helyrajzi szám

Bengáli

Lokál

A jármű már fényezésével is feltűnést keltett, ugyanis sárga helyett fehérre és bordóra festették, de a többiekhez képest hatalmas mérete és áramvonalas formavilága is hatalmas meglepetést okozott.

„Két villamoskocsi összeépítéséből készítik el az első csuklós villamost, amely olyan lesz, mint egy pullman vasúti kocsi. Az első csuklós villamost a második félévben állítják forgalomba a 67-es vonalán. Kissé hordó alakú lesz a 20 méter hosszú kocsi karosszériája, s végig csak egy sor ülőhelyet építenek be” – számolt be 1961. március 1-jén az Esti Hírlap Budapest készülő szenzációjáról, amellyel a villamosközlekedést akarták forradalmasítani. És nemcsak azzal, hogy 200 személyesre tervezték, miközben az addigi legnagyobb villamos befogadóképessége 94 fő volt. Kitalálták, hogy csak az egyik oldalon lesznek ajtói a villamosnak, és mindössze három. Ráadásul mindegyiknek külön funkciót szántak: a felszálló ajtót hátul helyezik el, középen a rövid távon utazók, az első ajtón pedig a távolabbi célpontok felé igyekvők szállhatnak majd le. E módszertől a szakemberek nemcsak dinamikus, egyirányú utasáramlást vártak, de azt is, hogy végre bevezethetik az ülőkalauz-rendszert, amelyet régóta tervbe vett a Fővárosi Villamosvasút Vállalat (FVV). Az átalakításokat sem külső céggel végeztették, hanem az FVV főműhelyében.

Az új villamos első próbaútjára október 12-én éjszaka került sor, de alig több mint egy héttel később már forgalomba állt a 45-ös villamos vonalán, amely a Keleti pályaudvar és a Felszabadulás tér (ma Ferenciek tere) között közlekedett. A jármű már fényezésével is feltűnést keltett, ugyanis sárga helyett fehérre és bordóra festették, de a többiekhez képest hatalmas mérete és áramvonalas formavilága is hatalmas meglepetést okozott. Noha a lapokban az utolsó művezetőig felsorolták a villamos készítőit, a formatervező nevét elfelejtették megemlíteni. Lengyel Istvánnak hívták, ez volt a diplomamunkája az Iparművészeti Főiskolán, de a nem sokkal később megjelenő – és még ma is közlekedő – Ganz villamosoknak is ő volt a formatervezője, vagy például a Calypso típusú magnetofonnak. Lengyel István nem sokáig maradt Magyarországon, az 1960-as évek közepén Nyugat-Németországba ment, és 1969-ben már az esseni Folkwangschule für Gestaltung tanszékvezetőjének nevezték ki. A jelenleg 86 éves Stefan Lengyelt ma Németország egyik legjelentősebb formatervezőjeként, és a német dizájn nagy megújítójaként tartják számon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.