként, és a német dizájn nagy megújítójaként tartják számon.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
